2014. január 16., csütörtök

Paksi sugárszelek a fejekben

Forrás: Wikipédia
Az atomenergia meglehetősen tiszta energia. Amíg nem kell az évszázadokig sugárzó hulladékot elhelyezni. No meg addig, amíg bármilyen okból nem sérül meg az energiatermelés hermetikusan zárt rendszere. Lett légyen a rés emberi hiba, technológiai gond, vagy természeti csapás következménye. Márpedig mindezekre ismertek a példák. Így az atomenergia egyben az egyik legkockázatosabb energiatermelési forma is lehet.

Egyszerűen azért, mert bármilyen probléma esetén évszázadokra elszennyeződhet a környezet. S bármilyen alacsony a statisztikai valószínűsége a hibalehetőségnek, olyan ez, mint a műtéti műhiba esete. Akinél megvalósul, annak száz százalékos az előfordulás. Nem véletlen, hogy a világ több országában igencsak meggondolják az atomenergetikai bázis bővülését. Ebben a helyzetben a hályogkovácsok magabiztosságával államközi elkötelezettséget vállalni: dőreség. Ez túlmutat azon a jópofizáson, hogy be lehet öltözni bőrszerkóba fotózkodni. Különösen akkor, ha az elkötelezettség évtizedekre, a hulladékkezelés pedig évszázadokra szól. Következésképpen az ország kitettsége is legalább ennyi ideig érvénybe van. Paks esetében például ez arról szól, hogy amennyiben az orosz fél vállalja a hosszú ideig sugárzó hulladék elszállítását, akkor ez itt sugároz a nyakunkon onnantól, ha ettől a megállapodástól bármikor elállnak. Komoly zsarolási potenciált nyújtva Magyarország sakkban tartására. Tulajdonképpen sokkal kisebbet, mint az a szovjet jelenlét, melynek Gorbacsov annakidején végett vetett.

Egyébiránt roppant bátor miniszterelnökünk talán éppen arra a bizonyos, Moszkvában hozott, áprilisi döntésre hivatkozott abban az esetben, ha a Nagy Imre temetésén általa elmondottakat felemlegette neki Putyin. Habár erre aligha kerülhetett sor. Aligha állt érdekében az orosz elnöknek ilyenekkel revolverezni, amikor simán sarokba szoríthatta Orbán Viktort, és beledobhatta abba a kondérba, ahol az ország főhet a saját levében. Mely kondér alatt nem csak az említett Orbán-beszéd szolgáltathatta az önellentmondásokból faragott tüzelőt. Az a Lázár János, aki szerint az évszázad üzlete lehet a paksi kiszolgáltatottság, 2010-ben még azt a véleményt osztotta, hogy az antidemokratikus gazság egyik lépése az orosz féllel szembeni kiszolgáltatottság növelése. Amely nyilatkozatpáros egy normális politikai esetben azonnali arcvesztést jelentene. Ugyanakkor Lázár sem energetikai szakértő. Nyilatkozata tehát egyértelművé teszi, hogy szó nincs szakmai szempontokról a felső szintű döntéshozói szinten. Az, hogy mondjuk erre az MSZP reakciója az, hogy banánköztársaságokban megszokott eljárás zajlott, ez legfeljebb csak azt jelenti, hogy esetleg most feltűnt az, aminek a jelei már 2012. szeptemberében, éppen Lázár János közreműködésének is hála, világosan látszottak. S amibe bőven belefér az, hogy a vezér aktuális igazsága az IGAZSÁG. Függetlenül attól, hogy azt milyen belső folyamatok nyomán alakítja ki az a vezető. Aki különben részben leváltható lehet akár a pártján belül is. Vagy felfele buktatható, melynek lehetősége már Schmitt Pál bukásakor is felmerült.

S amibe belefér az, hogy autokrata módon olyan intézkedéseket hozzon, ami az atomenergetika jelenlegi világ-helyzetét látva akár kettős kiszolgáltatottságot is jelenthet. Az egyik irányba az atomhulladék elszállítása, és a technológiai függéssel, míg a másik irányba esetleg Németország helyett felvállalva mindezt. Végső soron az országnak a nemzetközi veszélyes-hulladék lerakat szerepét erősítve. Amivel kapcsolatban Orbán Viktor feltétel nélküli, a bürokrata bürokreténségének határát feszegető, kiszolgálását mutatja Illés Zoltán viselkedése. Neki ugyanis feltűnik, hogy veszélyes hulladék tárolódik a Hortobágyon, de egy szava sincs az atomerőmű ex-katedra meghirdetett bővítéséről. Az, hogy a magukat reális zöldeknek nevezők nyomatnak egy kis spenótot, már szinte szóra sem lenne érdemes. Ha az említett zöldségnek nem lenne olyan íze, mint amit a rendszerváltás előtt bármelyik pártfunkcionárius megirigyelhetett volna. Már a nyitó mondat mindent elárul erről: „A reális zöldek nagyra értékelik, hogy energetikai kérdésekben a miniszterelnök nyílt kártyákkal játszik és bizonyítja a választópolgároknak, hogy a rezsicsökkentést nemcsak választási csaliként, de komolyan gondolja és még az EU és német antinukleáris támadással szemben is vállalja a cselekvést, bízva abban, hogy a magyarság felismerve valós érdekeit támogatni fogja”. Mintha csak azt írták volna, hogy „a munkásosztály töretlen harcának keretében, legtisztább elszántságunkkal támogatjuk Kádár János elvtársat a nyugati imperializmus támadásaival szemben tanúsított hősies küzdelmében". Azzal a különbséggel, hogy az utóbbi mondat nem konkrét idézet, viszont senkit nem lepett volna meg az 1970-es években. A Reális Zöldek Klubjának közleménye azonban hivatalosan közzé lett tevődve.

A kialakult helyzetre különben az is elmondható, hogy rémes, de legalább már majdnem tragikus. A gyakorlatilag egyeduralkodói döntéshozatal, a szakmai érvek félrehajítása, a politikai és energetikai kiszolgáltatottság nyilvánvalósága, a meg nem tárgyalt lehetőségek, a hatástanulmányok közzétételének hiánya, és megannyi más jelenség a paksi döntést teljes mértékben a politika térfelére utalta. Elérve ezzel azt, hogy amennyiben ötven év múlva mégis jó döntésnek bizonyulna, a miniszterelnök akkor is ellehetetlenítette az érdemi érvelést, és a politikától mentes döntéshozatalt. Elérve azt, hogy egy esetleges népszavazás is érzelmi alapon fog dönteni a kérdésben. Olyanok közti hangulatkeltések nyomán, akik szintén nem atom-energetikusok. Márpedig gyalázatos az a politika, amelyik egy ország körülményeit száz évekre meghatározó döntéseket a pillanatnyi vezér belső, és környezeti széljárásától tesz függővé.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook