Budapest Pride és szexuál-ellenzékiség

Forrás: Funzine

A Budapest Pride 2013. július 6-án okoz majd fennakadást a fővárosi forgalomban. Ezzel kétségtelenül elérve azt, hogy az is szembesüljön a sajátos nemi identitással rendelkezők felvonulásával, akit különben semmilyen előjellel sem érintene meg a rendezvény. Ráadásául annak ellenére kétséges a haszna például az előítéletek leépítésében, vagy az elfogadás növelésében, hogy a támogatók száma úgy megszaporodott, mint eső után a gomba.

Az utóbbiak nyilvántartását segítő oldal nem véletlenül a Nyitottak vagyunk címet viseli, és a múlt hét hétfőn, a Budapest Pride előtti héten indult. Cégek, szervezetek, magánszemélyek csatlakoztak a kezdeményezéshez, és a számuk meghaladta a 400-at. Ezt az eredményt egyfajta áttörésként interpretálva is olvashattuk, miközben azért nem árt talán némi fenntartásokkal kezelni a jelenséget. Nem azért természetesen, mert szükségét látnám némi fanyalgásnak, vagy a szexuális viselkedés alapján való diszkriminálásnak. Hanem sajátos okból pont azért, mert a politika mélyen betette a lábát oda, ahol tulajdonképpen semmi köze nem lenne. Az emberek hálószobáiba. S miközben például a homoszexualitás amúgy is sokszor forrása az egyes embert sújtó előítéleteknek, tudjuk, hogy vannak politikai mozgalmárok, akik erre izgulnak. Az előítéletekre.

Tipikusan ilyen hazánkban a jobboldal széle felé elhelyezkedő számos szervezet, de ha például Kerényi Imre nyílt buzizására emlékszünk, akkor a kormánypártok sem mentesek ettől a jelenségtől. Ez egyben azt is jelenti, hogy miközben a jobboldali erők jelentős része azonosíthatóvá válik a homofób, és alapvetően prüdériába fulladó szemlélettel, politikai állásfoglalás lehet ennek megtagadása. A valós, személyes véleménytől, vagy személyes élményektől elvonatkoztatva, pusztán a politika talaján állva. Nem azért, mintha baj lenne önmagában a kiállás, hanem azért mert az őszintesége válhat kérdésessé. Még akkor is, ha nyilvánvalóan nem ismerem a csatlakozottak valós véleményét jó pár kérdést illetően. Beleértve azt is, hogy magánemberként dolgoztak-e együtt olyanokkal, akikkel szemben táplálhattak volna előítéletet a nemi identitásuk miatt? Ahogy az sem lenne elvetendő kérdés, hogy miként reagálnának arra, ha gyermekükről derülne ki hasonló? Cégvezetőként pedig vajon biztosan semlegesek maradnának-e, ha egy biológiailag férfi beosztottjuk tarka szoknyában és kirúzsozva jelenne meg? Esetleg beosztottként nem revolverezne valaki hátrányos diszkriminációval annak beismerése helyett, hogy a feladatra való alkalmatlansága okán válnak meg tőle? S alighanem még jó néhány hasonló, mindennapi kérdést lehetne összegyűjteni. Miközben természetesen, fordított előjellel ugyan, de a konzervatív politikusoknak is feltehetőek lennének hasonló kérdések.

Ismét felidézve, hogy jelenleg ez utóbbi szemlélethez közeli erők uralják a politikai hatalmat hazánkban. Elegendő ehhez a kormányzat által szentesített családfogalomra tekinteni, ami még az élettársi kapcsolatokat sem feltétlenül tartja elfogadhatónak. Még férfi és nő közössége esetén sem. Megnyitva ezzel az utat egy sajátos ellenzékiség felé. A szexuális ellenzékiség felé, ami pont a prüdériáján keresztül kereshet, illetve találhat támadási pontot a kormányzati erők, illetve a szélsőjobb irányában. Miközben mindezek elutasítását jelezhetik sokan azzal, hogy melléállnak például a Budapest Pride-nak. Egyfajta politikai demonstrációvá is avatva azt, ami eredetileg talán nem is annak indult. Viszont tompítva talán az eredeti célkitűzéseket. Egyben persze azt is jelezve, hogy a Nyitottak vagyunk címet viselő oldalhoz csatlakozottak jó része talán nem is annyira nyitott, mint amennyire elege van a hálószobákba is bekukkantó hatalomból. Akár egy olyan felvonulást is támogatva, ami viszont az utcára viszi azt, aminek alighanem a támogatók is inkább otthon, csukott hálószoba-ajtó mögött adnak teret életükben.

Andrew_s