Matolcy György végre tényleg kipaterolta
a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). A választási kampány során szinte biztosan
ezerszer fogjuk hallani, hogy Orbán Viktor megígérte a sallert, és lám,
Matolcsy lekeverte. Annyira, hogy a fal adta a másikat. Alkalmasint nekünk, és
a túlsó fal. De ilyen kicsinységekkel igazán kár is törődnie annak, aki
felemelt kézzel fog tapsikálni a Fidesz esetleges újabb győzelmének.
Márpedig az a fal egyre közelebb van. A
problémát már magam is többször érintettem, és aligha kell hozzá bármilyen zárt
görbe menti integrál fejbeli kiszámítása. Bár ez utóbbival például mindenféle
piros pettyek területe kellően kiszámítható lenne. Így nagy segítséget
jelenthetne a nemzeti tündérfelelősnek a hitelezők magyarságának
felülvizsgálatában. Az IMF irodájában dolgozóknak azonban aligha lehetett kellő
ellátottságuk piros pettyekkel a fenekükön és narancssárgával a szívűkön. Ezért
aztán egy vállrándítással tudomásul vették Matolcsy György bejelentését arról,
hogy a mandátum-időszak lejártával nem kívánja azt meghosszítani. Ahogy
tudomásul veszik azt is, hogy az IMF-hiteleket soron kívül kiizzadja az ország.
Nyilvánvalóan azokat a pénzeket is
felhasználva, melyeket a kormányzat folyamatosan megvéd. Leginkább az
állampolgároktól, mint arról legutóbb a takarékszövetkezetekkel
történt. A megvédett milliárdok azonban aligha a termelésbe, a saját bővített
újratermelésükbe folyhattak be, ha az ország komoly recesszióval kellett, hogy
szembe nézzen. Ahogy az ipar visszafogottsága
sem okvetlen a szárnyalást demonstrálja. Alkalmasint ugyanez igaz azokról a
pénzekről is, amelyet az IMF-hitelek helyett vett fel az ország. Nyilvánvalóan
nem is annyira az országos, mint a személyes szabadságharc jegyében. Amennyiben,
az IMF-pénzektől eltérően, kevésbé pántlikázottak, és az állampapírok
eladásából származó pénzek szabadabban felhasználhatóak. Kevesebb kötöttség, de
magasabb kamat jár velük. A magasabb kamatot azonban nyilvánvalóan akkor kell
majd kifizetni, amikor a papírok lejárnak. Azonban érdemes lenne tudomásul
venni, hogy amennyiben az így felvett pénzek nem a termelésbe, a saját maguk és
majdani kamatuk kitermelésébe folyik be, akkor csak a fekete lyukat táplálják.
A kormányzat tehát elsősorban a jövőtől vett el lehetőségeket, és a holnaptól
hiteleket. Azaz, mint arról többször is szó esett, alapvetően a következő
kormányok széke alá lapátolta a trágyát.
Azonban most Matolcsy György kétségtelenül
felmondta az IMF-iroda működését. Remélhetőleg az irodahelységet jó áron tudja
majd bérbe adni, mert akkor legalább valami haszna lesz az akciónak. A
választási kampányban hozott hasznon kívül. Mert arra nem is olyan messze van
példa, hogy a nem megfelelő forrásgazdálkodással párhuzamban megszüntetett
eladósodás hova vezet. Leginkább belső forráshiányhoz. Ezzel párhuzamosan
elvándorláshoz, illetve növekvő elégedetlenséghez. Az előbbi, a belső viszonyok
kedvezőbbé varázslásán kívül csak erőszakkal állítható meg. Az utóbbi
gyakorlatilag szintén csak erőszakkal nyomható el. Még akkor is, ha a megfelelő
helyeken elhelyezett besúgókról tudva, az általános bizalmatlanság légkörében
tömeges kivonulásokat lehet szervezni, és hangos tapsviharokat megszervezni. A
folyamatot jól demonstrálhatja az 1970-es, 1980-as évek Romániája. Miközben
nehéz nem látni a csiráit a jelenlegi hazai körülményekben.
Amikor ugyanis a belügyi erők biztosítják a
gárda eskütételét, akkor nehéz nem arra gondolni, hogy minimum hallgatólagos tudomásul
vételt élvez egy alternatív erőszakszervezet kialakulása. Az, hogy Orbán Viktor
ért mindenhez a legjobban, az pedig lemérhető volt az árvizek idején, amikor már
a gátőr szerepében is feltűnt. Majd megnyilatkozott szinte minden szakpolitikai
kérdésben. Legutóbb pedig az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési
Ügynökség) vezetésének átvételét jelentették be. Személyesen a
miniszterelnök kezébe helyezve az EU-tól kapott milliárdok kezelését. A határok
lezárása még hátra van, bár Navracsics Tibor kormányfő-helyettes már pedzegette, hogy a
fiatalok elvándorlását vissza kellene fordítani. Viszont az emberek, szinte
újraélve a történelmi hagyományokat, tömegével rezonálnak a régi-új
elvárásokra. A szomszédok feljelentése, egyelőre csak a NAV-felé, legalább is csúcsokat
dönget. A teljes folyamat természetesen egy erősen pesszimista
forgatókönyv. Azonban egy jelentős kommunikációs értékkel bíró lépést Matolcsy
György megtett ezen az úton. A szabadságharc jegyében nem csak a befolyást, de
a kormányzati ámokfutások feletti külső kontrollt is csökkentve. Miközben a
jövőtől felvett hitelek keltette gödörben a trágya csak büdösödik tovább.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése