Dr. Surján László, a KDNP oszlopos észosztó
tagja, ismét megmondta a híveknek a Facebook-on,
hogy miként kell nézni a világ egyes eseményeit. Ezúttal a stadionépítések
kapcsán. Melynek első passzusaként lerögzítette, hogy „a Fidesz-KDNP háza táján
nem kötelező szeretni a focit”. Mondhatnánk, erre, hogy nem kötelező, de kell.
Legalább tapsolni, amikor a Vezér tapsot vár el. De ez tényleg nem focifüggő
állapot.
A stadionépítések kapcsán azonban tényleg
nem erről van szó, hanem a közpénzek milliárdjainak felhasználásáról. Ezzel
kapcsolatban Surján úr egyetlen laza gesztussal populizmusnak tekinti, ha a „stadionépítések
költségét szociális vagy egészségügyi kiadásokkal vetik egybe”. Az, hogy
miként kerül a képbe a stadionépítéssel kapcsolatban a hajléktalansággal való
példálódzás, az nem teljesen világos. Valószínűleg összemosódik a fejében a
belügyminiszteri unortodox workfare-felfogás az indokolatlan
stadionépítésekkel. Talán ott ugorva bakot a logikában, hogy valóban
elképzelhető egy olyan forgatókönyv, amiben a hajléktalant közmunkára ítélik,
és közmunkásként stadiont építeni delegálják. Kis ország, kis stadionok, kis
gulágjaként. A tisztesség okán azonban meg kell jegyezni, hogy ennek az
okfejtésnek a végig-vitelét nem írta le a KDNP uniós képviselője.
Pusztán odáig jut, hogy a hajléktalanoknak
való lakásépítés nem lendíti fel az építőipart, miközben emlegeti a
stadionoknak az egész építőipart fellendítő erejét. Nagy kár, hogy a
hajléktalanoknak mintha nem igazán akarnának lakást építeni a kormányzat
oldaláról, és a hajléktalanügyi aktivizmus is a lakatlan lakások
hasznosításáról szólt. A képviselő úr tehát a levegőből leszedett egy
luftballont, és alaposan meghámozva gyártott egy érvet a stadionok mellett. Egy
féligazságokon alapuló igen populista érvet. Az a fele ugyanis lehetne igaz,
hogy minden állami beruházás erősítheti a belső keresletet. Akkor, ha tömegesen
foglalkoztatnak piaci munkabéren embereket, és a kimeneti oldalon valós
értékteremtés zajlik. A surjáni példa a nagy építkezéssel való válságkezelésre,
a grossglockneri hágó (Großglockner Hochalpenstraße). Amiről érdemes
tudni, hogy 1930 és 1935 között építették, és eddigi története során több
mint 50 millió ember látogatta. Így meglehetősen bölcs beruházásnak tűnik, mert
olyanok is látogatják szép számmal, akik alighanem egyéb idegenforgalmi
szolgáltatást is igénybe vesznek. Márpedig jelenleg elég reménytelennek tűnik,
hogy az új stadionokat összesen tízmilliós nagyságrendben látogassák a pénzes
turisták. Így a stadionépítést pártoló KDNP-s véleményből még a példa is
demagógiától sántító. Azt a megállapítás, hogy „a beruházás: jövőépítés”
ugyanis kiegészítésre szorul. A megtérülő és jövedelmet hozó beruházás valóban
alkalmas lehet a jövőépítésre.
Minden más beruházás nem más, mint össznépi
státuszszimbólum, hatalomfitogtatás, illetve a személyi kultusz kiteljesítése.
Tény, hogy a stadionok kapcsán tudjuk: az „intézmény sokoldalú hasznosítása,
élsport, tömegsport, nagy rendezvények” ebben a koordinátarendszerben is
értelmezhető. Például, ha a Vezér látogatásából nagy rendezvényt kreálnak.
S végül álljon itt dr. Surján László hivatkozott
Facebook-posztja:
„Ellentétben a közhiedelemmel a
Fidesz-KDNP háza táján nem kötelező szeretni a focit. A mai magyar fociról
nincs is mit beszélni. Lehet, hogy egyetlen vagyok, de kimondom: nem értek
hozzá, nem is igen kedvelem. Nem tudnék jobb csapatot összeállítani, mint amit
az ügyeletes kapitány.
De azt is kimondom, hogy „a kormány teszi,
tehát rossz” alapon kritizálni a stadionépítéseket, butaság. (Különösen annak,
aki korábban éppen szorgalmazta azt.)
Sőt azoknak sem tudok tapsolni, akik nem
félve a populizmus bűnétől, a stadionépítések költségét szociális vagy
egészségügyi kiadásokkal vetik egybe.
Még a leginkább látványos támadás a
stadionépítések ellen a hajléktalansággal példálózni. Ugyanis a legerősebb érv
a stadionépítések mellett, hogy mint építőipari megrendelések, segítenek
lendületbe hozni a gazdaságot. Erre jó ellenpont, hogy a hajléktalanok számára
épített lakások szintén megadhatnák ezt a lendületet. Látszólag.
Mert aki ilyent mond, nem ismeri azokat a
nehézségeket, amelyek a hajléktalanoknak a társadalomba való visszavezetését
akadályozzák. Ez egyedi megoldásokat, személyes törődést kíván, s
kampányszerűen nem végezhető el. Vannak szép sikerek, pár családot sikerült
fedélhez juttatni Kőbányán, Kispesten, s nem a lakások hiánya a fő fékező
tényező. Az ideiglenes megoldás viszont adott: több a hajléktalanszállás, mint
a hajléktalan. A megfagyás elkerülhető.
A stadionépítések lényege egyrészt a
viszonylag nagy értékű építés maga, az ehhez szükséges munkaerő foglalkoztatása,
másrészt az elkészült intézmény sokoldalú hasznosítása, élsport, tömegsport,
nagy rendezvények.
Végül: spórolásból nem lehet megélni. A
beruházás: jövőépítés. Nemekből semmire sem jutunk, csak igenekkel lehet
országot építeni. Sokat emlegetjük, hogy a múlt századi nagy világválság idején
Ausztria úgy mászott ki a bajból, hogy megépítette a grossglockneri hágót. Ma
is csodájára járnak. Pedig lehetett volna a pénzt, úgymond, okosabbra költeni.”
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése