2013. szeptember 9., hétfő

Orbán stadionkultúrája

Fotó: UEFA / Philippe Woods
A Romániában kapott hatalmas, és megalázó, zakó kapcsán mind a szurkolók, mind az ultrák felzúdultak. A TV-készülékek előtt illetve a vonatokon, kocsmákban, iskoláknál, és más helyeken. Zúg az abcúg, és zúgtak a pofonok is talán. Felidézve Orbán Viktor örökbecsű kijelentéseit sallerekről, kokikról. Világosan jelezve azt, hogy a miniszterelnök milyen körülmények között szocializálódott, és hol érzi igazán elemében magát.

Amiért ez eszembe jutott, az egy, az Index-en megjelent írás az Orbán Viktort méltató könyvről. Azon lehet persze vitatkozni, hogy önmagában egy ilyen könyv baromsági koefficiense mekkorka. Ezt az olvasó amúgy is eldönti a maga értékítélete alapján. Eldöntve egyben azt is, hogy a billegő asztal lába alá, vagy a könyvespolc főhelyére helyezi nyugalomba a kötetett. Az azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy a kötet a sajátos recenzió szerint is rávilágít arra az egyszerű tényre: Orbán Viktor gyakorlatilag az öltözők, pályák környékén szocializálódott. Ez pedig tényleg alkalmas lehet arra, hogy pár dolgot a helyére tegyen a miniszterelnökkel kapcsolatban. Például a már említett, politikustól kevésbé megszokott, és inkább az edzések utáni kocsmalátogatások világát idéző, kifejezéseket is. Valamint a miniszterelnök fellépésének harsányságát. Azt, ami sokkal inkább szintén a kocsmába való, és a falu bikáját juttathatja az ember eszébe. Azt, aki elég nagyhangú ahhoz, hogy provokálhasson, mert nem vágják szájon. Mondjuk az öltözőkben talán nem csak hangerőt mérték össze a srácok, de ez igazán nem tartozik senkire.

Azonban a valamikori, elég fékezett habzású, futball-karrier kétségtelenül megmagyarázza a kompenzációs vágyat. Alkalmasint a foci kapcsán is. Valami olyan aspektusból például, hogy „engem ugyan lejátszhattatok a pályáról, de most mégis én döntök rólatok”. Ez különben a stadionépítési ámokfutást is magyarázhatja valamelyest. Amit nyilvánvalóan az is erősít, hogy Orbán Viktor talán ehhez tényleg ért. Ha nem is az építészet szintjén, de legalább van róla tárgyszerű elképzelése. Ellentétben például egy koncertteremmel, egy színházzal, vagy egy kiállító-teremmel. Amikről persze nyilván tudja ő is, hogy kell néha a kultúrharc jegyében, meg látott is már olyanokat, akik jártak ilyenekben. De azért a foci az egészen más. Ott van igazán otthon. Ahol méteresre lehet köpni a szotyihéjat, és mégis csak számít, hogy ki mekkorát tud üvölteni. Az olyan férfias. Nem olyan izés, mint amikor emberek nyekeregtetnek valami száraz fát, amivel egy jó kiadósat odasózni sem érdemes.

Ha jól belegondolok, nem is igazán járták körbe az internetet olyan képek, amin a miniszterelnök odaadással hallgatna egy komolyzenei koncertet. Netán pusztán kedvtelésből beült volna egy színielőadásra, vagy megtekintett volna egy kiállítást. Még akár külföldi útjai alkalmából is inkább a futballmérkőzések látogatását szokták felemlegetni az esetében, mintsem egy operalátogatást. Márpedig nyilvánvaló, emberi gyarlóság, hogy a kontroll-gyenge hatalom hajlamos a hobbijának áldozni. Elvégre voltak királyok, akik vadászni szerettek. Tehát lépten-nyomon vadászkastélyokat emeltettek. Orbán Viktor stadionokat épített. S végül is, még jók is lehetnek valamire.

A stadionokban, kis átalakítással lehet más tömegrendezvényeket is rendezni. Most nem okvetlenül Chile jutott eszembe, mivel az ottani egyik kirívó példa nem esne olyan messze az ultrák és a szélsőségesek szemléletétől. Sokkal inkább az, hogy stadionokban lehet koncerteket, akár komoly zenei koncerteket is adni. Legfeljebb Orbán Viktor azokat már nem látogatná. Mert ott mégsem illik ordítani és métereseket köpni.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook