Orbánia szappanoperája

Forrás: Vastagbőr / Facebook

Holnap lesz a nagy nap, amikor Orbán Ráhel fejét bekötik. Az előkészületekről szóló hírek alapján már korábban olyan érzése lehetett az embernek, hogy alapvetően szappanopera zajlik, miközben a háttérben pozícióharcok dúlnak. Az érzés mit sem csökkent. S most mégis áldozzunk pár gondolatot ennek a szappanoperának.

Az, hogy a nagyvezér lánya férjhez megy, az élet velejárója, és ezen kár is lenne bárkinek csacsognia. Ebben az esetben teljesen mindegy, hogy a nagyvezért „Első Polgárnak”, miniszterelnöknek, királynak, tábornoknak, Pannónia Géniuszának, vagy minek titulálják a hívek, illetve a közmédia. A lényeg az, hogy miként szemléli önmagát, és őt miként szemléli a környezet. Ez teljesen nyilvánvaló a történelmi példák, de a spagetti-sorozatok alapján is. A valós tekintély a fejekben dől el. Ahogy a valós, vagy vélt elvárások teljesítésének belső igénye is. Egy olyan jeles alkalommal, amikor a Vezér lánya férjhez megy, nyilvánvalóan találkozik a kettő. Megjelenik egy valós elvárás, és működésbe lépnek a fejekben letárolt vélt elvárások is. Amibe belejátszik természetesen az is, hogy egy ilyen esküvő nyilvánvalóan jeles alkalom. Annyira, hogy érthetően kerül be a tudósítások fókuszába. Márpedig ki szeretné, ha a küszöbét úgy lépné át a média, hogy a lakásában uralkodó káoszt és rendetlenséget kürtöli szerteszét.

Ettől válnak egyébként kicsit mázassá a klasszikus szappanoperák is, ahol minden pozitív hős otthona olyan, mintha a bejárónő éppen befejezte volna a munkáját. Olyan, mintha abban sosem „laknának”. Egyfajta hamis értékrendet is közvetítve, de kétségtelenül meghagyva a nézőnek az illúziót, hogy „itt minden rendben van, és nem is lehet másként”. A konfliktusok innentől általában kiszámíthatóak, műviek, megjátszottak, és ripacsok által sokszor ripacskodón túljátszottak. Az erre szocializált médiafogyasztó számára Orbán Ráhel esküvője korántsem annyira kirívó esemény. Szinte természetesnek tűnhet sokaknak, hogy miközben ő a pár deka parizerért számolja ki a forintokat, a Vezér lányának lagziján vadpörkölt dukál számolatlanul. Kicsit megfeledkezve arról is, hogy azt a lagzit közvetve, de sok szempontból közvetlenül is ő fizeti. Pontosan úgy, ahogy annak idején a tizedekből finanszírozták a király lagziját. Ám a szappanoperák népe számára ez maga az alternatív valóság.

Miközben természetesen a jelen valóság is működésbe lép azoknak, akiket közvetlenül érint. Azonban sok szempontból a „tiszta udvar, rendes ház” címért tusakodó szemlélet, illetve az, hogy legalább a papok tánchelyén rend legyen. Talán ez indította útjára azokat a projekteket, melyek „közpénz, nem számít” alapon orbánia szappanoperájának díszletét célozták kicsinosítgatni. Először Csabdi és Tükröspuszta térségében elrendelve az esküvői útvonal villámkátyúzását. Nehogy Tiborczéknak panaszkodhatnékjuk támadjon. S nehogy az Ország Polihisztora kényszerüljön megmondani, hogy miként kell kátyúzni. Mert ki merné kétségbe vonni, hogy a gátőri és szülészeti tudományok birtokosának nem szúrna szemet egy trehányan elsimított gödör. De különben is. A TV biztosan mutatja majd, tehát legyen csak rendben. Az ebben az esetben, a közpénzhez hasonlóan, nem számít, hogy aligha ez lenne az ország egyetlen kátyúzandó útja.

Például a fővárosban is akad gödör, repedezett aszfalt bőven. Nem véletlen, hogy a kirakatban önmutogatást szervezők elindították Budapesten is a szükséges munkálatokat. Heveny aszfaltozási rohammal a Margit körúton. Aligha véletlenül pont annál a templomnál, ahol a kátyúmentes közútcsíkra vezető igent szándékozik kimondani Orbán Ráhel és a Tiborcz-gyerek. Az, hogy a teleregények hősei milyen életet élnek a kamerán kívül az úgyis alig érdekel valakit. Legfeljebb a helyzetben benne élőket. S ebből a szempontból emberileg akár sajnálhatnánk is az ifjú párt. Nyilván nem anyagilag, hanem emberileg. Talán nem is szeretik egymást annyira. Talán pár év múlva hagynák a fenébe az egészet. Talán már most hagynák a fenébe az egészet. Már akkor, ha csak nyomokban ép személyiséggel verte meg őket a sors. Mely azért lehet sorscsapás, mert esélyük sincs. A szülők választása, az anyagi és politikai érdekek kötelei akkor is kényszerközösségbe fogják őket tartani, ah már most utálják a helyzetet, és egymás száj-, illetve lábszagát. De ugyebár a szappanoperában a csóknak akkor is jól láthatóan el kell csattanni, ha fokhagymás pirítóst evett az egyik szereplő pálpusztaival.

De Orbán Ráhelnek és Tiborcz Istvánnak legalább az esküvőre vezető útja zökkenőmentes, és a média fanfárjaitól hangos lesz. S mert tényleg sok gödrös út van az országban, teljesen érthető, hogy Orbán Viktor Sára-lánya is igen kapós lehet. Annyira, hogy gyakorlatilag nyílt levélben kérték meg a kezét. S mielőtt ezen bárki megbotránkozna, akár még sikerülhet is a kapcsolat. Rejtő Jenő egyik örökbecsűjét, a Fehér folt címűt érdemes lehet ezügyben elolvasni. Illusztrálandó, hogy még egy kényszerházasság is válhat igazivá. Talán igazibbá, mint a szappanoperák presztízskapcsolatai. Amelyek szépek, mázosak, de a benne levők számára sokszor élhetetlenek.

De sok boldogságot azért az ifjú párnak. Vezesse útjukon őket az a tudat, hogy a szüleikről nem ők tehetnek. Akkor talán még azt is túlélheti a kapcsolatuk, ha Orbán Viktor terve a több évtizedes hatalomról, és a dinasztikus oligarcha-kormányzásról mégsem valósulna meg.

Andrew_s