Szívj a kampányért, óh, magyar

A trafikok sorsa teljes joggal borzolja fel a kedélyeket, mivel az utólagos játékszabály-változások, valamint a mesterségesen, egyéni törvényjavaslatban garantált jövedelem egyaránt erősíti a mutyi-gyanút. S azért, hogy ne legyen kétség az ismerősök pénzhez-juttatását illetően, kiderült az elosztás módja is. Az, hogy a Fidesz helyi vezérei hozták meg a tulajdonosokat meghatározó döntéseket. Ami erősen emlékeztet egy egészen más korra.

Az ugyanis a rendszerváltás előtti korszakból ismert eljárás volt, hogy a helyi párttitkárral kellett jóba lenni az érvényesüléshez. Így a trafikok sorsa tulajdonképpen csak egy újabb strigulát ér a kádárizmus, vagy a Rákosi-korszak újjá épülő rendszerében. Nem az elsőt, és aligha az utolsót, mivel a Kádár-korszakban szocializálódott Fidesz-vezetők számára tényleg az egyetlen irányítási receptnek a múltbéli emlékeik látszanak működőképesnek. S mert teljesen nyilvánvaló, hogy a kádár-utánpótlást is ennek jegyében folytatják, nem meglepő, ha a „nem-bibósok” köréből is az ennek megfelelő emberek kerülhetnek döntéshozói pozícióba. Például a trafikok szabályozásában oroszlánrészt vállaló főkaparnok, Lázár János. Az azonban nyilván csak az egyik oldala a trafik-mutyinak, hogy Kádár János szelleme ismét csettint egyet elégedettségében.

A másik oldalon nyilvánvalóan rengeteg pénzről van szó, mivel a szenvedélybetegségek vámszedőinek kezén mindig is sok pénz fordult meg. Aligha valószínű ugyanis, hogy annak idején a szeszcsempészetet, illetve a drogpiacot karitatív szándékoktól vezetve gyűrte maga alá a szervezett alvilág. A szervezett felvilág ezt jövedéki adók kivetésével, és a kereskedelem részben ezek által kialakított árrésével befolyásolva oldja meg. Szintén nem a karitatív szándékok jegyében. Akkor sem, ha a vezérideológiai szalagcímek a leszokás megtámogatását sugallják az állami extraprofit rendszerében. Amikor tehát akár csak az extraprofit terhére, de a kereskedőket juttatják nagyobb jövedelemhez, az tulajdonképpen a korábban állami bevételként szereplő összegek magánzsebekbe való csoportosítását jelenti. Kihasználva azt, hogy így tulajdonképpen a jövedelem legalizálásának receptjét követik. Ugyanúgy, mint amikor a szeszcsempészet jövedelme átvándorolt a kaszinók pénztárán keresztül a legális bevételi pénztárbizonylatok világába.

Márpedig a választási kampány közeledtével, különösen, ha előrehozott választásokban gondolkodnak, a költségek csak növekedni fognak. Ezek fedezetéhez pedig nem lehet minden esetben közvetlenül odaosztani a forrásokat. Különösen azt követően, hogy lelepleződött a Békemenetek fideszes finanszírozása. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy kellenek azok a csatornák, melyek a szenvedélybetegek költési hajlamaiból beszedett extraprofitot átcsatornázzák a kampányeseményeket finanszírozó magánadományokká. Így érthetővé válik az a forgatókönyv, amely szerint először a hű csahosoknak kell juttatni a bevételi forrásokat, majd ezt követően törvényileg kell növelni ezek magánbevételét. Ezt követően a pénz immár hófehéren kerülhet át bármely adomány-lejmoló bankszámlaszámra. Immár az üzleti bevételből származó magánbevétel terhére.

Azt pedig csak remélni lehet, hogy a trafikokat nem követi a teljes alkoholpiac, majd az örömlányok lenyúlása. Az utóbbi esetében azért lehetnek kétségeink, mivel közvetett módon már történt erre kísérlet. Az Orbán-kormány regnálásának korábbi éveiben, még 2011-ben már felmerült ugyanis a pornóadó. Akkortájt a kultúráért sarokra óhajtva az igazán nemzeti érzelmű hölgyeket, mivel akkor éppen a dörneriánus szinház volt bajban. A kampány közeledtével azonban másra is kellhet a pénz. Tehát az ötlet leporolható, kistafírozható, és új köntösben beadható. Az egyedül soha meg nem mért, kétséges támogatottságú, és ezért is zsarolható KDNP-frakció pedig majd szemlesütve megszavazza. Elvégre a pénznek nincs szaga. Még bagószaga sem feltétlenül.

Az pedig szinte biztos, hogy az államtól visszaosztott, és magánbevétellé konvertált pénzek átmeneti kedvezményezettjeit nem a szerencse választja ki. Alighanem elég sok nyelvbarnítót kell benyelni ahhoz, s igen változatos fenekekből addig, míg vizsgázott kampánytámogatóvá válik valaki. Olyan, akit látszólag utólag kifizetnek egy-egy akció keretében. Miközben tudhatja, hogy pont annyi a szerepe, mint a Sebhelyes-arcú által delegált kaszinóigazgatónak. De nyilván van annyi jatt, vagy előéletbeli morálpetty, amiért ez is bevállalható.

Andrew_s