Azt, hogy őseink közül ki mit írt
rovásírással, nem tudom. De az olyan fogalmakat, mint a fűrészbak, biztosan
nem. Mert ahhoz letelepedett életmód kell. Kicsit életszerűtlennek tűnik
ugyanis, hogy két lovasroham között bakon fűrészelgettek volna egy kicsit.
Mindenesetre egy pécsi iskolában úgy gondolták, hogy visszamaradott lesz az,
aki a fűrészbakot nem tudja kellően kalligrafálni.
Amúgy, a Hir24
tudósítása alapján, büntetés gyanánt is gyakorolva a rovásírást a
napköziben. Ugyanitt szólnak arról is, hogy a szülők kiborultak, az igazgató
elhatárolódik, és vizsgálatot ígér. Mi meg hiszünk az igazgatóak, hogy így
lesz, sehogy másként. Mert az ellenbizonyításhoz nyilvánvalóan a vizsgálat
végének eredményét kellene ismerni. Addigra meg amúgy is elül az eset keltette
vihar, és minden visszazökken a szokásos oktatáspolitikai anyázások szintjére
az iskolákkal kapcsolatban. Ahogy aligha emlékeznek sokan arra a jobbikos
ötletre sem, hogy legyen
kötelező a rovásírás tanítása. Ami talán azért már mégis túlzás lenne. Annak
ellenére, hogy biztos sokak szemében nemes hobbi a rovásírás megtanulása. Még
az sem zárható ki, hogy néhányan talán a saját gyökereik hiányát akarják
pótolni azzal, ha erre adják a fejüket. Számukra egyenesen pszichológiai
jótétemény lehet például egy ilyen elfoglaltság. Amíg nem élik bele magukat
abba, hogy csak az a magyar, aki álmából felriasztva is képes az aratókést
leírni rovásul. Végállomásként pedig elégetne minden könyvet, amit nem az
ősmagyarok szellemi áldása alatt levőnek sejt. Még akkor is, ha különben aligha
lehet fogalma a saját biológiai őseinek teljes köréről sem.
Azért persze eszembe sincs azt hinni, hogy
a gyermekeknek büntetésből rovásírásos feladatot adó tanár ilyen messzire jutott
volna. Legfeljebb a tudásszintjével lehetett gond. Mert ellenkező esetben tudná,
hogy aratni is elsősorban a letelepült népek szoktak. Egyébként azért sem
biztos, hogy a tanerőt a Jobbik ötlete iránti vonzalom vezette, mert a kötelező
feladatok ritkán eredményeznek népszerűséget. Így az sem kizárt, hogy éppen
ellenkezőleg: a Jobbik képviselte nézetek elleni fondorlatos támadásként lehet
értékelni a rovásírásos büntetőfeladatot. Ellenkező esetben fel kellene ugyanis
tételezni a hazafiasnak ítélt elvárásoknak való túlzott megfelelési kényszert. Ami
mégis csak kellemetlen lenne. Nem azért, mert pont egy tanár ne eshetne az
ügybuzgóság hibájába. Hanem mert pont egy tanár esetében lenne hiba, ha az
önálló gondolkodásra való képességet alárendelné a vélt kormányzati
elvárásoknak. Habár az is lehet, hogy tud valamit. Például azt, hogy ezek az
elvárások nem is annyira csak véltek. Látva a hungaristákkal, a szélsőséges
eszméket vallókkal zajló össze- és visszakacsintási kormányzati kommunikációt,
könnyen abba a hibába eshet egy egyszerű tanerő, hogy számára mintegy elvárás a
Jobbik által hirdetett elvek felé irányuló serteperte. Ha ugyanis reális
lehetőségnek ítéli a Fidesz-Jobbik koalíciót akkor reális döntés is lehet a
részéről jó előre tisztára nyalni a karrierjének kiteljesülése felé vezető
utat.
Ebben az esetben az igazgatótól komoly
elmarasztalásra számíthat. Nem feltétlenül a rovásírásos büntetőfeladat miatt, hanem
azért, mert az igazgató a saját pozíciója elleni merényletként is értelmezheti
ezt a gesztust. Egy talpnyalóval többnek ítélvén az őt politikai irányból
veszélyeztetők létszámát, mintsem azt ildomosnak gondolná. De nyilván ez az
iskola igazgatójának a magánügye is lehet. Nagyobb baj az, hogy egy napközis
tanár úgy érezheti adott esetben, hogy a megszokás fásultsági köreiből az a kitörési
lehetőség, ha valami nacionálmázas pótcselekvéssel büntet. Mintegy kötelezővé
téve azt. Még akkor is, ha emlékszünk arra az esetre, amikor a legjobb rovásíró
vietnámi
ősökkel büszkélkedhetett. A többieknek, az aratókés és a fűrészbak után, és
a megbonthatatlan orosz-magyar békemenetelés jegyében lehet, hogy a következő
feladat tényleg a sarló és a kalapács rovásírásos lejegyzése lesz. Rögtön a
cirill-betűs lejegyzetelés előtt. Mintegy visszavezetve a kötelező orosz
nyelvtanulást az iskolákba. Melynek eredményeként majdnem annyian tanultak meg
oroszul, ahányan a kötelezően büntető rovásírás hatására rovásírásul
megtanulnának.
Addig pedig, átvezető feladatként javasolni
lehetne a „tavaris ucsityelnyica” rovásírásos átiratának gyakorlását. Látva a
jelen politikai kurzust lehet annyira szükséges, mint az azeri-balta célba dobásának
gyakorlása. A bürokrata-túlteljesítési hajlamot ismerve a felvetéssel csak egy
fenntartásom van. Egy lelkes kormány hű hivatalnok holnaptól komoly
felkészülésbe kezd az elmondottak teljesítése érdekében.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése