 |
| A Gyurcsányra kiköpött jobboldali kultúra Fotó: MTI / Kovács Tamás |
A 2006-os eseményekkel kapcsolatos
rendőrpereket, természetesen teljesen véletlenül, az öszödi beszéd
nyilvánosságra kerülésének évfordulóján kezdték meg. Nyilván teljesen véletlenül,
mert ellenkező esetben koncepciót kellene sejteni mögötte. Márpedig egy
demokratikus jogállamban nem lehetnek koncepciós perek. Ahogy ugyanezért csak
valami szakmai félreértés lehetett az oka annak is, hogy a perindítás idejére
társas összejövetelt rendezhettek a 2006-os események látszólagos főszereplői.
Azok, akik talán maguk is elhitték, hogy
saját felháborodásuk kiélése gyanánt rohangáltak a városban, vagy éppen ücsörögtek
a Parlament előtt. Márpedig az utóbbihoz tényleg nagy elszántság kellett.
Különösen a Nagy Őszi Pisis Forradalom utolsó napjaiban. Nem véletlenül kellett
ugyanis azt követően talajcserét végrehajtani a téren. Elvégre az ember
biológiája nem kevés melléktermék kibocsátásával jár, melynek illatorgiáját az
is kiélvezhette, aki csak ügyei intézése kapcsán vetődött a környékre. De ezt
nyilván megszépítik a közös TV-székházgyújtogatások és kukaborogatások emlékei
az ultrák, és az egyéb szélsőségesek elemrészeinek a szemében. Mert azért a
2006-os események legjellemzőbb tünetei közé azért ez is beletartozott. A
TV-székház, és az előtte felvonult vízágyú felgyújtása. Az utóbbit nyilván a
felháborodás tette égetően szükségessé a tömeg szemében. Az előbbiért pedig
alighanem Böbe-baba kommunista múltja tehető felelőssé. Wittner Mária Kossuth
téri vendégszereplésének nyilván semmi hatása nem lehetett erre. Ellenkező
esetben ugyanis a bíróságon alighanem a honi gyűlölet nagyasszonyának is meg
kellett volna jelennie.
Márpedig a csőcselék előtt felszólaló fideszes
nagysága ugyanúgy hiányzott a bíróság vádlottaknak, vagy legalább tanúknak
kijáró székeiről, mint a TV-székházat felgyújtók. Ahogy egy újságírószervezet elítélő
etikai döntéséről sem szóltak a hírek azzal a „riporterrel” kapcsolatban, aki
örömtől könnyes szemmel közvetített a hrTV nevében a gyújtogatásról. De mindez
szintén csak valami eljárásjogi véletlen lehet. Ellenkező esetben ugyanis mégis
csak valami koncepciót kellene sejtenünk a jelen bírósági eljárás mögött.
Márpedig demokráciában nem lehetnek koncepciós ügyek. Hessentsük el tehát a
gyanút magunktól! Még akkor is, ha a rezsikkel kapcsolatos, akkor még hihetőbben
független, bírósági döntéssel kapcsolatban maga a miniszterelnök adta le a
további eljárásokkal kapcsolatos megrendelést a Parlamentből. De hessentsük el
a gyanút magunktól. Bízva, hogy a hatóságot is elhessenthetjük ezzel.
Ha már a hatóság a köpködő
tüntetőket nem hessentette el a Demokratikus Koalíció tanúként megjelent
képviselőitől. Biztosítva ezzel, hogy a bíróság környékén még véletlenül se
érezhesse magát biztonságban az, akire a HATALOM haragszik. Hacsak nem valami
véletlen következménye volt a hatósági elemek fel nem lépése. Mely véletlen
nyilvánvaló, hiszen ellenkező esetben fel kellene tételeznünk, hogy a
demonstratív megfélemlítés a hatalom tömegmanipulációs eszközeként jöhetett
létre a belügyi erők támogatásával. Márpedig a hatalom ilyenfajta erődemonstrációjára
egy demokráciában sem szükség, sem lehetőség nem lenne. Miközben azért sem
lehetett más, mint véletlen, mert a másik lehetőség a helyzet mögötti
koncepciós eljárást sejtetné. Az pedig, nem győzöm hangsúlyozni, demokráciában
nem szokott lenni.
Ellenben nem csak a demokrácia, hanem a
józan ész, szabályai szerint is a város feldúlása, egy közintézmény
felgyújtása, egy közpark tönkrehugyozása, a karhatalom megtámadása, illetve
provokációja esetén az ebben résztvevők kerülnének először bíróság elé. S nem
tanúként, hanem vádlottként. Kivizsgálva a részvételük súlyát, a motivációkat,
és az okozott kárt. Megállapítva a szervezők felelősségét, és megnevezve a felbujtókat.
Majd az elkövetői felelősségek megállapítása után, annak fényében megállapítva
az arányos védelem mértékét, illetve a védelem, a személy és objektumvédelem
során elkövetett aránytalanságokat, szabálytalanságokat, és túlkapásokat. Ellenkező
esetben ugyanis egy betörés esetén is azt lehetne megállapítani, hogy a betörőnek
volt alanyi jogon igaza. Mert miért ne érezhette volna úgy, hogy neki a hirtelen
betörhetnékje egy jogos felháborodásának következménye. Elvégre a betörés
helyén van TV, és mi az, hogy neki nincs.
Az csak hab a tortán, hogy éppen az a
hatalom próbál meg rendpártinak tűnni legalább a szélsőségesek szemében,
amelynek képviselői korábban kordonokat bontottak, és vitatható
szereppel bírtak a 2006-os fővárosi zavargásokban. Egyes vélemények
szerint maguk szervezve meg a „spontán” zavargásokat. Miközben belügyminisztere
kétségeket félretéve biztosítja a gárdaszerű képződmények eskütételét. De
nyilván ez is csak érzékcsalódás. Ellenkező esetben a demokráciáról kellene azt
hinnünk, hogy érzékcsalódás. Hacsak az egész akció nem az az emlékeztető, hogy
erre számíthat ismét a főváros, ha az ország meri nem megszavazni Orbán Viktor
dinasztikus uralmát is akár.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése