Történelem, érettség

Hippói Szent Ágoston, a máig ható
antiszemita szent.
Forrás: asubi.mn

A történelem ismeretének fontosságát alig van talán olyan tanár, vagy oktatáspolitikus, aki kétségbe vonná. Így a társadalmi érettségnek kétségtelenül okkal lehet egyfajta paramétere a történelem ismerete. Az tehát aligha kérdés, hogy részt kell kapnia az érettségi vizsgák sorában. Még akkor is, ha magának az érettségi rendszernek a kapcsán olykor több kérdés merül fel, mintsem válasz születik a jelentőségével kapcsolatban.

Azt azonban nehéz megállni, hogy a történelem-érettségik napján a történelemoktatásról is átfussanak gondolatok az emberek fején. Kívülállóként akár némi részvétet is érezve a történelmet tanító tanárokért. Nehéz lehet ugyanis a közelmúlt történelmét úgy tanítani, hogy a napi politika rángatja olykor az értelmezési szálakat. Mert miként lehetne hitelesen elítélni a pulpitusról a fasizmust, amikor a Nyirő Józsefnek, a Szálasy-parlament tagjának rehabilitációja sem túl távoli kérdéssé vált. Ahogy az antiszemita gyilkosok utólagos kitüntetése, és Horthy Miklós rehabilitálása sem kedvez az említett tanári hitelességnek. Függetlenül attól, hogy mit ír elő a hivatalos tanterv. A napi politikai eseményekre adott reflexiók mindenképpen beépülnek az informális tantervbe. Akár akarja ezt az oktatáspolitika, akár nem. Ahogy teljesen nyilvánvalóan a rejtett tanterv részévé válnak akár a matematika szöveges feladatai is.

A történelemfelfogás átpolitizálódása nyilván beszivároghat aztán az érettségi tételek közé is. Ami annál kellemetlenebb, ha még az egyértelmű kérdések összeállítása is problémát okozhat az oktatáspolitika által erre delegáltaknak. Így a problémás feladatok sorába is bekerült a cigányság lakossági arányát feszegető kérdés. Aminek még akkor is nehéz nem érezni az etnikai üzenetét, ha maga kérdés a népesség anyanyelv szerinti megoszlásával foglalkozik. Különösen, mivel a lehetséges válaszok között ott szerepel a „magas népszaporulat” is, melynek hangoztatása nem egy esetben lelhető fel a szélsőjobboldali retorikában is. Holott nyilvánvaló, hogy maga a kérdés sem egészen történelmi kérdés. Pontosabban lehetne kifejezetten történelmi kérdés, ha biztosak lehetnénk abban, hogy számos más ismeret sem marad ki a történelem oktatásából. A jelek azonban nem egészen azt mutatják, hogy a mindennapok történelmi szemlélete kerek lenne jelen a hazai népességgel kapcsolatban.

A közel két évvel ezelőtti felvetés ezt illetően alighanem ma szinte ugyanúgy aktuális. Amikor a lakosság egyes részeit kirekesztő, a saját magyarságukat valami abszolútumnak beállító megnyilvánulókat olvassa az ember, akkor kétségessé válik az adott személyek önismerete. S persze a történelmi ismeretei is. Aligha valószínű ugyanis, hogy bárki ismerné a családjának valamennyi felmenőjét a honfoglalásig visszamenőleg. Miközben továbbra is állítható, hogy eleink nem lakatlan földre érkeztek ide. Sem lóháton, sem gyalog. Sem hátrafele nyilazva, sem előrefele nézve. Amikor aztán az ember az etika, az erkölcstan kötelező oktatásáról olvas, akkor azért csak felmerül az, hogy vajon a történelem-órákon mit tanítanak minderről. Még akkor is, ha török hódoltság tényleg része a történelem-érettségire való felkészülésnek. Holott a magyarság történelmének a betelepítések, a hódoltságok, és megannyi más mozzanat is részét képezi. A maga népességi és etnikai mozgásaival, történetével. Ahogy felmerülhet kérdésként, hogy mit taníthatnak például a vallások történetével kapcsolatban.

Már csak azért is, mivel a manapság is problémát okozó antiszemitizmusért nem kis részben illeti felelősség a kereszténységet. Hippói Szent Ágoston tanításainak nem kis része formálisan, vagy informálisan, de a mai napig hat. Miközben talán a Római Birodalom hatalmi berendezkedésének részletes kitárgyalása talán Jézus halálának körülményeit is segítene történelmi kontextusba helyezni. Bár, a tanterv részletes ismerete nélkül sem csodálnám, ha nem lenne mód ilyen részletességgel tárgyalmi a történelmet. De talán politikai akarat, szándék sincs erre, mivel a szegmentált történelemszemlélet mindig is a mindenkori hatalomnak kedvez. Ezt a szocialista embertípus előállítását szolgáló oktatáspolitika kapcsán épen úgy ismerjük, ahogy a korábbi korszakokból is. Nem vitatva természetesen azt sem, hogy az érettségi feladatoknak a tanított történelmet kell lefednie. A tanított történelem pedig az, amiről a hivatalosan elfogadott oktatáspolitika dönt.

Aligha lenne értelmes tehát az érettségin számon kérni mindazt, ami a történelem oktatással kapcsolatban felmerülhet. Ahogy a történelem-tanárokkal is legfeljebb együtt lehet érezni akkor, ha megpróbálnak valami egységes történelemszemléletet közvetíteni. Az pedig, hogy a lexikális tudásnál jobb lenne egy befogadó szemléletet sugalló sokrétűség ismerete, az lehet egyéni vélemény kérdése is. Még akkor is, ha közel állónak érzem ahhoz a Szent Istvántól ismert nézethez, amit mintha elfelejtenének sokan. Sokan, azok közül is, akik pedig oly nagy szeretettel hivatkoznak a szent királyra, ha politikai érdekeik megkívánják. S ez lehet az, ami kiverheti az ősök biztosítékait annyira, mint ma a jelenlegi, korántsem hibátlan töriérettségi.

Andrew_s