2013. július 17.-én törölték a Kuruc.info
addigi hivatalos oldalát a kétségtelenül legszélesebb körű közösségi
rendszerből. A Facebook-ról történt törlést hírül adó
Mandiner egyes kommentelői, a jelek alapján sírva borultak a billentyűzetre.
Miközben a jelenséget, a Mazsihisz közleményére
hivatkozva az MSZP nevében üdvözölte
Mesterházy Attila.
Természetesen szinte feleslegesen, mert az
internetes rendszeren ezt borítékolni lehetett, az oldalt hamarosan újraindították.
Így egyrészt megindulhatott a korábbi közösségre bemondott hetvenezres csapatlétszám
újraverbuválása, és gondolom az újabb oldalak betiltásáért folyó lobbi-tevékenység
egyaránt. Közben persze születtek, és születtek a fórumbeírások mindkét
oldalon. Nyilvánvalóan nagyobb indulatokkal a sértett oldalon. Ezen közben
persze nyilván leleplezni vélték legalább magukban a nemzetközi cionista
összeesküvés legújabb tagjaként a Facebook tulajdonosát is. Holott alig
valószínű, hogy minden profil törléséről Mark Elliot Zuckerberg döntene
személyesen. De talán nem is ez a lényeg. Alapvetően kicsit hasonlít a helyzet
arra, mint amikor az Eu-szkeptikus Jobbik képviselője azért ott ül az Európai
Parlamentben, és alighanem a fizetését is felveszi. Mintegy az Eu pénzén utálva
az egész uniót.
A hasonlóság természetesen nem itt van,
mivel alig hiszem, hogy a Kuruc-újság mögött maga a Facebook alapítója állna.
Ellenben a minden Turulok nagyszerűségét, és minden amerikás dolognak, a
hátranyilazás jegyben zajló alanyi lenézését hirdetők azért mégiscsak
kihasználják. Azt az ex-lex állapotot is, hogy a Kuruc.info szervere Amerikában
van. S azt a közösségszervező felületet is, amelyet egy amerikai, ráadásul
olyan izés nevű, pasas biztosít a világnak. Bárkinek, aki regisztrál. Mert
azért a praktikum, és a magyarkodó melldöngetés versenyében azért mégis győz a
praktikum. Ami természetesen nem baj, csak nem ártana a jelenség, a
profiltiltás kapcsán minden szempontot figyelembe venni. Ellenkező esetben
könnyedén válik nevetségessé egy-egy megnyilatkozás. Például Puzsér Róbert azon
megnyilatkozása, amivel közösséget vállalt a kurucokkal, és a Facebook-on kelt
ki a Facebook ellen.
Puzsér Róbertnek a Propeller-en idézett kirohanását
szinte mondatról mondatra lehetne elemezni, és közben küzdeni a sírva kacagás
könnyeivel. Kezdve attól, hogy egy közösségi profil törlésétől aligha lesz
Magyarország kevésbé szabad hely. Különösen, mivel gyakorlatilag újraéledt az
oldal. Ugyanakkor ettől érzi úgy a nevezett jóember, hogy „a gyarmati
Magyarország polgáraival azt tesznek, amit csak akarnak”. Elfeledkezve arról, hogy nem Magyarország
polgárairól, hanem egy kisebbségről van szó. Még a hetvenezres követői létszám
elhívése esetén is akár marginálisnak tekinthető kisebbségről. Így nevetséges
ennek alapján az állítás, hogy a Facebook ezzel játszaná a világcenzor szerepét.
Már csak azért is, mert ugyebár a nagy cenzorságba belefér ezek szerint az őket
sértegető beírás elviselése. Tulajdonképpen a legegyszerűbb az lenne, ha Puzsér
leszedné a saját beírását, majd írna egy másikat, hogy őt is kicenzorálták.
Alkalmasint
persze azt sem kellene elfeledni, hogy a Facebook egy vállalkozás. Így, ha a
tulajdonos holnap kirúgná a villásdugóját a konnektorból, akkor is fújhatna egy
tonna tollat a közösség. Az egész. Miközben üzemidejében nem a Kuruc.info az
egyedüli használója, hanem az is csak egy a sokból. S eközben, mint közösségi
felület, a Facebook elsősorban a közösségé, mint felhasználóé. Az egészé. Ebből
a szempontból, mint minden hasonló rendszer, maga a liberalizmus melegágya. Az
egyéni felhasználó szabadságait a többiekkel közös szabadságjogok szabadságfokai
határozzák meg, és kölcsönösen korlátozzák. Így tulajdonképpen nem is igazán
lehet érteni, hogy a minden liberálisban ellenséget kereső, és találó, az
authoriter melldöngetést mindenek fölé helyező közösség mit keresett egyáltalán
a Facebook-on. Nem azért, mert ne szólalhatna meg ott. De hol maradt az az
önérzet, amivel „libsiznek” a közösség tagjai szinte mindenkit, aki nem ért
velük egyet. Ebből a szempontból arra a hetvenezerre sem kellene olyan
büszkének lenni. Ha ugyanis ők a kuruc-ojság támolygatói, akkor az azt mutatja,
hogy a szélsőségekkel nem egyszer nyíltan összekacsintó közösség igen
bővelkedhet önmeghasonlott tagokban.
Még akkor is, ha
természetesen őket is megilleti a szólás szabadsága. Az egyes oldalak
tiltásával kapcsolatban, ahogy az újabb oldal is törlésre került időközben, lényegesen érdekesebb lenne nem betiltásokon örömködni,
hanem a szélsőjobb feltörekvésének okaival foglalkozni. A közösségi portálok
profiljain születő hozzászólások csupán csak tünetek ebből a szempontból. Akkor
is, ha a tünetek adott esetben gennyesek, fekélyesek, és gusztustalanok.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése