A Budapest Pride 2013 kapcsán még alighanem
hallunk majd az események utózöngéiről. Nyilván lesz olyan, amely az eseményen
résztvevők kétségtelenül nagy számát fogják hangsúlyozni, és olyanok is,
amelyek a kísérőjelenségekre teszik inkább a hangsúlyt. Miközben, amennyiben
valóban sokan vettek részt a felvonuláson, és ellentüntetéssel tarkított
erőszak is történt, mindkettő igaz egyszerre. Ahogy az is
tény, hogy sok szempontból már az előjátékok alapján mindkettőre számítani
is lehetett.
Értelemszerűen jórészt a politikai
folyamatok eredményeként, melyben az ellenzék, és a kormánypártok egyaránt
szerepet kaptak. Az ellenzék, kihasználva a kormányzat oldaláról kommunikált,
és az ésszerűség határain is olykor túlmutató prüdériát, érthetően megpróbált a
felvonulásra
hangolódni. Miközben persze tévedés lenne azt hinni, hogy ez valami
újdonság lenne. Öt évvel ezelőtt
már szintén megjelentek a politikai erők a felvonulás környékén. Azonban
kétségtelen az, hogy egyfajta radikalizálódás zajlott le időközben. Ebben nem csak
a Parlamenten kívülinek ismert erők kaptak, és kapnak szerepet, hanem a
kormányzat, illetve a kormánypártok is. S ez utóbbihoz nem is kell feltétlenül
a közvetett adatok sorához fordulnunk. Holott azok sincsenek kevesen. Amikor
ugyanis Kerényi Imre nyíltan, és mocsokkal teli szájjal buzizik, akkor nehéz
utána elhinni az Orbán-kabinet őszinte elhatárolódását a diszkrimináló
szélsőségektől. Ahogy a gárdaeskütétel belügyi segítséggel való végrehajtása
sem éppen a rendőrség önbizalmát táplálja a fekete lelkű, és –ruhájú
társasággal szemben.
Talán részben ennek is tulajdonítható, hogy
amikor szembesültek a menet lezajlása utáni garázdasággal, akkor csökkent
cselekvőkészség keríthette hatalmába a jelenlevő rendőri erőket. Különösen
azok után, hogy a kormánypártok egyikétől érkezett alig burkolt fenyegetés
korábban. Nem a rendőrség, hanem a felvonuláson résztvevők irányába. A KDNP
ugyanis kiadta a maga nyilatkozatát
arra nézve, hogy arra kérik a Budapest Pride felvonulóit, ne provokálják a
velük nem tartó embereket, családokat és közösségeket. Márpedig ugyebár a
fekete, egyenruhaszerűségnek látszó szövetdarabokba csavart, embernek látszó
objektumok csoportja is tekinthető közösségnek. A KDNP nyilatkozata ettől a
ponttól csak formálisan kérés. Világosan, szinte felhívásszerűen szól a
közösségekhez, hogy nyugodtan érezzék magukat provokálva. S ezzel pedig szintén
világos fenyegetést közvetítve a felvonuláson részt vevők felé. A 2006-os
eseményekkel kapcsolatos, a jelenlegi kormányerők részéről indított
boszorkányüldözés-szerű jelenségek, valamint az említettek után közrendőr legyen
a talpán, aki előbb nem mérlegel, és aztán esetleg ezt követően sem igazoltat.
Még akkor is, ha tényleg ott van. Mert a rendőrség és a megtámadottak állításai
között jelenleg hézag van.
Miközben természetesen az internetes
hozzászólások terén is megfigyelhetőek voltak szinte mindazok a reakciók,
melyek már szinte unalomig ismertek a szexuális viselkedésminták
különbözőségeivel kapcsolatban. Felhánytorgatva a népesség fogyását, az ebben
való részvételt, illetve a szaporodásban való nem részvételt, a biológiai
ismeretek hiányának reklámozását, a történelmi ismeretek hasonló mértékű
hiányát, és sok mást egyaránt. Sokszor eldönthetetlenné téve, hogy az illető
valóban ilyen ostoba, vagy csak provokálja a többieket. Nem egy esetben azokat
a lózungokat előszedve, nem egy esetben tovább torzítva, melyeket, például a
család fogalmának vitája kapcsán, unalomig koptattak a Parlamentben is. Ha
tehát a Pride hatékonyságát ezek felszínre hozásában mérnénk, akkor roppant
hatásosnak tekinthető.
Miközben, akár a Pride előkészületeinek
keretében megindult nyitottsági mozgalom
szellemisége szerint is, egy ilyen rendezvény hatását azt hiszem másban lehetne
jól lemérni. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a szexualitás az emberi biológikum
része, akkor élhetünk a gyanúval ennek pártoktól semleges voltát illetően. A
politika leválását nem, de szorosabb rátelepedését látva, a hatás e tekintetben
kétséges. Csökkenthetné esetleg az előítéleteket a szexuális különbözőségekkel
szemben. Mivel az előítéletek kialakulása, és megszűnése is hosszabb, akár
generációs nevelési folyamat eredménye, a felvonulás hatása kétségesen is csak
évek múlva látható majd. Az elmúlt felvonulások óta eltelt éveket nézve a hatás
enyhén szólva is csekély. De kétségtelen, hogy akár ennél, akár a szintén csak
években mérhető, és sokszor emlegetett orientáló hatásnál sokkal egyszerűbb a
létszámot beállítani hatásnak.
Holott a hosszabb távú hatást kellene talán
figyelembe venni. Akár a lezárások okozta bosszúságét, akár az egyes
kormányzati megnyilatkozásokét, akár a pedagógiai hatásokat pro, és kontra,
akár másokat. De napjaink rohanó világában ilyesmivel alig van idő, és kedv,
foglalkozni. Maradnak a számháborúk, a populista szólamok, miközben
elmondhatjuk, hogy lám, micsoda csoda demokrácia is dúl errefele. Arrafele,
ahol, a kormányzat kedvenc Kerényijének szavajárását idézve, még a buzik is
vonulhatnak. A valós hatás-leltáron meg lehet évről évre vitatkozni.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése