Kontrademagógia devizaügyben

Komolyan azt hiszitek?

A devizahitelek kapcsán lassan a tyúk, a disznó és a sonkás rántotta meséje látszik kirajzolódni. Miközben, úgy tűnik teljesen mindegy, hogy ki kezdte, és mikor a hitelek népszerűsítését, a devizahiteleseket márpedig meg kell menteni. Főleg így kampány előtt. Függetlenül a valós felelősségektől. A jelenség nem új, és csak újabb arcátlan kihasználása az emberek manipulálhatóságának és a rossz döntéseiktől való elfordulásuknak. Így Orbán Viktor úgy döntött: kolbászból épít tyúkketrecet.

Ami nem azért gond, mert a bankokat azonnali hatállyal szentek gyülekezőhelyeivé szeretném kinevezni. Nem azok. A bankok olyan szerződési feltételekkel kínálták a devizahiteleket, melyeket az akkori törvények ott és akkor lehetővé tettek. Alighanem azoknak is hitelt adva, akik különben a kockázatosabb hitelfelvevői csoportba tartoztak. Kétségtelenül mohók voltak. De mohók és nem kevésbé felelőtlenek voltak azok is, akik a kockázati hitelfelvétel mellett döntöttek. Bevállalva azt, hogy a devizaárfolyamok nem csak számukra kedvezően alakulhatnak. A döntések sokaknak szinte biztosan a meghozatalkor is kockázatos volt. A kockázatot pedig csak növelte a Fidesz hatalomra kerülése. Azzal ugyanis aligha számolhatott bárki előre, hogy az új kormány a nemzeti valuta és a tőzsde megrángatásával kezdi meg ténykedését. Márpedig a Szíjjártó-Kósa páros ezen tevékenységéről a The New York Times is megemlékezett 2010. júniusában. A kormányzati tényezők, például Matolcsy György nyilatkozatai nyomán később rapszodikusan változó árfolyamokra pedig szintén emlékezhetünk.

Azonban az is tény, hogy amikor az emberek az egyre növekvő részletekkel találkoztak, akkor szinte biztosan egy rossz döntésként élték meg a devizaalapú hitelek felvételét. Amikor tehát az első Békemenet egy külső bűnbakot, rajtuk kívül álló okot kínált, akkor éltek az önmentegetés lehetőségével. Az emberek részéről érthető reakció, a hatalom részéről pedig arcátlan kihasználása ennek a reakciónak. Már csak azért is, mert azért alapvetően senkit nem köteleztek a hitel felvételére. Még akkor sem, ha Kocsis Máté gyakorlatilag ezt próbálja beleverni a csekély értelmű állampolgárok és hívek fejébe. Amikor tehát Orbán Viktor a hitelfelvevőket menti, akkor azért csak kikívánkozik pár kérdés ezügyben. Leginkább az, hogy kinek a pénzéből menti meg a bedőlt hiteleseket, és kit gazdagít például ezzel? Az ócsai lakóparkban résztvevő kivitelezők, például feltétlenül az utóbbiak közé tartoznak. A közös kárvallottjai pedig mindahányan vagyunk. A kormányzati mentőakciókra ugyanis aligha Orbán Viktor magánvagyona adja fedezetet.

A helyzet tehát nagyon úgy néz ki, hogy amikor a Vezér gondol egy nagyot, akkor a kampány potenciális célpontjait hirtelen elkezdik megsegíteni. Miközben arról persze elfelejt közvéleményt kutatni, hogy ki akar szolidáris lenni, és ki nem. Esetleg ki az, akinek a minimálbéréből, vagy a 47 ezer, mindenre elég, forintjából kellene szolidaritást vállalnia azokkal, akik a befektetésükben, hitelfelvételükben úgy vállaltak kockázatot, hogy a miniszterelnök most visszamenőlegesen is elmegy hozzájuk pelenkát mosni. Csak még nem lehet tudni, hogy az övékét mossa, vagy a sajátját attól való félelmében, hogy kiveszik a hatalmat a kezéből. Azt a hatalmat, amelynek az árát mindenkivel megfizetteti. Még akkor is, ha majd a trafikosok, kaszinótulajdonosok önkéntes felajánlásaiból fogják fedezni a kampány közvetlen költségeit. A kampányhoz közeli osztogatás, ezúttal mentőakciónak álcázva, jelenleg kormányzati pénzekből, és így mindannyiunk pénzéből dübörög.

De kérdésként merülhetne fel az is, hogy amikor valaki a majdani kaszinókban túl nagy tétet tesz, akkor is szaladni fognak megmenteni? Esetleg tetszőleges tőzsdeveszteség nyomán? Mert ez utóbbi esetben mindazok, akik az OTP-részvények árfolyamesésén vesztettek, szerintem elindulhatnának tüntetni a Parlamenthez. Hátha Orbán Viktor elkezd nekik pénzt osztani. Vagy ha nem Orbán Viktor, és nem pénzt, akkor legalább Selmeczi Gabriella osztogat majd vaníliás-karikát. Azt legalább jó eséllyel nem közpénzekből szerezte be annak idején. Esetleg az OTP-részvények vesztesége mégsem érdemli meg a nagy kampányhadjáratot? Mert hogyan is nézne ki, ha Orbán Viktor személyes ismeretségi köre kerülne olyan hírbe, hogy nyomában segélyhadjáratot kell folytatni?

Azonban természetesen mindezen felvetések azonnal okafogyottaknak tekinthetők, ha már előkészület alatt van a tőzsde-vesztesek kisegítését célzó előterjesztések, és a mentőakciókhoz szükséges pénz és kolbász Orbán Viktor, illetve a Fidesz vezetésének azon személyes vagyonából származik, amelyért személyesen voltak kint kapálni a krumpliföldön. Közmunkában. 47 ezerért.

Andrew_s