Köztrafikosok védelmében

Fotó: EISimay

A trafikok ügyében rendesen pezseg a politika és a közhangulat egyaránt. Ennek csak egyik jelenségcsoportja lehet a trafikokkal kapcsolatos népszavazások ügye. Melyekkel kapcsolatban a legújabb hír az, hogy a Fidesz annak megtorpedózására készül. Cseppet sem meglepő módon, mivel a trafikoktól, pontosabban az üzemeltetést megnyert hívektől komoly támogatás szedhető be esetleg.

Márpedig a kampányhoz közeledve minden fillérnek helye lehet a kampánygépezett olajcsatornáiban. A trafikos hívek által, esetleg alapítványokon keresztül befizetett, pénzek márpedig egyrészt megkerülik a költségvetést, másrészt tisztára mosva érkeznek meg a célba. Ez a felvetés korántsem új, s a Fidesz kapaszkodása a hívek hasznának biztosításának uborkafáján korántsem alkalmas ennek cáfolatára. Ahogy már májusban kaptak egyfajta garanciát Orbán Viktortól abban a nyilatkozatban, ami erősen hajazott a védelmi pénzek rendszerének felvetésére. Azt pedig legutóbb a házelnöktől tudtuk meg, hogy a kormányzat szívének legkedvesebb irányítási rendszer a diktatúra. Így most bármilyen ötletek zajlanak a népszavazással kapcsolatban, a kiskapu gyakorlatilag már most is adott. A parlamenti kétharmad bármikor, akár alaptörvényesítheti a trafiktender kijelölt nyerteseinek zsebébe nyíló pénzcsapok meglétét.

Ez azonban a trafikos történeteknek csak az egyik oldala, mert a másikon ott vannak maguk a trafikok. Árukészlettel és eladókkal. Besötétített kuckókként különülve el az utcai közvilágtól. Szinte csak a felirat hiányzik a kapuk felöl arról, hogy aki ide belép dolgozni, akörül megfagy a világ. Már csak azért is, mert a nemzetileg kijelölt dohányboltokban vásárolni nem feltétlenül népszerű cselekedet akkor, ha valakit ismernek a környéken. Legyen az akár csak egy régi lakóközösség, akár egy kisebb település. Olyan közösség, ahol esetleg ismerték, kedvelték a korábbi trafikost. Ilyenkor könnyen lehet, hogy nemzeti trafikosnak állni majdnem olyan népszerűtlen foglalkozás, mint a főváros járművein dolgozó ellenőröké. S ennek a helyzetnek megvannak a maga vámszedői.

Jól mutatja ez, hogy folyamatosan jelennek meg a hírek arról, hogy trafikokat raboltak ki, törtek fel. Talán abban bízva, hogy a kialakult közhangulat miatt egyfajta Robin Hood-szerepben tetszeleghetnek az elkövetők. Számítva valamiféle csendes közösségi támogatásra. Miközben a trafikokat feltörő, a trafikokban dolgozókat megtámadó egyáltalán nem valami ellenzéki szabadságharcos. Közönséges köztörvényes csirkefogó. De még a Robin Hood-ság is csalóka. A munkanélküliség miatt ugyanis sajnos sokszor kényszerűségből is elvállalhat valaki egy népszerűtlen foglalkozást. Ahogy a BKV-ellenőrök között is biztosan vannak olyanok, akik szívesen keresnék mással a kenyerüket, ha az alternatíva nem a közrabszolga-program lenne. Alighanem a trafikokban dolgozó alkalmazottak sem csak a tenderek győztesei közül kerülnek ki. Könnyen lehet, hogy szintén szívesen foglalkoznának mással, ha a növekvő foglalkoztatottság nem csak statisztikai szemfényvesztés lenne a kormányzat részéről.

Ez persze azt is jelenti, hogy a kormányzati oligarchák baráti körébe tartozók a helyzettel való tényleges szembesülés nélkül szerezhetnek kiemelkedő jövedelmet. A balhét az a szerencsétlen fogja elvinni, aki esetleg éppen úgy a rendszer kiszolgáltatott áldozata, mint a közrabszolgává vált munkanélküliek. Márpedig talán nem ezek a kényszertrafikosok érdemelnék meg a kirekesztést, a lenézést, a gesztusok szintjén megvalósuló semmibevételt. Talán akkor, amikor valaki tüntetőleg nem áll szóba az elsötétített trafikban gubbasztó eladóval, érdemes lehet ezen is elgondolkodni. Akár kifutólag a boltból. Hacsak nem ismeri az eladót személyesen, és nem tudja róla biztosan, hogy a bolt az övé, és nagybácsija a párttitkár. Mert nyilván azért ilyen is van, ilyen is lehet.

Andrew_s

A Propelleren szintén olvasható