Tűcsere-rizsák egymás között

Forrás: Wikimedia

Az intravénás droghasználók alighanem a kábítószerrel élők „kemény rétege”. De ebben fenntartom a tévedés jogát, mivel magam nem élek ilyen segédletekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy esetleg ne lennék érintve a tűcsere-programban. Ahogy, akár tetszik, akár nem tetszik, bárki érintve lehet. Ebből a szempontból egyáltalán nem szükségtelen, és csak a drogosokat segítő a tűért tű program.

Ehhez azonban kétségtelenül az kell, hogy a felek komolyan vegyék a tűk helyzetét. S így nem árthat esetleg a józsefvárosi honlapot is megtekinteni. Itt ugyanis a Népszavát cikiző cikkben azt is olvashatjuk, hogy a Kék Pont Alapítvány sem állt teljesen a hivatása, és a használt tűk begyűjtésének magaslatán. Holott a HIV-, vagy hepatitisz-fertőzés áldozatai által használt tűk begyűjtése talán fontosabb, mint az új tűk biztosítása. Az utóbbira ugyanis rá lehet fogni, hogy liberális ármány, és a drogosokat segíti. Az előbbi azonban nagyon súlyos közegészségügyi kérdés, és alig van köze a drogosok támogatásához. Mivel azonban a droghasználókat a friss tű hiánya nem fogja meggátolni az idegeik rombolásától, a kettő csak együtt működik hatékonyan. Ráadásul az, ha nem szigorú elszámolással folyik a csere, és szélsőségesen kriminalizált a droghasználat, akkor a használt tűtől, mint egyfajta tárgyi bizonyítéktól, való gyors megszabadulás irányába hathatnak a vektorok.

Az említett kerületi cikk nagyjából ezt fedi le, amennyiben a szétdobált tűkről ír, melyekről valóban nem lehet látszatra eldönteni, hogy fertőzött-e, vagy sem. Márpedig a sok éves lappangási idővel bíró betegségek „beszerzése” egy fertőzött tűvel való találkozás azt is jelenti, hogy megindulhat egy láncszerű fertőzés a környezetben. Immár nem csak intravénás droghasználattal, hanem szexuális úton, sebeken át, és minden más, testnedvekkel kapcsolatos, módon. Arról nem is beszélve, hogy a droghasználattól szintén érintett prostituáltak növekvő fertőzöttsége fokozza az alkalmi partnerek veszélyeztetettségét. Függetlenül attól, hogy a konzervatív szemellenzőt lebegtető kormányzati erők elismerik-e a prostituáltak létét, és „igénybevételét”. Mindez komoly problémát okozhat még akkor is, ha eltekintünk attól az érthető családi pániktól, amit egy drogos által használt tűvel megsebzett gyermek családja átélhet. Így, miközben nem okvetlenül kell szeretni a nyóckeres polgármestert, és az őt jelölő pártot, talán érdemes lehet egy mély levegőt venni, mielőtt zsigerből leszólja valaki a tűket be nem gyűjtő szervezettel való kapcsolat-megszakításért.

A probléma nem okvetlenül az, hogy a Kék Pont Alapítvánnyal él vagy halott az önkormányzat kapcsolata. Sokkal inkább ott lehet a gond, hogy a saját magáért való aggódásról már meggyőzött drogos továbbra is igyekezni fog friss tűket beszerezni. Ennek útja-módja legyez az ő titka. Viszont, ha beszerezte, akkor a használt tűt éppen úgy nagy ívben el fogja hajítani. Továbbra sem csökkentve a közegészségügyi veszélyt. Alkalmasint a kerület határain is túlnyúlva. Így, miközben hajlandó vagyok elfogadni a vállalt feladatnak meg nem felelő alapítvánnyal való kapcsolat-megszakítás szükségességét, ez kevés a nyugalomhoz. Ahhoz azt is látni kellene, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat mivel váltja azt ki. Esetleg önkormányzati kézbe véve a tűcsere-programot. A szemérmes hallgatás, a rózsaszín öntömjén, a másokra mutogatás ugyanis baromira nem fog semmit megoldani.

Andrew_s