 |
| Forrás: Varánusz |
Az OTP körüli történések kétségtelenül
felkavarták az állóvizet. Azok szemében is világos jelzés lehet, akik eddig nem
túl sokat foglalkoztak az országos pénzügyekkel. A tények alighanem
leegyszerűsíthetőek arra, hogy Orbán Viktor megfenyegette a bankszektort a különadók
fenntartásával, mire Csányi Sándor kivette a pénzét az OTP-ből. Ezzel az OTP részvényei jól érzékelhető mélyrepülésbe
kezdtek a piacon.
Az utóbbi következtében az OTP, mint cég
értéke nyilvánvalóan erősen lecsökkent. Ha tehát valaki meg akarja vásárolni az
ország legnagyobb bankját, akkor itt lehet a kiváló alkalom. Pusztán multimilliárdosnak
kell lenni, és nem okvetlenül dzsesszdobosnak. Bár az sem kizáró körülmény. A
zene helyett azonban inkább mást idéznék fel. A különböző kormányzati célok
számára mindenki mástól megvédett
milliárdok kapcsán vetettem fel, hogy: „Azon
persze lehet, hogy még tanakodik a kormányzat: mi legyen a következő amit meg
kell védeni. A gyógyszerek kapcsán talán az egészségpénztárakat? A lázadó
oligarchák, és persze a szemétnyugatimultik miatt, a bankbetéteket? Még nem
tudhatjuk.” Így könnyen lehet, hogy Csányi Sándor elég pontos információkat
szerzett a takarékszövetkezetek kapcsán felvetett tanakodás végeredményét
illetően. Nem mellesleg a devizahitelesek megmentése kapcsán felmerült
megoldások és a banki különadók együttes hatása amúgy is könnyedén
megingathatja a bankokat.
A kormányzati elhatározások elég egyértelműen
mutatnak abba az irányba, hogy megszerezzék a bankszektor feletti teljeskörű befolyást.
Erre nyilvánvalóan a legegyszerűbb megoldás, ha államosítják, illetve
kormánybarát tulajdonba helyezik a hazai alapítású bankokat. A szemétmultikat
pedig ellehetetlenítik annyira, hogy feladják a magyarországi piaci pozíciókat.
Az államosításnak pedig ott van az a módja, amikor az állam a részvénypiacon
felvásárolja az adott bank részvényeit. Csányi Sándor lépése tehát ebből a
szempontból is igen jól időzítettnek tekinthető. A kormányzat felügyelte
központi bank képes lehet előteremteni azt a pénzt, amivel az OTP részvényei
esetleg kisöpörhetőek a piacról. Akkor is talán, ha elég változatos a tulajdonosi kör. S ebből a szempontból nem csak az lenne érdekes, hogy
Csányi eladta a részvényeit, hanem az is, hogy kihez kerültek ezek a
részvények. Ha ugyanis kormányzati körökhöz közeli kezekbe kötöttek ki, akkor
az is világosabbá tehetné a képet. A tőzsdén ugyanis csak akkor lehet eladni
valamit, ha azt meg is veszik. Ugyanez érvényes arra is, hogy amikor
zuhanórepülésbe kezdett a papírok árfolyama, akkor vajon ki vásárolt belőle
nagyobb mennyiséget?
A takarékszövetkezetekből nyert pénzek
ugyanis alkalmasak lehetnek arra, hogy az OTP begyűjtése után támadó rést
betömje. Miközben a fedősztori, miként a takarékszövetkezetek kapcsán is, gyorsan összeüthető. A kormányzat egyszerre
mentheti meg a részvények áresésének kárvallotjait, és a betéteseket. Az
előbbieket akkor, ha egyfajta védőárat kínál a csökkenő értékű részvény-pakettekért.
A betétesekkel szemben pedig elég ismételni, kicsit átírva, a korábbi szövegeket.
Mutogatva az ingadozó tőzsdére, és azt emlegetve, hogy mennyivel biztosabb
kezekben lesznek a betétek, ha az állam van a vonal másik végén. Egyben
megelőzve azt a bankpánikot is, ami a betétek villámgyors kivételében
nyilvánulna meg. Ami nem lehet érdeke a kormányzatnak. Így a magán-megtakarítások
alighanem nincsenek közvetlen veszélyben. Esetleg még kedvezőbb kondíciókat is
ajánlhatnak. Sokkal lényegesebb az, hogy a betétek adta pénztömeg
felhasználható legyen a kormányzati költségek fedezeteként.
Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy
Csányi Sándor mibe forgatja át a felvett milliárdokat. Az akciója megmentette
számára a tőkét és előkészítette a terepet, hogy kereskedelmi, illetve a
lakossági bankszektor lehessen a következő, amit a kormányzat majd megvéd. Akár
önérdekből, akár a NER hű oligarchájaként. Egyeztetve a miniszterelnökkel is
akár. Miközben persze tudni vélhető, hogy mibe fektet be Csányi Sándor. Nem
másba, mint az agrárszektor,
illetve az élelmiszeripar. Amire egyrészt ráfér a tőkefrissítés, másrészt
tudható, hogy tőkeigényes, illetve kicsiben kiemelten kockázatos szektor. Alkalmasint
a befektetés ahhoz a Bonafarm Csoporthoz érkezne, melynek vezérigazgatóját Csányi
Attilának hívják. Aki különben korábban milliárdos beruházást
hajtott végre Orbán Viktor falujában. Így aligha szakadt meg a Csányi-család és
a NER-vezér jó kapcsolata. A trafiktól bankig mindent centralizáló, és kézivezérlő szemléletet látva pedig még Mao-elvtárs is büszke lehetne.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése