2013. április 26., péntek

Szívj a kampányért, óh, magyar

A trafikok sorsa teljes joggal borzolja fel a kedélyeket, mivel az utólagos játékszabály-változások, valamint a mesterségesen, egyéni törvényjavaslatban garantált jövedelem egyaránt erősíti a mutyi-gyanút. S azért, hogy ne legyen kétség az ismerősök pénzhez-juttatását illetően, kiderült az elosztás módja is. Az, hogy a Fidesz helyi vezérei hozták meg a tulajdonosokat meghatározó döntéseket. Ami erősen emlékeztet egy egészen más korra.

Az ugyanis a rendszerváltás előtti korszakból ismert eljárás volt, hogy a helyi párttitkárral kellett jóba lenni az érvényesüléshez. Így a trafikok sorsa tulajdonképpen csak egy újabb strigulát ér a kádárizmus, vagy a Rákosi-korszak újjá épülő rendszerében. Nem az elsőt, és aligha az utolsót, mivel a Kádár-korszakban szocializálódott Fidesz-vezetők számára tényleg az egyetlen irányítási receptnek a múltbéli emlékeik látszanak működőképesnek. S mert teljesen nyilvánvaló, hogy a kádár-utánpótlást is ennek jegyében folytatják, nem meglepő, ha a „nem-bibósok” köréből is az ennek megfelelő emberek kerülhetnek döntéshozói pozícióba. Például a trafikok szabályozásában oroszlánrészt vállaló főkaparnok, Lázár János. Az azonban nyilván csak az egyik oldala a trafik-mutyinak, hogy Kádár János szelleme ismét csettint egyet elégedettségében.

A másik oldalon nyilvánvalóan rengeteg pénzről van szó, mivel a szenvedélybetegségek vámszedőinek kezén mindig is sok pénz fordult meg. Aligha valószínű ugyanis, hogy annak idején a szeszcsempészetet, illetve a drogpiacot karitatív szándékoktól vezetve gyűrte maga alá a szervezett alvilág. A szervezett felvilág ezt jövedéki adók kivetésével, és a kereskedelem részben ezek által kialakított árrésével befolyásolva oldja meg. Szintén nem a karitatív szándékok jegyében. Akkor sem, ha a vezérideológiai szalagcímek a leszokás megtámogatását sugallják az állami extraprofit rendszerében. Amikor tehát akár csak az extraprofit terhére, de a kereskedőket juttatják nagyobb jövedelemhez, az tulajdonképpen a korábban állami bevételként szereplő összegek magánzsebekbe való csoportosítását jelenti. Kihasználva azt, hogy így tulajdonképpen a jövedelem legalizálásának receptjét követik. Ugyanúgy, mint amikor a szeszcsempészet jövedelme átvándorolt a kaszinók pénztárán keresztül a legális bevételi pénztárbizonylatok világába.

Márpedig a választási kampány közeledtével, különösen, ha előrehozott választásokban gondolkodnak, a költségek csak növekedni fognak. Ezek fedezetéhez pedig nem lehet minden esetben közvetlenül odaosztani a forrásokat. Különösen azt követően, hogy lelepleződött a Békemenetek fideszes finanszírozása. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy kellenek azok a csatornák, melyek a szenvedélybetegek költési hajlamaiból beszedett extraprofitot átcsatornázzák a kampányeseményeket finanszírozó magánadományokká. Így érthetővé válik az a forgatókönyv, amely szerint először a hű csahosoknak kell juttatni a bevételi forrásokat, majd ezt követően törvényileg kell növelni ezek magánbevételét. Ezt követően a pénz immár hófehéren kerülhet át bármely adomány-lejmoló bankszámlaszámra. Immár az üzleti bevételből származó magánbevétel terhére.

Azt pedig csak remélni lehet, hogy a trafikokat nem követi a teljes alkoholpiac, majd az örömlányok lenyúlása. Az utóbbi esetében azért lehetnek kétségeink, mivel közvetett módon már történt erre kísérlet. Az Orbán-kormány regnálásának korábbi éveiben, még 2011-ben már felmerült ugyanis a pornóadó. Akkortájt a kultúráért sarokra óhajtva az igazán nemzeti érzelmű hölgyeket, mivel akkor éppen a dörneriánus szinház volt bajban. A kampány közeledtével azonban másra is kellhet a pénz. Tehát az ötlet leporolható, kistafírozható, és új köntösben beadható. Az egyedül soha meg nem mért, kétséges támogatottságú, és ezért is zsarolható KDNP-frakció pedig majd szemlesütve megszavazza. Elvégre a pénznek nincs szaga. Még bagószaga sem feltétlenül.

Az pedig szinte biztos, hogy az államtól visszaosztott, és magánbevétellé konvertált pénzek átmeneti kedvezményezettjeit nem a szerencse választja ki. Alighanem elég sok nyelvbarnítót kell benyelni ahhoz, s igen változatos fenekekből addig, míg vizsgázott kampánytámogatóvá válik valaki. Olyan, akit látszólag utólag kifizetnek egy-egy akció keretében. Miközben tudhatja, hogy pont annyi a szerepe, mint a Sebhelyes-arcú által delegált kaszinóigazgatónak. De nyilván van annyi jatt, vagy előéletbeli morálpetty, amiért ez is bevállalható.

Andrew_s

4 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Ettől egyszerűbb, szakszerűbb megfogalmazást már jó ideje nem olvastam. Mindenki figyelmébe ajánlom, "lassan" olvassa át!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet!

      Minden megosztásért is előre, mivel nyilván csak az fogja elolvasni, akihez eljut.

      Törlés
  2. Köszi! Véleményem vállalom is, nem véletlen voltam már önkéntes Recsken is. Akkor az"átkosról"akkori véleményem miatt, és most?

    VálaszTörlés
  3. Most? Nem tudom. Az internet erősen szétszórt szervereken megy át. De vannak próbálkozások. Az látszik.
    Marad a nyilvánosság.

    VálaszTörlés