2014. január 26., vasárnap

Kövér a pro(vo)kátor

Kövér László legfrissebb megnyilatkozása szerint a választási csalás a baloldal vérében van. Erről a saját MSZMP-s múltja, valamint a Fidesz-ben és holdudvarában előforduló egykori MSZMP-, és Hazafias Népfront-funkcionáriussal beszélgetve nyilván közvetlen tapasztalata van. Kár is lenne meghazudtolni a házelnököt.

Tudomásul vesszük: véleménye szerint a Fidesz említett tagjai csalásra készülnek. Tudomásul vesszük abban a reményben, hogy házelnökként eléggé érdekelt a tiszta választásokban. Annyira, hogy még önmaga és saját párttársai ellen is fellép, ha a csalás irányába ható vértolulást kezdene érzékelni. A Kövér Lászlótól már korábban megszokott önismereti komcsizás miatt tulajdonképpen szóra sem lenne érdemes ennek legújabb kiadása. Bajuszos bőrkötésben. Különösen azért, mert nem csak önmaga kapcsán épít a hívek feledékenységére. A 2006-os események kapcsán szerinte komolyan kell venni Orbán Viktor korábbi szavait, hogy „ma is közibünk lövetnének, hogy ha tehetnék”. Mármint a jelenlegi ellenzék. Amely kijelentéssel rögtön szembeötlő, hogy Orbán Viktor sehol, pontosabban egy sebesen menekülő autóban volt, amikor bármi rázós dolog is történhetett volna az Astoria-nál lezajlott gyűlése után. A bátor vezető közibe tehát még csak füttyenteni sem tudott volna senki. Legfeljebb nyalni. Miután kiszállt, és az alsója takarta szakasz szabaddá vált. Másrészt keringenek olyan legendák is, hogy a Fidesz igencsak elvárt volna egy erőteljesebb, fegyverhasználattal is tarkított fellépést az első pillanatokban. A TV-felgyújtásnál.

Ami kétségtelenül kapóra jött volna, mint a kormányzat felülése egy nyilvánvaló provokációnak. Melynek provokációs voltát éppen a Fidesz-közeli haknizók Kossuth téri megjelenései jelezhettél. Egyfajta döntési csapdába, és erőszak-harapófogóba fogva az akkori kormányzatot. S nagyon emlékeztetve arra, amit jelenleg ellenzékként kénytelen megélni az ország jó része. Kövér Lászlótól pedig igencsak az agresszív cinizmus megnyilvánulása az erre való figyelemfelhívás. Az ugyanis teljesen nyilvánvalóan látszik, hogy erőteljesen zajlik a társadalom provokációja. Erre most éppen az antiszemitizmus fegyverét játsszák ki, mivel ez kecsegtet azzal a járulékos előnnyel, hogy a Jobbiktól szavazatokat rabolhatnak. S természetesen azzal is jár, hogy a hazafias érzelmek hiányát süthetik arra, aki nem hajlandó a kormányzattal azonos hangerővel üvölteni a farkasok kórusában. Alapvetően azonban mégiscsak provokáció. Aligha tenne ugyanis bármi is jobb szolgálatot a hatalomnak annál, mint az, ha valaki komolyan venné az Amerikai Népszavában felvetett szoborrobbantásos ötletet.

Nem azért, mintha a hulladékszobor érdemes lenne a hazai fasisztáknak zarándokhelyet biztosító felállításra. Azonban egy szoborrobbantás kiváló esélyt biztosítana ahhoz, hogy egymásnak ugrassza a hazai szélsőjobboldalt, az ellenük állást foglaló erőkkel. Orbán Viktor ezt „megelégelvén” bejelenthetné a szükségállapotot, és bizonytalan ideig elnapolná a választásokat. A forgatókönyv alighanem kész, és alig várják talán a Fidesz valós hatalmi centrumában azt, hogy valahol, tényleg elpattanjon a cérna. Talán ezt érzik az ellenzék oldaláról is, amit túlreagálva szinte semmilyen reakciót nem mernek megkockáztatni. Amivel szintén a hatalom malmára hajtják a vizet, mert a saját bázisukat is romboló gyengeséget mutatnak. Annak megítélését mindenki saját véleményére bízom, hogy a jelenlegi ellenzék jelenleg körvonalazódó vezetését alkalmasnak tarják-e a borotva élén előadott penge-táncra. Valójában ez talán az, ami a Fidesz-ben senkit sem érdekel érdemben. A felszínen előadott személyeskedések legfeljebb arra jók, hogy az egybites gondolkodású, troll-szinten álló hívekben fenntartsa a lelki nyomást, és a CÖF-nek is feladatot biztosítson. Mielőtt úgy éreznék arrafele, hogy nem kell mozdulni és ennek hatására szétszéledjen a „gárda”. Valójában jól láthatóan marginális szerepet töltenek be, mivel a Fidesz nagyban játszik. Segédcsapatai lehetnek legfeljebb a szükségállapotban amúgy is bevethető karhatalmi elitcsapatoknak.

Alkalmasint az említett szobor kapcsán a legújabb hír, hogy a kukából kikiabáló Szakály Sándor által, összefüggéseiből kiragadva idézett Randolph L. Braham nyílt levélben határolódott el a hazai történésektől, és korábbi kitüntetését is visszaküldi. Kövér László pedig az államiság jogfolytonosságától határolódott el. Azt a kijelentését nehéz lenne vitatni ugyan, hogy nem a magyar a második világháború egyetlen bűnös nemzete. Azonban az államiság jogfolytonossága mégis mindaddig őrzi a teljes magyarság felelősségét, amíg a történtekkel való szembenézés nem történik meg, és nem történik mag az a szintű, állami szintű elhatárolódás, mint például Németországban. Az egyes ember tehát nyilvánvalóan csak a saját tettei erejéig felelős, de egy országban, ahol zsidótörvényeket hoztak, ahol gestapós szakértőket segítve magyar karhatalom foganatosított halálba küldő „idegenrendészeti eljárást”, ahol a kormányzat cinkosan összekacsint a jobboldali szélsőségekkel, ott az ország vezetésének igenis lenne az említett összekacsintáson túlmutató felelőssége. De ez Kövér László szellemi követőinek, a Fidesz szélsőségeseinek, és a Jobbik tapsolóinak alighanem olyan magas, mint a mélytengeri makkféregnek a Himalája.

Miközben az sem kizárt, hogy a szobortervezet már megtette azt a szerepet, amit neki szántak az antiszemitizmus sakktábláján játszó stratégák. A szimbolikájában amúgy is elcseszett szobrot talán fel sem akarták állítani ténylegesen. Azonban olyan helyzetet teremtettek, amiben a hungaristák felé ezt úgy lehet eladni, mint a szemét külföld és a zsidó világösszesküvés magyarságot romboló mételyének kényszerét. Kifele pedig önmagukat fényezhetik a hazai fasizmust egyedül féken tartani tudó erőként. Középen pedig tovább provokálhatják az ellenzéket, valamint, a nemzeti tisztességet, a magyar államiság Szent Istváni eszméjét még őrzőket. Ebben a játszmában a házelnök sem több egy pojácánál. Aki talán szintén annak drukkol: hátha csak összejön az a fránya kis szükségállapot. A stadionok már épülnek.

Andrew_s


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook