2014. január 4., szombat

Surján a stadionépítés demagóg szolgája

Dr. Surján László, a KDNP oszlopos észosztó tagja, ismét megmondta a híveknek a Facebook-on, hogy miként kell nézni a világ egyes eseményeit. Ezúttal a stadionépítések kapcsán. Melynek első passzusaként lerögzítette, hogy „a Fidesz-KDNP háza táján nem kötelező szeretni a focit”. Mondhatnánk, erre, hogy nem kötelező, de kell. Legalább tapsolni, amikor a Vezér tapsot vár el. De ez tényleg nem focifüggő állapot.

A stadionépítések kapcsán azonban tényleg nem erről van szó, hanem a közpénzek milliárdjainak felhasználásáról. Ezzel kapcsolatban Surján úr egyetlen laza gesztussal populizmusnak tekinti, ha a „stadionépítések költségét szociális vagy egészségügyi kiadásokkal vetik egybe”. Az, hogy miként kerül a képbe a stadionépítéssel kapcsolatban a hajléktalansággal való példálódzás, az nem teljesen világos. Valószínűleg összemosódik a fejében a belügyminiszteri unortodox workfare-felfogás az indokolatlan stadionépítésekkel. Talán ott ugorva bakot a logikában, hogy valóban elképzelhető egy olyan forgatókönyv, amiben a hajléktalant közmunkára ítélik, és közmunkásként stadiont építeni delegálják. Kis ország, kis stadionok, kis gulágjaként. A tisztesség okán azonban meg kell jegyezni, hogy ennek az okfejtésnek a végig-vitelét nem írta le a KDNP uniós képviselője.

Pusztán odáig jut, hogy a hajléktalanoknak való lakásépítés nem lendíti fel az építőipart, miközben emlegeti a stadionoknak az egész építőipart fellendítő erejét. Nagy kár, hogy a hajléktalanoknak mintha nem igazán akarnának lakást építeni a kormányzat oldaláról, és a hajléktalanügyi aktivizmus is a lakatlan lakások hasznosításáról szólt. A képviselő úr tehát a levegőből leszedett egy luftballont, és alaposan meghámozva gyártott egy érvet a stadionok mellett. Egy féligazságokon alapuló igen populista érvet. Az a fele ugyanis lehetne igaz, hogy minden állami beruházás erősítheti a belső keresletet. Akkor, ha tömegesen foglalkoztatnak piaci munkabéren embereket, és a kimeneti oldalon valós értékteremtés zajlik. A surjáni példa a nagy építkezéssel való válságkezelésre, a grossglockneri hágó (Großglockner Hochalpenstraße). Amiről érdemes tudni, hogy 1930 és 1935 között építették, és eddigi története során több mint 50 millió ember látogatta. Így meglehetősen bölcs beruházásnak tűnik, mert olyanok is látogatják szép számmal, akik alighanem egyéb idegenforgalmi szolgáltatást is igénybe vesznek. Márpedig jelenleg elég reménytelennek tűnik, hogy az új stadionokat összesen tízmilliós nagyságrendben látogassák a pénzes turisták. Így a stadionépítést pártoló KDNP-s véleményből még a példa is demagógiától sántító. Azt a megállapítás, hogy „a beruházás: jövőépítés” ugyanis kiegészítésre szorul. A megtérülő és jövedelmet hozó beruházás valóban alkalmas lehet a jövőépítésre.

Minden más beruházás nem más, mint össznépi státuszszimbólum, hatalomfitogtatás, illetve a személyi kultusz kiteljesítése. Tény, hogy a stadionok kapcsán tudjuk: az „intézmény sokoldalú hasznosítása, élsport, tömegsport, nagy rendezvények” ebben a koordinátarendszerben is értelmezhető. Például, ha a Vezér látogatásából nagy rendezvényt kreálnak.

S végül álljon itt dr. Surján László hivatkozott Facebook-posztja:
Ellentétben a közhiedelemmel a Fidesz-KDNP háza táján nem kötelező szeretni a focit. A mai magyar fociról nincs is mit beszélni. Lehet, hogy egyetlen vagyok, de kimondom: nem értek hozzá, nem is igen kedvelem. Nem tudnék jobb csapatot összeállítani, mint amit az ügyeletes kapitány.
De azt is kimondom, hogy „a kormány teszi, tehát rossz” alapon kritizálni a stadionépítéseket, butaság. (Különösen annak, aki korábban éppen szorgalmazta azt.)
Sőt azoknak sem tudok tapsolni, akik nem félve a populizmus bűnétől, a stadionépítések költségét szociális vagy egészségügyi kiadásokkal vetik egybe.
Még a leginkább látványos támadás a stadionépítések ellen a hajléktalansággal példálózni. Ugyanis a legerősebb érv a stadionépítések mellett, hogy mint építőipari megrendelések, segítenek lendületbe hozni a gazdaságot. Erre jó ellenpont, hogy a hajléktalanok számára épített lakások szintén megadhatnák ezt a lendületet. Látszólag.
Mert aki ilyent mond, nem ismeri azokat a nehézségeket, amelyek a hajléktalanoknak a társadalomba való visszavezetését akadályozzák. Ez egyedi megoldásokat, személyes törődést kíván, s kampányszerűen nem végezhető el. Vannak szép sikerek, pár családot sikerült fedélhez juttatni Kőbányán, Kispesten, s nem a lakások hiánya a fő fékező tényező. Az ideiglenes megoldás viszont adott: több a hajléktalanszállás, mint a hajléktalan. A megfagyás elkerülhető.
A stadionépítések lényege egyrészt a viszonylag nagy értékű építés maga, az ehhez szükséges munkaerő foglalkoztatása, másrészt az elkészült intézmény sokoldalú hasznosítása, élsport, tömegsport, nagy rendezvények.
Végül: spórolásból nem lehet megélni. A beruházás: jövőépítés. Nemekből semmire sem jutunk, csak igenekkel lehet országot építeni. Sokat emlegetjük, hogy a múlt századi nagy világválság idején Ausztria úgy mászott ki a bajból, hogy megépítette a grossglockneri hágót. Ma is csodájára járnak. Pedig lehetett volna a pénzt, úgymond, okosabbra költeni.”

Andrew_s


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése