Gábriel a Turul-piszkozat alatt

A német „megszállás” emlékművével kapcsolatban, a jelentőségéhez képest szerény ellenzéki fellépés, és a szakmai indoklások mellett, mintha magáról az emlékműről és lehetséges utódairól mintha kevés szó esne. Annak ellenére, hogy már a szimbolikája is legalább olyan zavaros, mint a Kerényi-féle Alaptörvény-illusztrációké. De annak egyikével legalább összhangban van.

Emlékezetes az az illusztráció, amely látszólag egyszerű ellopása a Szent György kapcsán ismert motívumnak. Azért, ha abba belegondolunk, lehet egyfajta művészi üzenet is a csőcselékről. Lévén, hogy a klasszikus kompozícióban a sárkány nem a pozitív hőst képviseli. Interpretálható az említett kép tehát úgyis, hogy a szűzzé vált sárkányt legyőzi a szent rendőr. De ez egyrészt valószínűleg nem tűnt fel Kerényinek, másrészt utólagos feltűnése esetén sem vallaná be vezérének, hogy kedvenc művészei nyíltan csinálnak belőle hülyét. S még az is lehet, hogy ezt a jeles kompozíciót valaki beleálmodta egy bronzszoborba. Ha az elszúrt kép-üzenet feltűnt, talán megfúrták ezt a koncepciót. Amitől még kétségtelenül maradhatott egy elfekvő angyal-terv a sifonérban. A félig kész tervek átalakítása még csak nem is számít ritkaságnak. Ennek az egyik legszembetűnőbb példája Budapesten a Citadellán látható szobor. A Szabadság-térre tervezett szoborzat így lehet, hogy egyszerűen csak hulladékhasznosítás egyik formája.

Mert nyilvánvaló történelemhamisítástól eltekintve is szinte biztosan alkalmas arra, hogy I. István álmában szájon csapja elhíresült jobb-kezével az alkotót. Ha ugyanis az említett tervezetet nézzük, akkor az teljesen egyértelmű, hogy Gábriel arkangyal nem azonos a Jézus anyjával, akinek annak idején az országot ajánlották. A nagy dérrel-dúrral beharangozott szoborkompozícióban a megszállt országot tehát aligha jelképezheti az angyal. Akit éppen meghágott, és most éppen lecsinál egy birodalmi sas. Természetesen látható a tervezeten, hogy látszólag eltávolodott egymástól a két alak. Azonban még a rajzos megfejtésen is látható, hogy igazán nem okozna nehézséget pozícióváltás. Nem vitatva azt sem, hogy aligha vívta volna ki az Orbán Viktor által felkarolt szobrász a hungaristák, de talán a keresztények csodálatát sem egy valós szimbolikájú megoldás. Ha egy Szűz Máriát leterítő, és azon tollászkodó sastól várta volna a Magyarországra szövetségesként bevonuló német haderőre való megemlékezést. Az csak a helyzet pikantériája lenne, ha az illető sasról kiderülne, hogy a szobrászi maradékok között Turul-ként kezdte volna a pályafutását. Ebben az esetben ugyanis kiderülhetne, hogy a Máriát földre taszító megszálló hatalom valójában egy maradék angyalon kielégülő keselyűpiszkozat. Amit jó pénzért sikerült rásózni a belvárosi tanyaközpontra.

Az sem kizárt, hogy kormányzatnak gesztust gyakorló szobrászok már lázas kutatásban vannak. Feltárandó a különböző fiókok mélyén kallódó rajzokat, és a műhelyek pókhálós sarkaiban hányódó maradékokat. Bízva abban, hogy majd csak jönnek a további jelentős szobormegbízások. Azok, melyeket előre jelezve akár pár ötlettel is szolgálhatnánk a kormányzatnak. Amennyiben van egy kóborló Antall József szobor, akkor például lehetne egy olyan szobrot állítani, melyen mögötte áll a neki szamárfület mutató, és másik kezében Paksot tartó Orbán Viktor, miközben lábával leteríti az orosz medvét. A medve alá az összes szocreálból itt maradt építődaru, kombájn, és hasonló eszköz is beépíthető lenne. Jelképezve azt, hogy milyen hatékonyan sikerült tönkretenni például a hazai mezőgazdaságot és élelmiszeripart, az autóbuszgyártást, illetve a lakásépítési projekteket.

De ez természetesen csak futó ötlet. Ismerve az emberi kreativitást, szinte biztosan számos másik merül majd fel a jövőben. Addig pedig elégedjünk meg azokkal a szoborkészítési sallangokkal, melyeknek már így is többrétű haszna lehet. Az egyik a már említett hulladék-újrahasznosítás lehetősége. A másik tulajdonképpen az Orbán kedvenc kondérjában ülő békák tűrőképességének a tesztelése. Jelenleg minden esetre nagyon úgy fest, hogy még az említett, Turul alá tepert Nagyasszony ellen sem tiltakoznának sokan. Különösen nem akkor, ha annak felállítását Pannónia Vezérpumája maga vonyítja világgá. A miniszterelnök pedig szinte biztosan megvédené még annak a felállítását is, ha az odavezető út kiépítésében valamelyik kebelkegyence lenne érdekelt. Talán a jelenlegi műtörténelmet Szakállyal hazudó hulladék-felállítást is csak egy szempontból sajnálja a kormányfő. Azért, hogy a Szabadság tér nem valamelyik haver magánterülete. Mert akkor a szobrászon kívül még a terület-kisajátítás költsége is egy havert gazdagítana.

Ám ami késik, nem biztos, hogy múlik.

Andrew_s