Reform-kori ördögűzés egy 1598-as fametszeten Forrás: Angelfire |
Sűrű éjszaka, és nyikorgó hangon kinyögött szavak.
Démoni vigyor, és éjfélkor szakadó sebek. Fordított feszület, és lángoló
tekintet. Az ördögűzésről, hazánkban, alighanem sokaknak sokkal inkább egy-egy
filmélmény jut az eszükbe, mintsem egy olyan esemény, ami a szomszédban is
megtörténhet.
Akár szórakoztató filmről is lett légyen szó, akár egy
ismeretterjesztő filmről. Az utóbbiaknak megvan az az előnye is, hogy mintegy
eltávolítja a nézőtől az ördögűzést, mint olyat. Holott a démonikus élmények,
és a sátánizmus egyáltalán nem olyasmi, ami ne lenne jelen a mindennapokban.
Még akkor sem, ha a pszichológiával, szociológiával foglalkozók olykor
meglepően materiálisnak ható okokat is tudnak felsorolni magyarázatként. Ahogy
arra is, hogy miért érezheti valaki úgy, hogy az őt megszálló sátán hangját
követve vétkezik a törvények, és az emberek ellen. Nem egy esetben valóban egy
betegség tüneteként, vagy csak mentségként a nagyon is hétköznapi
bűncselekményekre. Mert a sátán sokakban benne lakozik. Kiűzhetetlenül. De ez
egy másik történet.
Az ördögűzők nem ettől az utóbbi sátántól igyekeznek megszabadítani
embertársaikat. Sokkal inkább a sátánisták által követett, immateriális gonosz
ellen veszik fel a küzdelmet. Papként és az isteni áldás oltalmában bízva.
Immár évszázadok óta. Nem egy esetben legalább annyira embertelen módon, mintha
élő kín-áldozatot mutatnának be annak a gonosznak, aminek elűzésére szegődtek.
Korántsem véletlen tehát, hogy a félresikerült ördögűzések híre az áldozat
halála, vagy megrokkanása kapcsán jut el a nagyérdemű hírfogyasztókhoz. Holott
a sikeres ördögűzés igen hasznos tevékenység lehetne. Még akkor is, ha sokkal
inkább egyfajta pszichoterápiaként hat. Annak a szempontjából, akinek csökkenti
a lelki terheit mindenképpen nagy segítség. S annak is, akinek a környezete
által ránehezedő nyomást csökkenti. Amikor bármilyen stressztünetet a környezet
tud be az ördög művének. Addig macerálva az érintettet, míg aláveti magát egy
ördögűző szeánsznak. Megnyugtatván a rokonokat. S nem egy esetben önmagát is.
Ugyanakkor nem Semjén Zsolt disszertációját kell ahhoz
fellapozni, hogy tudjuk: a sátánizmus sok szempontból reneszánszát éli. Nem kis
részben a reguláris egyházból való tömeges kiábrándulás miatt. Aminek van némi
köze ahhoz a nagyon is világi hatalomhoz, és vagyonhoz, amivel az egyházak
rendelkeznek. Az természetesen egyértelmű, hogy az egyház nem igazán hirdethet
nyílt eretneküldözést, mivel abban a hatalmi helyzetben még sincs jelenleg. De
ettől függetlenül is igen jelentős szociológiai és személyes feszültségeket is
kelthet egy közösségben az említett tanokban való hit terjedése. Esetleg még az
is, ha elhiszik valakiről, hogy tényleg képes hatékonyan megátkozni valakit. Régi
megfigyelés ugyanis, hogy ilyen esetekben a szakértői beavatkozás akár szó
szerint életet is menthet.
Mindezek a felismerések nyilvánvalóan a Vatikánban is
megtörténtek. Mutatja ezt az a hír, ami a közelmúltban az „ördögűző-képzés”
kiszélesítéséről tudósított.
Részben abból a célból, hogy a megszállt lelkeknek könnyebbséget hozzon.
Részben azért, hogy felvegye a harcot az okkult eszmék terjedésével. Mely
utóbbi természetesen nem független a „megszálltak” számának növekedésétől, és
az ördögűzést szakértő módon elvégezni képesek iránti kereslettől. Azonban még az
említett hír fényében sem árt megfeledkezni valamiről. Nincs az a papi
beavatkozás, ami a bűnök következményeit meg nem történtté tenné. Ahogy a
személyiség betegségei is lehetnek okai egy büntetnek. Lehetnek akár egy
bíróság által méltányolt magyarázatai is egy gaztettnek. Azonban a következményeket
nem csökkenti. Egy gyilkosság áldozata nem fog életre kelni, a megnyomorított
újra járni, a tönkretett dőzsölni a javakban, és a meggyalázott
megalázottságban megöregedett sem lesz fiatalabb, hogy újra élhesse az életét.
Aki ez utóbbiak előidézésében bűnös, vagy morális
felkelősség terheli, azt nem mentesíti semmi. Sem a gyónás, sem az ördögűzés,
sem a neki kényszerből tapsolók serege.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése