Tantestvéri jegyzőkönyv és listamánia

A listák nagyon hasznos képződmények akkor, ha valamit gyorsan számba kell venni. A jegyzőkönyvek pedig szintén jók, ha egy megbeszélés rögzítése, egy megállapodás folyamatának megörökítése a cél. Azonban amikor a hatalom, vagy annak látszólagos képviselője kezd zárt körben listázni, illetve vezetői irodákban jegyzőkönyvezni annak van egy rossz mellékíze. Mert mindig felmerül a későbbi diszkrimináció, a visszaélés lehetősége.

Ilyen visszatetsző jelenség volt már a diáktüntetések alatt is az, amikor iskolaigazgató döntött a tüntetésen részt vevők, illetve velük szimpatizálók számba vételéről. De emlékezhetünk arra is, amikor egy iskolában felmondási oknak bizonyult a nem elég ájtatos részvétel az imán. Ahogy arra is, amikor diákokat tenyészértékük alapján listázta a hatalom látszatával, illetve az ösztöndíjak tekintetében akár valós birtoklásával bíró HÖK. S ezek csak felvillantott esetek, hiszen nem is mindig derül fény a formalizált, vagy informális listákra. Azokra, amelyek politikai beállítottságról szólnak, és alkalmasak lehetnek arra, hogy a hatalom zsaroljon velük. Vagy csak egyszerűen egy felmondás alapját szolgálja. Mert jelenleg egy munkahelyvesztés gyakorlatilag egyenértékű lehet a semmibe taszítással. Tehát a felmondással való fenyegetés egy olyan településen, ahol a munkahelyteremtés sehol nem tart, illetve az önkormányzat kegyéből végzett közmunkát jelenti, nagyon hatásos lehet. Fokozottan veszélyessé téve a hatalom szimpátialistáit, és a magánbeszélgetések jegyzőkönyveit.

Nincs ez másként azzal a jegyzőkönyvezési mánia-tünettel sem, amelynek ötletgazdája a pedagógusok nagy részének munkáltatójává tett KLIK (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ). A jegyzőkönyveket pedig azokkal a pedagógusokkal kívánják felvenni, akik a „pedagógus életpálya hatálya alá került foglalkoztatottak”, de nem igazán értenek egyet a kinevezésük módosításával. Azzal a módosításcsomaggal, ami többek között csak a béremelések be nem tartott ígéretét tartalmazza, és ami több munkáért sem garantálja a magasabb összeget a „borítékban”. Az ugyanis csak költői kérdés lenne, hogy Hoffmann Rózsa elhíresült életpályamodellje ugyan miféle garanciát jelent jelenleg? Nagy vonalakban ugyanis annyi valósult meg, hogy Balog Zoltán sem képes garantálni a valós béremelést, és még a töredékes béremelést is csak pedagógusok és a „többiek” szembeállítására használja a kormányzat.

S igen, elképzelhető, hogy a hatalom vezetői székeibe delegált nagyságos urak és asszonyok védeni kívánják a hátsójukat. Mert a jegyzőkönyvek többek között erre is nagyon jók. A semmibe vett és lóvá tett kollegákat behívni az igazgatói irodába és informális pressziógyakorlás keretében felvenni a jegyzőkönyvet arról, hogy neki nem tetszik az, hogy hülyének nézik. Erre ugyan lenne más megoldás akkor, ha a pedagógusok valós, és egymással is szolidáris szakszervezetekkel rendelkeznének. De a valóban tenni akarókat megbántani nem akarván, ameddig decibelháború zajlik valós érdekvédelem helyett, addig a szakszervezetekre nem igazán lehet számítani. Nem csak a pedagógusoknál, de náluk sem. Az ugyanis világosan látszik, hogy a kiüresedett életpályamodell, a semmibe vett béremelési ígéretek hatására nem teltek meg az utcák a tüntető, és sztrájkoló pedagógusokkal.

Így a KLIK joggal számíthat arra, hogy nyugodtan felvehetik azokat a bizonyos jegyzőkönyveket, melyek nyomán természetesen a kárvallottságába bele nem törődő tanár lesz a hibás a nyomorúságáért. Azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket majd fennen lehet mutogatni akkor, amikor a felmondólevelet is a kezébe nyomják az „illetékesnek”. Elvégre milyen alapon is mert ujjat húzni a hatalommal, amelynek önkorlátozása gyakorlatilag elmúlt mint egy futó napszúrás, és a gátlásai is bele tűntek. Azzal a Hoffmann Rózsával az élen, akinek legfeljebb a kötelező hittan körüli sűrű nyelvcsapásokra telik. Ha akarja azt az egyház, ha nem. Elvégre az MSZMP-ből jövet neki bizonyítania kell. Például a feltétlen hűséget a hatalom felé, és a neki beosztottak semmibe vételét akár. Bár ebben aligha élhetett át nagy lelki törést, mivel a jelenlegi hatalom működése meglehetősen hajaz a valamikori állampárt pártállami hatalomgyakorlására. Arra a korszakra, amikor a pártirodák homályában születtek meg azok a listák melyek a megbízhatósági indexekkel kerültek súlyozásra. Nem egy felmondásnak szolgálva alapul.

De legalább azok, akik a valamikori pártállamból, vagy annak ifjúsági szervezetéből ültek át a jelenlegi hatalom polcaira otthon érezhetik magukat. A jól megszokott módszerekkel biztosíthatják hatalmukat, és a jól megszokott „érdekvédelemmel” állnak csak szembe eközben. Azzal, amelyik morog, de kushad, ha csettintenek. A hatalom talpa alatt élők közül az idősebbek alkalmazkodnak a régi reflexek alapján a túlélésért. A fiatalabbak pedig vagy megtanulják a túlélést a centrális nyomás árnyékában, vagy menekülnek az országból. Addig pedig megtanulják, hogy a jegyzőkönyvek és listák alkalmasak arra, hogy informális, vagy nem is annyira csak informális fenyegetést jelentsenek, és életekről döntsenek. Egy országban, ahol az életpályát a pártalálástól a szociális temetésig az állam akarja a kezébe tartani. Egy országban, ahol:

„Sok vastag toll sok sorsot ír, sok könyvbe sok nevet,

kövér pecsétet ütnek rá különböző kezek,

még azt se mondod, hé, itt vagyok, vagy azt, hogy mi újság,

még meg se éltél egy napot, s már kapsz egy cédulát.”

(Adamis Anna: Hány cédula az élet)

Andrew_s