Semjén az egyház ellen

Semjén Zsolt, mint a védett madarak fővadásza, az elhíresült disszertációjában eleget foglalkozott a sátánizmussal is. Talán nem ennek a hatására, de mindenképpen az egyházi főméltóság, Erdő Péter bíboros, véleménye ellenében alakította ki később a pártja az új oktatási direktívákat. Amennyiben helytállóak a majd’ három éves, és most nyilvánosságra került jegyzőkönyvek.

Ezekről a Népszabadság írt, egy 2010-es ülés alapján, melyen a bíboros nem kifejezetten tartotta jó ötletnek a kötelező hit- és etika-oktatást sem. Mint ahogy az egyházi esküvő állami elismerését sem. Szembe menve ezzel Semjén Zsolt véleményével, aki a hírek szerint „abban a hiszemben volt, hogy egyházi igényt teljesít”. Miközben alighanem sokkal inkább lehetett már akkor is arról szó, hogy a KDNP-nek legalább a látszólagos súlyát meg akarta emelni a kormányzatban. Ami aligha lehetett egyszerű feladat, mivel egy önmagában sosem megmért párt nem igazán alkalmas a mérleg nyelvének szerepére. Más nyelvre sokkal inkább, melyre bőven volt példa a parlamenti szavazógép működtetése alapján. De az kétségtelen, hogy amennyiben Semjén Zsoltnak sikerült volna azt a látszatot keltenie, hogy ő az egyetlen, aki a Vatikán felé az összekötő kapcsot jelenti a kormányzat számára, akkor a KDNP-n belüli pozícióját felhasználva a saját szerepét is emelhette volna. Érthető tehát az említett hírben is kiemelt sértődése, amiért ez nem valósult meg.

Még akkor is, ha a későbbi történések, 2010 óta, azt mutatták, hogy a KDNP ettől függetlenül a Fidesz-frakció hű kiszolgálójává szegődött. Cserébe pedig Semjén Zsolt olyan szintű védelmet élvez, ami például a dolgozataival kapcsolatban is megnyilvánult. Ugyanakkor az akkor vázolt helyzet is felemásan alakult. A házasságok kapcsán például valóban megmaradt az állami szertartáson alapuló polgári esküvő. Annak ellenére, hogy ez aligha tetszik minden KDNP-s politikusnak. Elvégre a polgári esküvő alapvetően a közösség által elismert együttélés szentesítéséről szól, ami aligha lehet katolikus lobbi-párt sok tagjának a szemében jobb, mint az élettársi kapcsolat. Márpedig ennek ostorozására ki nem hagynának egyetlen alkalmat sem. Jól mutatta ezt a családfogalmuk alakulása, melynek során nem győzik hangsúlyozni, hogy elsősorban a házasságon alapuló együttélést tekintik családnak. Ellentétben azzal, amit legutóbb Rétvári Bence is elismert: „a családok a természetjog alapján létrejött nagyon régi tényezői a társadalomnak”. Nem kis meglepetést okozva talán a párttársakban is, mivel korábban még a gyermekek közötti megkülönböztetés sem volt tőle túlságosan idegen. Felvetve a Saulus-i fordulatnak beillő szemléletváltozás őszinteségét az ő esetében is. A pártja esetében pedig mindenképpen.

Mely párt delegálta azt a szintén fordulgatásra igencsak hajlamos oktatáspolitikust, aki csak kiharcolta a kötelező hittant, illetve etikát. Holott, ha valóban foglalkozott volna pedagógiával, és nem csak tanári beosztással rendelkezik korábban Hoffmann Rózsa, akkor tudhatná, hogy a hit, illetve az erkölcs, az etika sem könyvből tanulható. Lévén tipikusan a belső motiváción alapuló szellemi tényezői az emberi személyiségnek. Még akkor is, ha külsőségeiben természetesen a többség képes alkalmazkodni a látszólagos elvárásokhoz. Azonban a jelenlét a templomban aligha jelenti automatikusan a hitet is abban, amit ott hirdetnek. Az elvárások szolgai teljesítésének elvárása ugyanis nem meggyőzés, hanem legfeljebb legyőzés. Nem támogatókat, hanem szolgákat nevel. Márpedig az iskolának autonóm személyiségeket és nem szellemi rabszolgákat kellene nevelnie. Még akkor sem, ha egy diktátor számára az előbbiek kényelmetlenek, míg az utóbbiakkal még ő is fel tudja venni a szellemi versenyt. Márpedig a kereszténység alaptanítása nem a diktatúrákról szól. Még akkor sem, ha kiragadott nézeteit ugyanúgy felhasználták olykor ezek szolgálatában, ahogy a baloldali értékeket is felhasználták diktatúrák indoklására.

Talán ez a felismerés, éppen úgy belejátszott Erdő Péter bíboros egykori véleményébe, mint a mély emberismeret. Annak felismerése például, hogy a kötelezővé, vagy akárcsak elvárttá tett hittan sokkal inkább elidegenít, mintsem híveket toboroz. S ez még akkor is igaz, ha a bíboros testvére által írt hittankönyv tartalmaz némi csacskaságot, vagy akár a társadalom megosztására alkalmas megállapítást. Az egyháznak pedig, még önmaga indoklásához is, elsősorban hívekre van szüksége. Nem olyan politikusokra, akik bárkit ki, és akár túlszolgálnak, ha érdekeik ezt kívánják. Miközben egy politikusnak, mint említettem, mint egy falat kenyér kellhet az látszat, hogy mögötte áll az egyház, Hatalmat sugallva és védelmet jelentve. Akár a védett madarak lelövöldözése esetén is.

Andrew_s