Szabadegyetem a gyávaságról

A szabadegyetem műfaja számomra azóta kérdéses, amióta először megjelentek. Akkor még a TIT szervezésében, és szigorúan a tudományos ismeretterjesztés céljából. De aztán, az eltelt évek alatt, sokat megértettem abból, hogy sok egyetemi tanár, kutató tudós itt mondta el, mintegy tesztelte, azokat a véleményeit, melyekért a katedrán esetleg akadémiai kiátkozás lett volna része. A szabadegyetem tehát nem csak a hallgatóság számára volt a szabad ismeretszerzés helye, hanem az előadó számára is a szabadság egy kis szigete lehetett.

Aztán jött a rendszerváltás, de a szabadegyetemek maradtak. Nemcsak maradtak, hanem ráterjedtek a politikára is. Amiért a valamikori rendezvények emlékei idéződtek fel, az nem más, mint az, hogy évek óta rendszeresen megrendezik Romániában azt a szabadegyetemet, aminek rendszeres előadója Orbán Viktor. Az esemény idén szinte egyik pontján sem volt fenékig tejfel. A kellemetlenségek sorába a konvoj balesete, és repkedő paradicsomok is szerepet kaptak. Az előbbivel kapcsolatban már klaviatúrát ragadtak az Orbán-ellenes összeesküvést felvetők. Az utóbbiak pedig nyilván egy magyarellenes összeesküvést jelképeznek. Nyilván csak ez, és nem az orbáni politika elleni vélemény indíthatott néhányakat arra, hogy egy igazán nem-magyar növény termését vágják, vélemény gyanánt, Orbán Viktorhoz. A miniszterelnökhöz, aki a romániai felségterületen elmondott beszéddel üzen rendszeresen haza. A jelen évben például ott emlegette a Varga Mihálynak címzett utasítását éppen úgy, mint a Közgép méltatását. Alighanem azért, mert Orbán Viktorban él még a valamikori szabadegyetemek emléke.

Azoké, melyeken a felszólaló olyan bejelentéseket tesz, illetve tesztel, melyet a saját hivatali asztala mellett nem biztos, hogy el merne ereszteni. Ez a jelenség ellenzéki szerepkörben még csak-csak érthető, de kifejezetten furcsa lehet egy hatalomban, és saját bevallása, és a közvélemény bevallott kutatásai, szerint hatalma teljében levő miniszterelnöktől. Noha teljesen érthető, hogy a miniszterelnök esetében a külföldi megnyilatkozások is bőséges helyet kapnak a tudósításokban, és elemzők vetik rá magukat a félmondatokra is. Mégis inkább az a jelenség lehet legalább annyira érdekes, hogy Orbán Viktor rendszeresen külföldről üzen haza. Elvégre Varga Mihályt egy kormányülésen is irányba állíthatná, és Simicska Lajos vállát is megveregethetné négyszemközt. A szabadegyetemi eredményhirdetés azt mutatja, hogy a kormányfőnek tömeg kell a megnyilatkozáshoz. Pódium, melyen ő a hangadó. Olyan képzetet keltve, melyet más esetben egyszerűen a „ripacs” jelzővel emlegetnénk. De ez számos politikus sajátja, ne bántsuk hát érte. Ellenben az már más, és csak a politikusok egy részére jellemző, ha alapvetően szelektált, és jó részt érdektelen tömeg előtt lép csak fel.

A Tusnád-Bálványos térségében, Tusnádfürdőn megtartott szabadegyetem hallgatósága ugyanis szinte biztosan kis létszámban fogja azokat magába foglalni, akiket napi rendszerességgel érintenek az ötletszerű jogszabálygyártások. Mivel a román valutához nem sok köze van, Varga Mihály ténykedése se nagyon rázza meg az ottaniakat. Ahogy a Közgép se több egy távoli cégnél. Orbán Viktor tehát jórészt kockázat nélkül beszélhetett. Elmondhatta kampánybeszédét. Azt a pár paradicsomot pedig agyon lehet hallgatni. Esetleg előre tervezett, és a miniszterelnök által kezdeményezett, paradicsom-beszerzésnek feltüntetni. Melynek során a hívek nem tudták megvárni a beszédet, és szolgai repesésükben mielőbb oda akarták adni a bogyókat. Miközben persze az is figyelemre méltó, ha egy regnáló miniszterelnök külföldön mond kampánybeszédet. Különösen, ha esetleg ezt is besoroljuk abba a sorba, ami a régi szabadegyetemi előadókról visszaköszönhet. Bár igazán nehéz lenne feltételezni, hogy Orbán Viktor, a bátor szabadságharcos, ne merne Budapesten kampányt hirdetni, és kampánybeszédet mondani a szabadon összegyülekező közönség előtt. Noha talán kétségtelenül kevesebben fognak pár kérdést közvetlenül nekiszegezni Tusnádfürdőn, mint Budapesten. Például a választásokkal kapcsolatban, mivel Budapesten esetleg többeket érdekelne a külföldi szavazók részesedése a választások következményéből, mint ott ahol jórészt csak a potenciális hívek terelődnek be szabadegyetemet játszani.

Mert alapvetően játékká, kommunikációs kalandjátékká silányítja az eseményt az, ha egy politikus a saját haszonelvűsége alá rendeli. Arra, hogy olyan véleményeket üzenjen haza, amit itthon, szabadon elmondani esetleg bátortalan lenne. Márpedig Orbán Viktor határozottan hajlamos erre. Mutatta ezt már korábban az Európai Parlamentben elmondott beszéd is, mely sokkal inkább egy hazaüzent rizsa volt, mint valós, tényszerű vélemény. Csak hát az EP mégsem egy szabadegyetem. Ott nagy ívben leszavazták. Még a jobboldalról is. Igaz, ott szavaznak, és nem savaznak. De még csak nem is paradicsomoznak. Azt azonban mégis jelzik ezek a megnyilvánulások, hogy amennyiben nem azt nézzük, hogy mit mond a miniszterelnök, akkor egy közös momentum marad. A közpolitikai megfutamodás. Az, ami a rendszerváltás előtt még csak-csak érthető volt egy egyetemi tanár, de disszonáns és nehezen érthető az önmagát a nép kedvencének látni akaró kormányfő esetében.

Andrew_s