2013. szeptember 25., szerda

Szellemi trágyaökölbe zárt tanárok

Alighanem a pillanatnyi indiszponáltság lehet a ludas abban, hogy először félreértettem Balog Zoltán minisztériumának legújabb nyilatkozatát. Hirtelen azt hittem, hogy a nemzeti pedagógusok teli kamráról álmodtak a humán erőforrásügyi gittegyletben. Aztán persze a figyelmesebb olvasás lebuktatta a hírt, hogy Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) köznevelési államtitkársága a Nemzeti Pedagógus Kar kapcsán fejtegette ki a szellemi bogokat.

Legalábbis is valami ilyen törekvést hordozhat az, hogy intenzív magyarázkodásba kezdtek az NPK kapcsán. Mely rövidítésről ugyan inkább a műtrágya jut a vidéki földmíves, azaz a paraszt eszibe, mintsem a falu tanereje. Elvégre azt annak idején nagyon gyorsan a szakközépiskolai tananyagba vették, hogy a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K) fontos növénytáplálási faktorok. Igaz, akkor „csak” tanár úrnak szólították a pedagógust. Még akkor is, ha a hivatalos megszólítás tanár elvtárs lett volna. Ellenben értett hozzá. Mert amennyiben rosszul állt a kasza a kezében, akkor legkésőbb a kocsmában, de irgalmatlanul kiröhögték. Egyébként, valószínűleg, akkor is kiröhögték volna, ha nemzeti tanerőnek hívatja magát. Nem kevésbé akkor is, ha komoly arccal kezdett volna bele egy, a SZOT jelentős érdekvédelmi szerepét taglaló beszédbe. De azok más idők voltak. Akkor az NPK még műtrágyát és nem egy felülről szervezett szellemi trágyát jelentett.

Mert a Nemzeti Pedagógus Kar és a tanárok álma között a legnyilvánvalóbb összefüggés az lehet, hogy amennyiben álmukban, és a kamaráról vizionálva, belelóg kezük az éjjelibe, akkor felriadnak. Ám az új típusú NPK rövidítés tartalma mégsem múlik ettől el. Viszont az Emmi jóvoltából legalább megtudhatják, hogy világ életükben csak erről álmodtak. Amit a minisztérium a tömeges aláírásokkal is alátámaszt. Bár, a jelen esetben, nem támogató aláírásról, hanem az új kinevezési okmányok alákacskaringózásáról van szó. Amit azért erősen árnyal két dolog ebben az esetben. Az egyik az, hogy a pedagógusok nagy érdekképviseleti szervezeteinek hatékonysága, és a valamikori SZOT között leginkább a név látszik különbözőnek. A másik, részben ebből is következő hatás, a munkanélküli nyomás. Különösen kisebb településeken, ahol a tanár elbocsátással való fenyegetése mindent visz. Márpedig majd pont a pedagógust nem fogják megzsarolni ezzel egy olyan hatalom képviselői, melynek legutóbb a belügyminisztere értekezett a közmunka nemesítő voltáról.

Ezeket a tényezőket is figyelembe véve, az új szerződések aláírása jobban tükrözi a megfélemülést, mint a támogatás szándékát. Nem vitatva persze, hogy elég magas hordóról lenézve már csak az arctalan tömeg látszik, és a tapsolás hangja hallatszik. Ha pedig elég magasan vannak a fegyverek, akkor lentről a tudatuk is elég. Látni sem kell azokat. Amikor pedig már elég személytelen a hatalom gyakorlása, és elég személyközpontú a hatalom élvezete, akkor ki a fenét érdekli a tömeg egyes tagjainak arca, hangja, őszintesége? A vezért ugyan miért is érdekelné. Vagy a kondérban mellette kotorászókat. Ilyen körülmények között azt állítani, hogy a felülről szervezett műtrágya-gyülekezet egy régi álmot elégít ki, arcátlanságnak tűnik. S persze a tanárok kiszolgáltatottságával, gyenge lobbi-erejével való visszaélésnek. De Balog Zoltán, lelkészként, nyilván olyan speciális szentírást olvasott, amiben az van: „rúgd fel, és alázd is meg a nálad gyengébbeket”.

Miközben az újmagyar NPK-ra is igaz az a többi „nemzeti” izével kapcsolatos kérdés, hogy mi legyen a nemzetiségi tanárokkal, netán az idegen földről jött nyelvtanárokkal? Vajon nekik is álmuk volt ez a kamara? Ha automatikusan a tagjai, akkor vajon őket mennyire képviseli? A képviselethez különben ki kell egy fakókeselyűt Turult is varrni a hajtókára? Vagy elég, ha keselyűként viselkednek? Vagy ez csak a hatalom keselyűinek megengedett? Aki nem ért egyet az NPK-val, az automatikusan nemzetáruló? A sok nemzeti intézmény központi szervezetének vezetője Nemzeti Vezető? Ha Orbán Viktor Nemzeti Vezetőnek kezdi majd hivatni magát, akkor meddig marad az két szó, és meddig marad ott közte az az „i”? S akkor egy Nemzeti Történelemtanár vajon mit fog tanítani a valamikori Nemzetvezetőről? Vajon a tanárok tudása mikor kerül a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának fennhatósága alá? Vajon az említett nemzeti szellemhivatal weboldalán látható ábra meddig tekinthető hiányos pentagonnak, és mikor alakul át stilizált ököllé? Mely oda csap, ahova a felülről érkező intenciók szerint köll. Ha valaki mégsem azt meri álmodni, amiről az államtitkár, vagy főnöke, vezére megmondta, hogy mi az aktuálisan nemzeti.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook