Tekintetes Főóvoda

Forrás: Cink

A közéleti eseményeket tekintve szinte a bőség zavarával lehet küzdeni a híreket tekintve. Mind az ellenzék, mind a kormány oldalán látszik, hogy közeledik a kampány, és a kommunikációs gépezetek beindultak. Amit csak tarkítanak az olyan hírek, melyek például az oktatásügy környékéről röppennek fel, és végső soron a kormányzati mentalitást is tükrözik.

Beleértve az etika, illetve a hittan oktatásának kötelezőségét, és tankönyveit is. Részben a tankönyvek tartalma, illetve olykor borítója miatt, részben az egész koncepció álságosan képmutató volta miatt. Egyszerűen azért, mert a hit mindenkinek a legbelsőbb magánügye. Miközben társadalom etikai normáit valójában nem lehet tankönyvekből megtanulni. Az olyanok pedig, akik szerint a tanuló veréssel sarkallása teljesen rendben van, azok inkább maradjanak nagyon messze az iskolák világától Még akkor is, ha polgármesterként esetleg szabad bejárást biztosítanak egy évnyitóra. Ahogy a hirtelen megtértek is jobb, ha inkább meghagyják Saulus-nak a Pálfordulást, és a neofiták túlbuzgóságát nem az iskolásokon élik ki. Még akkor sem, ha az úr, mármint a kormányfő, államtitkári posztot adott nekik. A morál, a gerinc, ugyanis nem az asztallal jár. Azt el kell sajátítani, illetve meg kell tudni őrizni.

Amely utolsó kapcsán mégis előretolakodik a maga abszurditásával az a hírcsokor, amitől különben akár sikítva röhöghetnénk is. Valahogy úgy, mint amikor az ovisok kívülről elég nevetséges vitáit lehet végigélvezni. Mindaddig, amíg nem képzeljük bele magunkat a helyzetbe, illetve nem a mi gyerekünk van benne a játszmában. Mert azért annak, ami a Szél Bernadett kontra Illés Zoltán vitából kerekedett, mégis csak van egy ilyen érzete. Különösen azt követően, mint ahogy Szily László jegyzete is rámutat, miután mások is beszálltak a vitába. Az eredeti igen morális, és politikushoz méltón visszafogott, és ékesszóló beszólás Illés Zoltán részéről érkezett, amikor Szél Bernadett hozzászólását részben aszerint értékelte, hogy nem kisestélyiben hangzott el. De legalább elismerte, hogy a képviselőnő nőként megfelel az ízlésének, még ha szerinte butácska is kissé. Egyben Orbán Viktort is ellátta azzal az attribútummal, ami talán a miniszterelnök szerint is kijár Orbán Viktornak. Mondván, hogy: „A miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára!”. Amely megtiszteltetés, ha már a hittan kötelező, tudhatóan Istennek jár ki a parancsolatok alapján. De erre egy kis kitérő után térnék még vissza.

Azt követően, hogy megemlítem, miszerint Ertsey Katalin hasonló stílusban gondolta jónak visszaszólni a blogján. Felidézve azt a stílust, hogy „Zolika csúnyán nézett a barátnőmre, és ezért dobtam meg homokkal”. Amitől még az óvoda udvarán sem mindig tudja az ember, hogy sírjon, vagy nevessen. Amikor azonban a Parlament történései kapcsán zajlik ilyesmi, akkor leginkább sírva nevetne. Leginkább önmagán, hiszen a mi pénzünkön megy az infantilizmusnak ez az ingyen-cirkusza. Ami még csak nem is az, mivel még emlékezhetünk Varga István elhíresült szereplésére, amiben röviden összefoglalta, hogy szerinte teljesen rendben van a házastárs nyaklevessel való illetése, ha nem teszi szét időben a lábacskáit. A kétségtelenül lenézően szexista, és alapvetően bunkó megnyilvánulással Illés Zoltán tehát csak zárkózott. Felfele a vezéri kultúrához. Miközben Schiffer András, az LMP frakcióvezetője, a nagycsoporthoz zárkózott, amikor elszaladt az óvóbácsihoz, hogy Zolikát állítsa a sarokba. Követelve Orbán Viktortól Illés Zoltán leváltását. Ennek a követelésnek az indoklása az, ami érdekes lehet.

Mivel a kérést egyedül a nőket ért sérelemmel indokolja, és figyelmen kívül hagyja az említett bibliai analógiát. Ami önmagában lehetne indokolt, ha kérné Orbán Viktortól az attól való elhatárolódását. Egyszerűen azért, mert ellenkező esetben azt sugallja, hogy Schiffer András hallgatólagosan elfogadja az orbáni vezérelvűséget és az orbanizmus hitként való megélését. S nem azért, mert ezen a kis mondaton „békeidőben” nem tekinthetnénk keresztül. Sokkal inkább azért, mert Illés Zoltántól ez egyfajta, és feltétel nélküli behódolást jelent. Elvégre még szinte csak órákkal azt követően hangzott el, hogy Kövér László diktátori felhatalmazást kért, de legalább is vetett fel, a jelenlegi hatalomnak. Illés Zoltán pedig egyszerűen nem lehet olyan ostoba, hogy ne tudná: korábban nem egyszer éppen a diktátoroknak, királyoknak, császároknak, fáraóknak, stb. voltak isteni attribútumai. Az államtitkár kora pedig azt is indokolja, hogy igenis, kinézhető belőle a sorok közé fogalmazás, mivel oly korban élte ifjúkorát, amikor nem csak a politikussá válás, hanem akár a túlélés záloga lehetett ez a készség. Ahogy a feltétel nélküli behódolás is.

Orbán Viktort tehát legalább egy híve már gyors reagálású felszólalásban biztosította feltétlen hűségéről, és diktátornak kijáró hódolatáról. Feltéve, hogy a Vezér nagyon gyorsan nem határolódik el az említett kijelentéstől. De mostanság, amikor korunk hazai templomaiként nőnek ki a stadionok a földből a vezér szotyihéj-köpős nosztalgiájának jegyében, ezt az elhatárolódást, azt hiszem, hiába várjuk. Ahogy Hoffmann Rózsától, vagy akár a lelkész Balog Zoltántól is hiába várjuk, hogy erre figyelmeztessék minden hatalmi pozíciók urát. S Illés Zoltán által megjelölt istenkéjét.

Andrew_s