A keresztényi gyűlölet margóján

Forrás: Rédley Tamás / FN

A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) megszűnik. A jelen politikai közéletben betöltött szerepe jobbára az emlékek sorába tartozik. Így politikailag semmiképpen nem indokolt a KDNP kirohanása az esemény kapcsán. Az a kirohanás, amely óhatatlanul más emlékeket, analógiákat idéz.

Analógiaként például képzeljünk el egy futóversenyt. Egy olyat, melyen az egyik versenyző a verseny feladására kényszerül, míg a másikat hordszéken viszik be a célvonalba. Ezután képzeljük el, hogy az utóbbi hangos röhögéssel és mutogatva gúnyolással nevetné ki az előbbit. Alighanem Néró Rómája, vagy hasonló állapotok jutnának az eszünkbe. Már akkor, ha a versenytársát kiröhögő „győztest” nem vinnék el azonnal egy muszáj-dzsekiben a célvonaltól. Miközben persze a hordszék, a KDNP esetében a Fidesz kétséges értékű barátsága, nélkül sem avatná a népszerűség példaképévé azt, aki a versenytárs utólagos lealázásában véli kinyilvánítani önmegvalósítását. S bár a politikában talán kár keresni a fair play-t, a szeretet vallását állítólag pártszinten képviselő egylettől elvárható lenne, hogy ellenfeleit ne ellenségként kezelje. Ezért aztán lehet, hogy a KDNP politikusainak csak el kellene olvasnia a Bibliát. De egy etika-tankönyvet mindenképpen. Ha már kedvenc, és a kormányzat lelkészi hivatalában ténykedő, államtitkáruk lobbi-harcának eredményeként kötelező a hittan, illetve az etika választása.

Miközben persze az ellenfél kiesése alkalmából lejtett örömtánc önmagában is lehet gusztustalan, a megnyilatkozás szövegezése is lehet visszás. A Kereszténydemokrata Néppárt közleménye ugyanis azt látszik tartalmazni, hogy szerintük legfőbb ideje volt a „hároméves kínos agonizálás után” bekövetkezett megszűnés. Érdekes párhuzamot jelentve egy másik kijelentéssel, mely egy haldoklóról szólt imígyen: „három éve ott vergődik a Honvéd kórházban, mert képtelen meghalni”. Az utóbbi kijelentést tevő Wittner Mária alighanem beírta ezzel magát a hazai Parlament gyűlölködve bunkó képviselői közé. Amikor tehát a KDNP mintegy kölcsön veszi ezt a retorikát, akkor a kereszténységet zászlójára tűző párt felzárkózik a gyűlölködők soraiba. A keresztényi szeretet és megbocsátás jegyében természetesen. Már akkor, ha saját kútfőből merített gondolatról van szó, és nem arról, hogy valaki csak a nevét adta ahhoz, amit a Fidesz részéről az orruk alá tettek. Mely utóbbi esetben még az is lehet, hogy közös szövegíró dolgozott ezen a közleményen, és Wittner Mária egykori felszólalásán.

Mert még ez sem teljesen kizárt egy olyan párt esetében, mely önmagában nem igazán került megmérettetésre a választásokon. Felvetve még azt a kérdést is, hogy amennyiben nem a hatalom jegyében megtért miniszterelnöki kegyet élveznék, akkor vajon elérnék-e a statisztikai hibahatárt a támogatottságban. De ezt talán sosem tudjuk meg, mivel számos koalíciós és szövetségesi példa mutatja, hogy a Fidesz barátsága nem garancia a párt hosszas fennmaradására. Miközben azért nem árt talán emlékezetünkbe idézni, hogy az SZDSZ önmagában is megméretésre került. Olyan előzmények után, hogy a valamikori SZKH (Szabad Kezdeményezések Hálózata) olyan értelmiségieket tudhatott sorai között, akik akkor is a liberalizmust hirdették, amikor a Kádár-rendszerben ezért nem járt nagy megbecsülés.

Nem vitatva természetesen, hogy számos és számtalan hibát is elkövetett a párttá alakult mozgalom, aminek hatásai ma is hatnak. Ahogy Kövér László bejuttatása is a Parlamentbe. Igaz, az akkori Fidesz még liberalizmust hirdetett. S nem azt az authoriter konzervatív sapkát hordta, melyen bojt gyanánt ott fityeg a KDNP is. Az a párt, ami aligha a szerintük az SZDSZ-t jellemző „hatalomvágytól és pénzéhességtől vezérelve” lépett szövetségre a Fidesz-szel. Vagy inkább visszatért a kebelére, mivel a KDNP jelenlegi frakcióvezetője 2004-ben még fideszes képviselőként volt az Országgyűlés alelnöke. Igaz, akkortájt is elég nyílt volt a karrierépítési átjárás a két párt között. Ezt nem csak Harrach Péter, hanem például a fideszes miniszterként saját testvérét kitüntető Mikola István életútja is mutatja. Az erős, mondhatni karriertörténeti összefonódás alapján tehát egyáltalán nem kizárt, hogy a KDNP nyilatkozatát a Lendvay utcában fogalmazták a wittneri gyűlöletet idéző kiszólásokkal. Ahogy talán már a kereszténységet csak árnyékként képviselő némely korábbi megnyilatkozást is.

Ettől még természetesen lehet történelmileg szükségszerű az SZDSZ megszűnése. De ezt történelmi elégtételnek csak az élheti meg, aki egyrészt gyakorlati segédletet nyújtott a bukáshoz, másrészt gyűlölettel viseltet az elbukottal szemben. Ez a retorika szintén jobban illene a mindenhol ellenséget kereső Orbán Viktorhoz, mint a keresztényi szemlélethez. Akiben tehát eddig lehetett valami kétely aziránt, hogy a KDNP nem más, mint Orbán Viktornak a templomba járók felé kinyújtott pallosa, az újabb adalékot kaphatott a kétely elhessegetéséhez. A maga korában szintén megbukó, mártírként meghalt Jézust megcsúfoló gyűlölet nevében.

Andrew_s