A KDNP-s frusztrációról is a nők tehetnek

Ekkora bakot lőttem
Forrás: Magyar Narancs

A parlamenti felszólalások kapcsán olykor az az érzése lehet az embernek, hogy némelyekben valamilyen nőgyűlöletben csúcsosodik ki a saját problémájuk. Vagy csak egyszerűen bunkók a képviselők. Ez utóbbira, a vegytiszta tahóságra volt példa Illés Zoltán pár nappal korábbi esete a környezetvédelemmel és Szél Bernadettel. Miközben a belső feszültségek lehetnek az okai annak, amikor a nők válnak minden probléma gyökerévé.

A gyökerek szemében például, amit jól mutatott annak idején Varga István elhíresült esete a családon belüli erőszakkal. Aki, mint emlékszünk az ágyi készségtelenségben vélte megtalálni az okát, hogy verik a nőket. Világosan megüzenve annak idején: „szülj, kussolj, vagy pofon lesz”. Aminek manifeszt megnyilvánulás lehetett Balog József vak komondorának támadása. Azonban természetesen nem csak a Fidesz képviselőinél jelenthet problémát a nőkkel kapcsolatos kognitív disszonancia. A Fidesz katolikus lobbi-szatellitjének, a KDNP-nek a képviselői esetén ráadásul akár súlyosabb is lehet a probléma. Elvégre a keresztény egyházak némelyikében dívik a papok formális nőtlensége, melynek valós megvalósulásáról számos és számtalan magánvélemény kering. Akár Boccaccio „Dekameron”-ját is hozhatnánk példaként, mint az elvárt, de a valóságban meg nem élt cölibátus elhíresült forrásművét.

Talán ennek az egyik tünetét mutatta be Lukács Tamás, aki a hajléktalanság kapcsán lőtte fel a sziporkák sorát. Első körben a liberálisokat téve meg minden bajok forrásává, akik szétverték szerinte a családmodellt. Előidézve ezzel, lehetőleg előre megfontolt szándékkal a hajléktalanságot. Pár nap gondolkodási idő után azonban rájöhetett a KDNP hajléktalanügyi szóvivője, hogy ez mégsem magyarázhatja meg kellőképpen a hajléktalanságot. Vagy csak nem sikerült szóba állnia egy hölggyel, akivel pedig nagyon szeretett volna. A valós okokat talán sosem fogjuk megtudni. Miközben a tünetek tekintetében sikerrel tette burkoltan bár, de törve nem, a nőket felelőssé a hajléktalanságért. Annak a reprezentatív felmérésnek az alapján, hogy ellátogatott egy egész hajléktalanszállóra, és ott a vele szóba állók nagy részét a válóper indította el az utcára. Lukács Tamás fejében a nők hajléktalanságának az oka alighanem a liberalizmus, mivel ezek szerint csak és kizárólag leszbikus kapcsolatból elválva kerülhettek az utcára. Esetleg ők azok a nők, akik magukon viselve a bélyeget, önhibájukból, mondhatni alanyi jogon, oda is valók. A KDNP nőgyűlölő képviselője szerint.

Miközben sikerrel feledkezik meg arról, hogy a hajléktalanok, aka csövesek, problémájának nagy csúcsát a rendszerváltáskor elkövetett érzelmi gazdaságpolitika okozta. A keleti piacok tudatos felszámolása ugyanis olyan szintű és struktúrájú munkanélküliséget eredményezett, melyre sem a társadalom, sem a döntéseket hozó kormányzat nem volt felkészülve. S bár sokszor valóban a válóperrel indul az út a hajléktalanság felé, a válóper oka nem egy esetben a szegényedés, az egzisztenciális bizonytalanság okozta frusztráció, az ennek kompenzálásaként is megjelenő agresszió. Mely utóbbit nem okvetlenül menti természetesen a szegénység, de vakon és süketen botorkálni a problémák között értelmetlen. Még akkor is, ha egy képviselő, a keresztényi szeretetet hirdetve, ezt megengedheti magának. Miközben természetesen nem vitatom, hogy szinte minden válóper, és minden életút egyedi. Ezért aztán fokozottan ostobának kell lenni ahhoz, hogy valaki univerzális okokat akarjon találni. Még akkor is, ha nyilvánvalóan vannak szociológiai típus-utak az említett pályák között.

A Lukács Tamás által elkövetett leegyszerűsítések természetesen nem állnak itt meg, mivel a már említett családon belüli erőszak fonalára is sikerrel fűzte fel a hajléktalanság problémáját. Mondván: „Amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése”. Tehát a helyzet a KDNP képviselője szerint roppant egyszerű. Amikor az erőszakoskodó férjet kipenderítik a kékeszöld foltokkal ellátott családtagok közül, akkor ezzel tönkreteszik az életét, és így az a nő a hibás, aki nem tűri szó nélkül a pofonokat. Pontosabban, és a vargaizmus jegyében: Mivel nem teljesít jól az ágyban, és nem szül kellő számú gyereket, végső soron megérdemli az ütlegeket. Ha pedig így áll, akkor igazán milyen jogon kéri ezt ki magának.

S igen, a most írtak, és a korábban a szegénység járulékos hatásairól írtak némileg üthetik egymást. Szándékosan hagyom meg ezt a fogalmi rést a részletek között. Jelezve ezzel is, hogy a hajléktalanság, az erőszak, a szegénység, valamint a társadalom szociológiája lényegesen komplexebb probléma, mintsem valaki a személyes előítéleteitől, frusztrációitól, kielégületlenségétől, butaságától, politikai haszonszerzésétől vezérelve egy parlamenti felszólalásban lesöpörje az asztalról. De azt érdemes lehet tudni, hogy Lukács Tamás az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja. Úgyhogy még számos társadalmi területen megtalálhatja az eredendő bűn visszatükröződését az érdemi vizsgálatok elvégzése helyett.

Andrew_s