2013. július 10., szerda

Mindennapi cirkuszunk támogatása

Forrás: Stop
Mivel már nem kell beugrani a gátőr helyett, és az Európai Parlament is megkapta a soros sallert, Orbán Viktor azzal foglalkozhat, amit szeret. Meg amihez talán, hobbiszinten, és a szotyiköpködés szintjén, ért is. Felvette hát a sportpolitikus zakóját, és megállapodást írt alá kedden a Parlamentben a 16 kiemelt sportági szövetség vezetőjével. Természetesen érzem a csúsztatást, hiszen ki más írhatta volna alá a kormány nevében, mint a miniszterelnök. A sportpolitikus a részletekben van. S az ördögök is.

Az ugyanis még érthető, hogy a nemzetközi sikereket elérő sportolót nevelő edző fizetésemelést kap. Bár felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a sportolóvá nevelésben részt vevő minden szereplő kap egyfajta célprémiumot? Noha a testneveléstanárok esetében világos a válasz, mivel a tanárok fizetését most emelték horribilis mértékben. Annyira, hogy ezt követően a tanárok csak luxusautókkal fognak közlekedni. Ha mégsem, akkor vessenek magukra a hatalmas fizetések elherdálása miatt. Azonban az is világos, hogy a szülőknek is lehet némi szerepe abban, ha a gyermeket nem kapálni, hanem edzésre küldik. Számukra alighanem a hatalmas rezsimegtakarítás adja a fedezetet majd az edzésekhez, sportszerekhez, -ruhákhoz. De lehet, hogy erre értette azt, hogy „ha gyermekekről van szó, akkor semmi sem drága, válság ide, válság oda”. Mármint úgy, hogy a szülőknek semmi sem drága. Neki pedig szinte ingyér van hivatkozni erre.

Mert igaz ugyan a szövegkörnyezetből az, hogy „Magyarország jövője a gyermekeinkben van”, de ezt a magvas gondolatot vajon miért nem osztja meg az oktatáspolitikusokkal is. Aki ugyanis azt hiszi, hogy a mindennapos testnevelés fogja megoldani a hazai problémákat az igen komoly belső értékválsággal küzdhet. De legalább érthetővé válik, hogy az ebben részt vevő tanárok erőfeszítése miért nem jelent semmit Orbán Viktor szemében akkor, amikor a „végtermék” utolsó előállítójának akar csak kedvezni. Amit csak erősíteni látszik, hogy a kabinet a sportirányítási munkát jórészt Magyar Olimpiai Bizottságra (MOB) bízta. Alighanem azért, mert beléptető-ügyi ex-miniszterének most biztos pénze van abban az EP-ben, aminek éppen nem rég írtak egy keresetlen levelet. Mondhatnánk persze kifogásként, hogy korábban sportminisztérium volt hivatva az ifjúságpolitikával is foglalkozni. De nem mondjuk, mert tudjuk, hogy az emberi laposelemekkel foglalkozó Emmi berkeiben államtitkárok hada foglalkozik az oktatással, illetve a fiatalok párkeresésével. Ez MOB-os ügy viszont legalább jelzi, hogy miniszterelnök szemében az, ami nem versenysport, az nem sport. Szemellenzős nézőpont ugyan, de legalább őszinte gesztus.

Ahogy a tudósítás kapcsán említett korábbi kormányszóvivői nyilatkozat is árulkodó. Világossá téve, hogy a társasági adókedvezményből (TAO) azon sportágak nem kapnak túl sokat, melyek viszont öregbítik az ország hírnevét a világban. Lévén, hogy a TAO-pénzek belefolynak a látványsportágak költségeibe. Miközben a stadionépítések kapcsán további pénzek is bekerülnek abba a kondérba, ahol népnek szóló cirkuszt kotyvasztják. Nem kis részben a kormányzathoz közeli beruházás-végrehajtók bevonásával. Így aztán könnyen lehet, hogy Orbán Viktor abbéli kijelentése, miszerint nem nézik senki pártszimpátiáját, kiegészítésre szorul. Azzal, hogy nem nézik akkor, ha különben lojális, illetve kötődik a Fidesz-hez.  

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook