A Lendvay
utcában savazással fenyegetődző bácsi ellen eljárást kezdeményeztek, és
kihallgatták. Az izraeli zászlót elégető jobbikos képviselő ellen ugyancsak elindult
valami. Ez lehet
természetesen az emlékezetes két pofonnal jelképezett heteken belüli
hazazavarása a szélsőségeknek. Annak értelmezve a garázdaságot, ami. Miközben
tényleg nem árt kiemelni, hogy nem a szélsőségek ellen általában, hanem egyes
emberek ellen indult eljárás.
A savazást
ígérgető bácsi esetében ez különösen szembeötlő, mivel a fellépése önmagában
alig veszélyesebb, mint a szomszédjával összekapó nyugdíjasé. Elfajulhat, és
akkor természetesen veszélyes is lehet. De alapvetően nem más, mint a
feszültség, a megfelelni akarás kipüfögése abba az irányba, amerre a hatalom
éppen támogatást sejtet. Jól látszott ez az esetről készült felvételen, amikor
is a kirohanása után nagyon gyorsan visszasorolt a tömegbe. Szinte megrémülve a
saját bátorságától. S bár egy más ország zászlójának elégetése egyáltalán nem
udvarias gesztus, és valóban érdemes a hivatalos megtorlásra, a közösségek
elleni fellépésnek sokkal nagyobb erőt ad az, ha a parlamenti hatalom tűri,
vagy támogatja. S ebből a szempontból kormányzati pártfogást sejtet a miniszterelnök
távolmaradása egy, szintén jobbikos megnyilvánulásra választ adó, antifasiszta
nagygyűlésről. Különösen, ha másnap burkolt, a rasszistáknak tett, gesztussal
reagál a Parlamentben.
Miközben
természetesen nem érdemes szem elől téveszteni azt sem, hogy a Lendvay utca
eseményei között nem a savat emlegető bácsika volt a legerősebb. Szó szerint
sem. A fegyvertelen diákok ellen erőszakkal fellépő, és jogilag szintén civilnek
minősülő, hős védők elleni eljárásról ugyanakkor nem igazán hallunk. Miközben
természetesen nem feledkezhetünk meg arról a kettősségről sem, ami a
szélsőségesekkel szembeni fellépéseket jellemzi. A motoros felvonulás orbáni
betiltásának előzményeként azért ott van a Hősök terén lezajlott
gárda-esemény, és a belügyminiszter, nagyjából óvodai ejnye-bejnye erősségű,
fellépése Gyöngyöspatán. Márpedig ezek az utóbb említett események azt
sejtetik, hogy a miniszterelnök személyes, és pillanatnyi ötletei nagyobb
erővel esnek latba, mint következetes fellépésre való törekvés. Így aztán
sajnos motozhat a gyanú, hogy a jelenlegi, izolált, és inkább személyek ellen
indult eljárások sem feltétlenül egy következetes pálfordulás nyitányát jelzik.
A szélsőséges
eszmék térnyerése ugyanis nem mindenki számára szimpatikus folyamat. Ugyanakkor
Orbán Viktor pávatáncainak egyik kísérő mítosza kifele, hogy ő lenne a
biztosíték a Jobbik vezette radikális jobboldal fékezettebb szájhabzására.
Ezért a miniszterelnöknek nagyon is jól jön a felszín azon kapirgálása, hogy
kirakateljárásokat indítsanak néhány, a médiában nagyobb hanggal emlegetett
fellépés ellen. Bízhat ugyanis abban, hogy az említett, garázdasággal való
hivatalos meggyanúsítások szintén nagy visszhangot keltenek. Különösen, ha
szóvivőit és a fórumokon aktív híveit is mozgósítja annak bizonygatására, hogy:
„Ím’ a bizonyság minden előtt, megfékezte Orbán a menetelőt”. Miközben a menetelést
szervezőkkel, a tényleges hangadókkal, a hangadók mögött álló politikai erőkkel
továbbra is a távolról támogatás gesztusnyelve alkalmazható.
Ezzel
párhuzamosan tulajdonképpen egyfajta erődemonstráció is meghúzódhat a hátérben.
A kevésbé rendpárti, de a „rend” iránt mégis igénnyel rendelkezők számára
alkalmas Orbánt, illetve Polt-féle ügyészséget bemutatni abban a szerepben,
akik hazaküldik a radikálisokat. Mindezt komoly vezéráldozat nélkül. A
pesszimista forgatókönyv tehát szólhat úgy, hogy Orbán betüremkedik a
radikálisok felé a jobboldalra, és ezt megpróbálja úgy eladni kifele, hogy ő
tartja féken a szélsőségek előretörését. Alkalmasint akár sikeres eladási
kísérlettel. Ugyanakkor burkolt fenyegetést is életbe léptetve akár mindenkivel
szemben, aki nem tapsol elég hangosan. Mondván: „ha leváltotok, elszabadul a
szélsőjobb az utcán”. Ami nyilvánvaló előremenekülés is lehet a részéről.
Előre bejelentve azt, hogy amennyiben veszít, akkor az utcán számítani lehet a
feketeruhások felvonulásaira éppen úgy, mint az ultrák gyújtogatásaira.
Hasonlóan ahhoz, ahogy Bajnaival közölték, hogy bemehet ugyan Felcsútra, de nem
garantálják a biztonságát. Ami a konkrét esetben lehet nevetséges. Indokként
éppen úgy, ahogy Bajnai sem potens politikusként mutatkozott be a visszavonulással.
Ellenben retorikai főpróbának bevált.
Márpedig a
recept nagybani beválása esetén egy-két személyes áldozat igazán nem lehet nagy
ár a kormányfő szemében. S persze az eljárásokat is el lehet húzni a
választások utánig. Aztán majd csak találnak valamit, ami alapján megszüntetik
azokat.
Andrew_s
A Fidesz-székházat "védő" hős aktivisták ellen nemhogy az eljárást szüntették meg, hanem a nyomozást is: http://magyarinfo.blog.hu/2013/07/25/megszuntettek_a_nyomoszast_sz_ferenc_ellen
VálaszTörlés