Zsigó baráti szélsőjobbja

Forrás: Fidesz

Még ismertek azok a Fidesz-környéki kiszólások, melyek a baloldal nemzet elleni kirohanásairól szóltak. Nagyságrendben abból az időből, amikor a Fidesz rohangált a brüsszeli óvónénikhez panaszra. Később az önmagukat nemzeti radikálisnak nevező erők fórumharcosai ezt örömmel újrahasznosították nem egy esetben. Ez a régi történet Zsigó Róbert legutóbbi sajtótájékoztatója nyomán juthat eszünkbe.

Még akkor is, ha látszólag nem erről szólt a sajtótájékoztató. Azonban a korábbi események, nyilatkozatok tükrében azonban szépen beleillik a „szövegkörnyezetbe”. Globálisan abba a folyamatba is, aminek során a Fidesz gyakorlatilag a „nemzeti” szó kisajátításával nemzetidegennek, a nemzet ellenségének kívánja beállítani mindazokat, akik nem értenek egyet Orbán Viktorral, és kedvenceivel. Anélkül természetesen, hogy magának a kifejezésnek az értelmezésével törődnének. Ahogy Áder János sem igazán sokat töprenget a hazafiság mibenlétének kérdésével. Csak beszédet mondott. Elvégre kapott egy pozíciót, és mikrofont. Hát mi mást is tehetett volna. Vezére, bocsánat egykori pártfőnöke, nem a gondolkodást, az értelmezést, hanem az aláírást várja el tőle. Ahogy a saját fullajtárjaitól is. Így a nemzeti összefogás másnapos bizottságának összefoglalója szinte már szóra sem érdemes. Illetve, szóra sem lenne érdemes, ha Zsigó Róbert nem megy át kicsit a rasszizmust idéző térfélre.

Egyáltalán nem érthetetlenül, mivel a Fidesz-nek nyilvánvalóan szüksége van a jobbfelé elsodródók szavazatára. De, ha a szavazatukra közvetlenül talán nem is számíthat, azért még a gesztusok szintjén muszáj kicsit pukedlizni feléjük. Azon egyszerű okból kifolyólag, mert egy későbbi Fidesz-Jobbik koalíciót le kell majd tudni nyomni azoknak a torkán is, akik éppen azért fordultak a szélsőségesek felé, mert szerintük a Fidesz sem elég radikális. A Zsigó-féle nyilatkozatban a bajnaigyurcsányozás megjelenik ugyan a szövegben, de ezt alighanem félkómásan is hozni tudná. Ahogy a bukottbaloldalazás szintén menne még álmában is. Ezekre a lózungokra tehát nem is érdemes több szót vesztegetni. Tetszőleges Fidesz-nyilatkozatban, szinte szakmányban előforduló retorikai fordulat. Nyilvánvalóan a bukottság képzettársítását szolgálják a baloldallal. A lózungok kísérőszövegében jelent meg egy komoly változás. Finoman, lappangóan, de határozottan. Határozottan, mert Zsigó Róbert sulykolja gőzerővel.

Kezdve attól, hogy korábban, szerinte „január 1-vel rendszeresen nőttek a magyarok terhei”. Gondolom másoknak is feltűnt, hogy nem a „zemberek” terhei nőttek korábban Zsigó szerint. De még csak nem is az állampolgároké, akiknek nemzetiségtől függetlenül kellene a gondját-baját a szívén viselnie a kormánypártnak. Mindezt egy gyurcsánybajnaizós szövegkörnyezetben. Pontosan követve a baloldali rárontás korábban agyonkoptatott szövegkönyvét. Egyben azt sugallva, hogy a nem-magyaroknak korábban tej és méz csorgott a csapból napestig. Ellenpontként olvashatjuk a tudósításban, hogy Zsigó Róbert „aláhúzta, ma már ez nem így van. 2014. január 1-jével a magyarok terhei tovább csökkentek”. Tehát világos az üzenet: aki nem hiszi el, hogy a terhei csökkentek az nem igazi magyar. Illetve egy üzenet a széljobbnak: a magyarországi nemzetiségek megkülönböztetést nyernek származás szerint. Lesz tehát, akinek csökkennek, míg lesz, akinek emelkednek a terhei. Mert azért nem árt tudni, hogy Magyarország, Szent István óta töretlenül egy többnemzetiségű ország. Állampolgárai felé az egyenlő elbírálással tartozó kormányzattal.

Ezt az alapvető államisági követelményt jelenleg a Fidesz, a szóvivő üzenete alapján, megszegni készül éppen. Bevezetve a korábban megvalósított nemzetiségi listák ötletével. S lassan de biztosan kifarolva abból a helyzetből, hogy az államiság minden államalkotó nemzetiségen nyugszik, és az államnak mindenkivel szemben azonos alapokon nyugvó felelőssége van. A magyar történelem nem túl sok pozitív képzetet társít azokhoz az intézkedési csomagokhoz, melyek származás alapján tettek különbséget a polgárok között. Még akkor sem, ha nem kevesen vannak azok, akiket meg lehet ma is hülyíteni azokkal az eszmékkel, amelyek ezen az alapon gyártják le az aktuális bűnbakokat, és ellenségeket. Semmi fogékonyságot nem mutatva arra, hogy akár saját családjuk történetét, vagy a magyar történelmet, mint Magyarország történelmét végiggondolják. Zsigó Róbertnek, a kormánypárt szóvivőjének nyilatkozata ebből a szempontból más dimenzióba helyezi a Szabadság téren felállítandó emlékművel kapcsolatos kormányzati magyarázkodást is. Alkalmasint ugyanis az a megfogalmazás, hogy nem a magyarországi, hanem a magyar áldozatok előtt akar tisztelegni vele a kormányzat, könnyen a származás alapján való halott-megkülönböztetéshez vezethet.

Szép gesztussal a fasiszta ideológiával rokon gondolatokkal megvert hívek felé. Hősként állítva be az egyiket, és jogosan megöltnek a másikat. Holott a haza német megszállásának emléket állítani mindenkit megaláz. Különösen, mert vitatható lehet még a megszállás ténye is olyan esetben, amikor egy szövetségeshez kvártélyozza be magát valaki. De az biztos, hogy az emlékmű megalázza a parancsra itt meghalt német kiskatona emlékét éppen úgy, mint az ellene küzdő tényleges partizánét. Számukra a halál ugyanis nem statisztikai, hanem valós volt. A családjuk számára pedig egyaránt veszteség. Az értelmetlen halálban mindenkire lehet valaki büszke, míg a halálba parancsolókra senki. Egy hadi-bevonulás évfordulóján emléket állítani ízléstelen. Akármilyen kísérő szöveget fog legközelebb felmondani a kormánypárt valamelyik gramofonja.

Timeo Danaos et dona ferentes

Andrew_s