Számlálandj kilencig az kezeden az Fideszben

Kilenc..., kilenc.... Mennyi is az?
Fotó: MTI / Beliczay László

Az ország jövője szempontjából a népességet megtartó ereje legalább annyira jelentős, mint a népesség újratermelődése. Különösen akkor, amikor a jelenlegi kormányzat az állampapírok keltette hozamígéretek, valamint a magán-nyugdíjpénztárak „megvédése” révén végső soron a jövőt adósította el. A népesség létszámának, és a gyermekek születésének statisztikái tehát érthetően neuralgikus adatok. Nem egy esetben neurotikus szólamokat csalva a politikusok szájára.

Egy évvel ezelőtt, 2012. augusztusában Matolcsy György, az akkor éppen aktuális gazdasági tündérfelelős a pirospettyes fenekek tömeges előretörését vizionálta. Alighanem azon kezdeti adatok alapján, amelyek különben még valóságosságuk esetén is sokkal inkább a krízisgeneráció-jelenséget indokolták volna. Azóta már persze tudjuk, hogy az a blöff nem jött be, hiszen a recesszió hosszabb távon támadt, és recesszió ellen meg nem hirdetett szabadságharc nem is győzedelmeskedett. Az állampapírokra ígért hozamok pedig jócskán meghaladják a hiperoptimista, és 2014-re két százalék körüli gazdaságbővülést ígérő jóslatokat. Miközben tudjuk ma már azt is, hogy a foglalkoztatási arány elsősorban a közrabszolga-programok miatt növekedett. No meg azért is, mert arányszámról van szó. Ha csökken a határok közt lakó népesség, akkor azonos számú foglalkoztatott esetén is jobb százalékértékeket dobhat a gép. Márpedig ezen folyamatok közepette erőteljesen hat a társadalom szociális abortusza. Nem kis részben a kivándorlások miatt.

Mely elvándorlás, illetve kezdetben akár ideiglenesnek induló külföldi munkavállalás mértéke olyan magas arányú, hogy már a kormányzat sem állíthatja az ellenkezőjét. Annak ellenére, hogy azért történtek kísérletek a sikerként való kommunikálására ennek is. Ez azonban senki olyannak nem elvont adat, akinek a környezetéből távoztak külföldre, vagy a gyermeke hagyta itt az országot. Így, a vakbuzgó vakhittel csápolók és békemenetelők kivételével, aligha vette be sokaknak a gyomra és a feje azt, hogy a kivándorlás a kormányzati siker biztos jele. Ahogy a gyermekek születésszámának alakulása sem igazolja a sikerpropagandát. Holott, nem kis részben a szociális összefüggésekre való szelektív vakság hatására, a miniszterelnök is vizilónyi bakot kommunikált, amikor februárban országot értékelt. Ami önmagában is nevetséges, mivel nem az országot, hanem önnön kormányának működését értékelte. De elfogadom, hogy történelmileg így alakult ki a szóhasználat.

Orbán Viktor 2013 februárjában azt mondta, hogy 2012-ben „a kisbabáknak kedvük támadt megszületni”. Ami adattal talán nem is kell vitatkozni. A krízis-generációk megjelenését éppen ez jellemzi ugyanis, és a 2012-ben megszületett gyermekek már bőven az orbáni visszaesés hidegzuhanya alatt, 2011-ben fogantak. Ehhez nem kell nagy matematikai ismeret, hiszen egy naptár segítségével is megállapítható. Az is világos természetesen, hogy mindez csak akkor jelentett volna valós tendenciát, ha fennmarad a lakósság bővülésének ez az összetevője. Az azonban az év delelőjére kiderült, hogy az idei születési statisztikák ismételt visszaesést tükröznek az első hét hónapra vetítve. Ebbe az adatba sajnos már belejátszhat a társadalmi szintű szociális abortusz, mivel az országot 2012-ben elhagyó fiatalok értelemszerűen nem feltétlenül itthon nemzettek, illetve fogantak utódot. A gyermekeknek tehát mintha már egyáltalán nem lett volna kedvük megszületni, vagy nem volt kedvük hazánkban megszületni. Matolcsy György gazdasági tündér-blöffje után a kivándorlási pozitivizmus blöffje, valamint a miniszterelnök népességi blöffje is kipukkant mostanra.

A visszatekintést azért volt érdemes kicsit összefoglaló jelleggel is megtenni, mert közben volt talán idő végiggondolni azt, hogy a népesség alakulás biológiai okokból jelentős eltolódást mutat a társadalmi viszonyok alakulásához képest. A gyermekvállalást nyilvánvalóan a kilátások is meghatározzák, miközben a vállalt gyermek kilenc hónapos részletre megvalósuló beruházás eredményeként születik meg. Miközben tehát világosan látszik az adatokból, hogy a külföldi munkavállalás mintegy másfél-két éve ugrott meg, és ezzel nagyjából egybeesik a gyermekvállalási kedv visszaesése is nem kicsit nevetséges a Fidesz legutóbbi megnyilatkozása ebben a témában. A Fidesz részéről tett nyilatkozat ugyanis azt tartalmazza, hogy: „a szocialisták sorozatos megszorításai miatt ment el a kedve sokaknak a gyermekvállalástól és az országtól is”. Márpedig ez csak akkor és kizárólag akkor lenne igaz, ha feltételeznék a szocialisták hatalmát a 2012-es évben. Azonban a Bajnai-Gyurcsány nevével fémjelzett kormányzat 2010-ben megbukott, és azóta a Fidesz adja a miniszterelnököt, és a kormányzatot. A kormányzatot, mert a KDNP-t aligha lehet önállóan kezelni, mivel a választásokon sem indultak külön.

Ugyanakkor persze részben igaz az az állítás, hogy Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon tehet a jelenlegi helyzetről. Ha ugyanis a kétségtelen bénázások miatt nem alakul ki egy parlamenti kétharmad, akkor alighanem a jelenlegi helyet is egy tompábban éles társadalmi állapot lenne. Ez azonban a múlt. A kormányzati jelen mégis csak az, hogy a Fidesz nem teremtett a múlt évben olyan kilátásokat, mely a hazai népességet pozitívan befolyásolta volna. Aki pedig a Fidesz univerzálisan bűnbakot kereső, sablonos és ostoba nyilatkozataival akar egyet érteni, annak a következő recept ajánlható. Fogjon egy naptárat, és akár az ujjai segítségével, próbáljon kilencig visszaszámolni a hónapok sorában. Ez talán még a hoffmanni oktatáspolitikától függetlenül is menni fog. Ha ennek nyomán egy 2010 előtti időpontig jut, akkor szidja nyugodtan a szocialisták vezette kormányzatot. Ellenkező esetben forduljon be magyarázatért a Lendvay utcába.

Andrew_s