 |
| Érpatak iskolai csendélete, Árpád-sávval és polgármesterrel |
A Nemzeti Érpataki Autonóm Terület (NÉAT)
vezetőjétől hangos most a média közröhej iránt érdeklődő vonulata. Igaz, a
fenti néven nem kiáltotta ki Orosz Mihály Zoltán a mag kis országát, de a kinyilatkozásai
alapján még sor kerülhet erre is. Végső soron ez alighanem egy
rabszolgatartó kisközösség lesz, ahol kiteljesedik majd az unortodox workfare.
Ami viszont Orbán Viktornak, és hajdani jobb-kezének egyik kedvenc vesszőparipája.
Aki ezek alapján azt hinné, hogy Érpatak polgármestere
a Fidesz jelöltje volt, az a formális tévedés bűnébe esik. Orosz Mihály Zoltán
ugyanis független jelöltként kapta meg jelen alattvalói egykori kegyelméből az
őt most megillető címet. Az persze megint más kérdés lenne, hogy most mennyire
bánják az akkori döntést. Az pedig egy újabb kérdés, hogy mennyire merik bánni
az akkori döntést. A pillanatnyi hatalom ugyanis egyben azt is jelenti, hogy a
polgármester a megélhetés ura is a környéken. Elmozdításához tehát először azt
kellene elhinniük az embereknek, hogy képesek elmozdítani azt, aki minden
fellépésével azt sugallja, hogy neki mindent szabad. Ebből a szempontból
Érpatakra is igaz, hogy cseppben a tenger. Egy kis Magyarország, melynek
viszonyai hasonló helyzetet látszanak jelezni. Az emberek morognak, de félnek
ugatni. Okkal, hiszen a napi szükségletek beszerzésekor nem statisztikai
adatként, hanem személyes valóságként élik meg a kiszolgáltatottságot, a
munkanélküliséget, a recessziót.
Ugyanakkor, ellentétben a hazai általános
viszonyokkal Érpatakra mégis a közvetlen, országos szabályozóknak kellene
érvényesnek lenniük. Országosan ugyanis lehet, hogy működik az Európai Unió-ra,
illetve annak tisztségviselőire való mutogatás. Csatolva ehhez az ellenzékkel
szembeni lejárató-kampányokat, melyek során Rogán Antal egész az unortodox
baloldal meghatározásáig is eljutott. Érpatakon azért mégis furcsa lenne azt
állítani, hogy azért nem használnak gépeket, és azért van permanens jelmezbál,
mert az ország permanens forradalma és szabadságharca ezt kényszeríti rájuk. S
a helyi polgármester ezzel vívja saját függetlenségi háborúját. Alkalmasint a
gyermekvédelmi irányelvek ellen is. Mert azért
egy iskolai rendezvényen való fellépést nehéz elvonatkoztatni a diákságtól.
Igaz a gyermek és ifjúságvédelem aligha tartaná a pálinkázgatást példamutató
iskolai viselkedésnek, és az is megtörtént
már alig fél éve.
Azért persze Érpatak egy kicsit más. A
decemberi pálinkázgatásnál legalább nem kínálták meg a gyermekeket. A NÉAT
vezetőjének buzizását viszont a diákság aligha befogott füllel kellett, hogy
végighallgassa. Amikor tehát az említett rendezvényen nem kérték fel a
polgármestert a csendes távozásra, illetve a diákokat sem kísérték ki a
pedagógusok, akkor annak szintén lehet önálló jelzésértéke. Megfélemlítésről,
rosszabb esetben nem is olyan látens egyetértésről üzenve. Bár egy olyan településen,
ahol egy erre született megállapodás ellenére sem hívnak össze testületeket,
és a törvényességi felügyelet gyakorlása a vállvonogatásból áll, a
megfélemülésre szavaznék inkább. De kétségtelen, hogy a helyi viszonyok
alaposabb ismerete kellhetne még a tippeléshez is.
Így például jó lenne tudni Birta Ferencné
Madar Anna véleményét az ügyről. Nyilván nem a polgármester ténykedéséről
általában, hanem annak iskolai megnyilatkozásáról. Tankerületi vezetőként, a KLIK adatai
szerint, ez az ügy ugyanis hozzá tartozik, hozzá tartozhat. S mivel egy szintén
nem nagy településen, Szakolyon maga is polgármester-jelölt
volt, azt is jobban meg tudhatja ítélni, hogy meddig mehet el Orosz Mihály
Zoltán. Addig pedig, míg a KLIK, vagy esetleg az önkormányzatok általános felügyeleti
szerve részéről nem születik állásfoglalás, addig modellként szemlélhetjük a
NÉAT-ot. Ahol a helyi vezető lehet, hogy csak méltó társa akar lenni az
országos vezetésnek. Szellemiségében is.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése