Pintér esete az unortodox workfare-rel

Workfare==kiszolgáltatott munkavégzés?
Forrás: The Void

Pintér Sándor számára most érkezett el az idő, hogy elolvassa a Vezér közel egy éves gondolatait. Legalább is valami ilyesmit sejtet, hogy immár a belügyminiszter tette le a voksát azzal kapcsolatban, hogy életerős emberek nehogy már piaci bérért dolgozzanak, amikor éhbérért is dolgoztathatók. A gárdaeskütételhez biztosítást adó miniszter ugyanis ezúttal az unortodox workfare, avagy a workfare orbanista átiratáról nyilatkozott.

Kifejtve többek között, hogy az egész világon el fog terjedni a közmunka. Szerinte. Ami különben azt jelenti, hogy a belügyért egy kriminálisan tájékozatlan ember felel. A közmunka ugyanis el van terjedődve a világon. A workfare ugyanis annyira nem új, hogy már bőséges elemzések vannak azzal kapcsolatban is, hogy miért nem old meg sem az alapszemlélet, sem az ennek keretében végzett közmunka, illetve gyakorlatilag ingyenmunka. Ami ellen már több mint egy éve is szerveztek internetes tiltakozónapot. Az egyik veszélye ugyanis éppen az a hazánkban is többször említett probléma, hogy a közszférában (sem) tart vissza egy hatalmaskodó vezetőt semmi, hogy kirúgjon valakit, majd akár két közmunkást vegyen fel némileg kevesebb pénzért. Javítva ezzel a kormányzati statisztikát, miközben csökkenti a bérköltségét, és növeli a munkavállaló kiszolgáltatottságát. Ez természetesen szolgálhatja a hatalom érdekeit, de aligha segíti a munkavállalókat. Ezt eladni munkahelyteremtésnek, a munkahelyek megvédésének egyszerűen arcátlanság.

Igaz ez akkor is, ha az olyan kijelentéseknek, hogy „a végén odáig szeretném elvinni a dolgot, hogy azt tudjam mondani minden magyar állampolgárnak, hogy nem kapsz szociális segélyt, ha egyébként fizikailag munkaképes, viszont mindenki számára van elérhető közmunka”. Lehet támogatókat szerezni. Nyilvánvalóan azok köréből, akik nem érintettek a munkanélküliségben, és készséggel tapsolnak a mások közdolgoztatásának. Így annak idején is tapsikáltak Orbán Viktornak, a fentiek nyomán. Ugyanakkor nem lehet nem látni a párhuzamot az orbáni kinyilatkoztatás és aközött, amit most Pintér Sándor mond: „az emberek ugyanis egyre nehezebben fogadják el, hogy életerős, egészséges emberek ne dolgozzanak, kizárólag segélyekből éljenek generációkon keresztül”.

Azért persze a közmunkával kapcsolatban Pintér Sándor mást is mondott. Jelesül azt, hogy: „a közfoglalkoztatás nem az elvégzett munkáról szól, hanem az emberről, akinek a munkaereje nem kell a piaci szférának”. Amihez azért hozzátehetnénk, hogy annak a piaci szférának, amit többek között a kormány is alakít. S amely munkaerőpiacnak a közszféra is a részét képezi. Mert ez a piac nem az a piac, ahol a kormány ne jelenne meg piaci szereplőként. A belügyminiszter tehát világosan kifejtette, hogy a kormányzat gyakorlatilag lemond a munkanélküliség érdemi felszámolásáról. A korábbi, miniszterelnöki, és a jelenlegi belügyminiszteri kijelentés ugyanis a hasonlóságokon túl egyfajta egymás kötöttséget is jelez. Orbán szerint minden munkanélkülinek biztosítanak közmunkát, és ez akár teljesen felesleges, különben értelmetlen munka is lehet. Amely „közfoglalkoztatásról” akár a „Domb” című film, sivatagban homokdombot építő, kényszermunkásai is eszébe juthatnak az embereknek.

No meg az a korszak, amikor vasveretes táblák hirdették táborok kapuján a munka nagyszerűségét. Esetleg értelmetlen, és ezért is lélekromboló munkával törik meg az emberek lelkét és tudatát egyes diktatúrákban. Ugyanis kár lenne arról megfeledkezni, hogy a belügyminiszter szájából másként hangzanak ezek a szavak, mint egy, a jobbszélen felfutó, gigerli pártvezértől. A rendőri erőkért felelő miniszter ugyanis erőt, a kényszerítés lehetőségét, az akarat ellenére való igába hajtás lehetőségét is képviseli. A hordószónoknak kijáró tapsviharban elsuttogott szavak a kényszermunkatáborok lidérces leheletét idézik. Különösen, mivel a korábbi idézet arra a kérdésre volt válasz, hogy vajon „miért nem rendes foglalkoztatásban és tisztességes bérért végeztetik el a munkát” akkor, ha valóban szükség van rá. Árulkodva arra nézve, hogy a kormányzatnak esze ágában sincs érdemi munkahelyteremtésben gondolkodni.

Az a megállapítás a belügyminiszternek, hogy a „magyar közfoglalkoztatás rendszere megoldást kínálhat a világ számos országa számára is a szociális feszültségek csökkentésére”, tehát elég szűk értelmezési tartományban lehet igaz. Amíg ugyanis a workfare nem ritka bizonyos esetekben, és az ennek keretében végzett közmunka sem kuriózum, a belügyi erőkkel kikényszerítve végzett, akár értelmetlen munkavégzés már a társadalmak szűkebb körében tekinthető általánosnak. A Harmadik Birodalom táborai, a Gulag, a hazai recski munkatábor ugyanis nem kifejezetten a demokráciáról szóltak. Miközben persze Pintér Sándor nem beszélt rendőri kényszerről a közmunkával kapcsolatban. Azonban ezt az extra-információt, mint korábban jeleztem, maga a pozíciója teszi hozzá a kijelentéséhez. S ennek fényében a nem olyan rég emlegetett bánya-újranyitások is új értelmet nyerhetnek.

Andrew_s