2014. január 10., péntek

Levél a nevesnek nevezettekhez

Későn ébredtem ma. Van ez így. Ezért aztán szinte párhuzamosan láttam a Galamuson a „nevesek” felhívását, és az Amerikai Népszavának a felhívás ignorálására felszólító cikkét. Aztán megállapíthattam, hogy testületileg elaludtunk, mivel a hír alapját a 2014. január 8.-án megjelent Népszava-cikk adja. Ami már címében is „neves közéleti személyiségek felhívását” ígéri. Közölve az addig azt aláíró mintegy két és fél száz embert is.

Amely felhívás különben további egy nappal korábbi, de ez talán tényleg kevésbé lényeges. Mindenek előtt, íme a felhívás:
Mi, alulírottak, megkönnyebbülten és teljes egyetértéssel vettük tudomásul, hogy végre elindult az a folyamat, amelynek eredményeképp megszülethet a demokratikus erők teljes körű összefogása. E nélkül ugyanis elképzelhetetlen a jelenlegi autokratikus hatalom leváltása, a magyar demokrácia és a jogállamiság újjászületése.
Felszólítjuk mindazokat, akik érdemi közreműködői lehetnek az együttműködésnek, hogy ne késlekedjenek, rendeljék alá érdekeiket a közös célnak, s ha kell, javasoljanak új miniszterelnök jelöltet, hiszen az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még van remény a jogállam helyreállítására.
Akinek fontos a magyar demokrácia ügye, határozottan lépjen fel az együttműködés érdekében. Fogjunk össze, minden demokratára szükség van! A haza mindenek előtt!

Bitó László, író
Csáki Judit, színikritikus
Heller Ágnes, filozófus
Konrád György, író
Parti Nagy Lajos, író
Radnóti Sándor, filozófus
Vásárhelyi Mária, szociológus
Váradi András, biokémikus
Závada Pál, író

A magam részéről nem tartom magam neves személyiségnek, és még alszom rá egyet. Addig is, egyfajta nyílt válaszlevélben szeretnék pár dolgot leszögezni:

A legfontosabb talán az, hogy „neves személyiség” az lesz a szememben, akit én azzá avatok. Azt kérem, ki kell érdemelni, és nem vagyok köteles megindokolni sem ezt, sem azt a döntésemet. Kellő sznobizmussal el lehet ismerni azt, hogy dörgölőzni jó azokhoz, akik tanítanak egy egyetemen. Sokat szerepelnek a TV-ben, vagy ismert ellenzékiek. Ettől lehet valaki sokat szereplő celeb, akinek a nevét sokan ismerik. A neves személyiség azonban az, akinek a véleményére adok, akit tisztelek, akinek a könyvét szívesen olvasom. De semmiképpen sem az, akit egy újságcikk a képembe tol egy névsorban. Mert a tiszteletet is ki kell kérem érdemelni. S mert gyanítom, nem vagyok egyedül, ha eleve el akarnak utasíttatni egy kezdeményezést, akkor a legjobb megoldást választották ehhez.

Amellett, nagy tisztelettel szeretném kérni az összes „nevesnek” kinevezett törzs-aláíróját az eredeti felhívásnak, hogy foglalkozzanak kevésbé közveszélyes dolgokkal. Például, készítsenek nitroglicerint. Az ország jelenleg túl van azon a ponton, amikor árkokat kell ásni. Azok már készen vannak. S mielőtt belelőnének bárkit, jó lenne abbahagyni a további repedések szélesítgetését. Amúgy igen, örülnék egy ellenzéki összefogásnak. Sőt! Már 2012-ben is örültem volna. Visszakereshető, hogy akkor is holmi olajbokrokról irkáltam. Nagyon kellene tehát az az összefogás. Nagyon kellene már egy olyan program, ami nem csak azt mondja meg, hogy mit nem akar az ellenzék. De az, szinte biztos, hogy ezt az összefogást nem elősegítik, hanem gátolják az ilyen felhívások. Pontosan tükrözve azt az elitizmust, amit már Szárszó kapcsán sem értettem. Amit akkor is kritizáltam. Nagyon kényelmes lehet egy elefántcsont-toronyban kitalálni, hogy éppen mi miért nem jó, miért kellene most éppen mindent másként csinálni. S mit kellett volna már egy hónapja is másként gondolni.

Tetszik tudni, van ugyanis egy hatalmas titka a demokráciáknak. Azoknak, amelynek pannóniai állapota most éppen siralmas, és könnyek közt meg tetszenek akarni védeni. A demokrácia nem a neves, illetve kinevezett személyiségek demokráciáját jelenti, hanem az emberekét. Azokét, akik nem egyetemi tanárok, iskolaigazgatók, akadémikusok, filozófusok, hanem szimpla melósok, munkanélküliek, közmunkások. Olyanokét, akiknek ellopják a bicaját, akit elhajtanak a fejvadászok, és akiknek alanyi jogon a szájuk is csak a kocsmában járhat. S gyengébbek kedvéért, az általuk megtermelt javak építették fel azt a tornyot, amiről most le lehet kiabálni. Alkalmasint azt a tornyot is ők építették fel, amiről a diktátorok le tudnak üvöltözni. Mert a hangzavart okozó ideológiai viták hordaléka mindkét oldalról lefele hullik.

S igen! Kell az az összefogás! Kellett volna már egy éve is. Akkor, amikor a most új miniszterelnök-jelöltért kiáltók talán éppen máson elmélkedtek. Nem tudom. De az szinte biztos, hogy nem az újabb ezt sürgető felhívásokban van a megoldás. Az aláíró neves személyiségeknek szeretnék egy látszólag egyszerű kérdés-sort feltenni. A válaszokat legyenek kedvesek a felhívás függelékeként csatolni:

  • A kritikán, és a másokat rendkívül sok jó ötlettel ellátó nyilatkozatokon kívül mit tettek tevőlegesen a széles platformú összefogásért?
  • Személy szerint ők mit tettek azért, hogy az embereknek képük legyen arról, hogy az ellenzék egy választási győzelem másnapján mit fog csinálni?
  • Mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy a napi problémákra adandó kérdések körében ne grafikonokkal példálódzó, a köznapi embereknek ó-kínai nyelvjárásban, hanem közérthetően váljék világossá a válasz?

Nem tudom a válaszokat, és az, ha tudnám, szintén kevés lenne. Nem is akarom meghitelezni a válaszokat. De talán az annak kinevezett személyiségek nevesebbek, hitelesebbek lennének, ha lesétálnának a grádicson, és megpróbálnák azt, amit különben a szárszói csapat is láthatóan elmulasztott. Tudomásul venni, hogy a választásokat nem a neves személyiségek fogják eldönteni. Hanem az említett melósok, munkanélküliek, beosztott tanárok, és a többiek. Ellenben nekik, a kiemelt személyiségeknek, valóban lehet nagy felelősségük. De nem abban, hogy aláírnak egy felhívást. Ha ezt a felelősséget nem csak TV-interjúk adásában, illetve nem csak az önmaguk körébe zárt beszélgetéseken fogják megélni, akkor ezért mindenképpen fogom tisztelni őket.

Andrew_s


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook