Az internet rémséges, és maga az ördög
találmánya az éretlen ifjúság megrontása érdekében. Különben nem, de ilyen
apróságokkal természetesen nem foglalkozik az, aki szerint valamit mondania
kell az internetről, melyet talán csak hallomásból ismer. Korábban Erdő Péter érezte
úgy, hogy a világháló az, ami az egyház hatalmának nagy veszélyeztetője a
lélekkufárság piacon. Legutóbb pedig Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője
gondolta meglátni
az internetben a Sátánt.
Azon a rendezvényen szólt erről, melyet a Magyar
Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) tanácskozásaként hoztak össze. S persze a
kép is árnyaltabb a korábbi mondatoknál. A tudósítás alapján, Harrach Péter szerint,
az internet miatt: Függőség alakulhat ki,
és ebben a világban az ember „rosszabbik énjét kontroll nélkül jelenítheti meg”.
Az állítás egyes részei is vitathatóak, hiszen a függőségek sorában az
internet, illetve a digitális világ irányában megjelenő függőség csak egy a sok
közül. S ebből a szempontból ugyanúgy csak tünete egy komplex állapotnak, mint
megannyi más függőségi esetben. Köztük azokban is, melyekben sokaknak előjön a
rosszabbik énjük. Miközben persze vitatkozhatunk azon is, hogy rosszabb-e Mr.
Hyde eljövetele egy virtuális világban, mint akkor, amikor valaki a valós
világban követ el rablógyilkosságot a következő drog-adagért. De Harrach Péter
az internet kapcsán szólalt meg, tehát egyszerűen ott kellett megjelennie a
rosszabbik énnek. Már akkor, ha nem kellően érett személyiség használja a
lehetőségeket.
Ami persze felveti azt a viszonylag
egyszerű kérdést, hogy az érett személyiségnek az internet-használattal kellene
együtt kellene-e kialakulnia, vagy esetleg korhatárossá kellene tenni a
számítógép használatát. A magam részéről az előbbire szavaznék, miközben félek
attól, hogy a KDNP politikusa szerint az utóbbi lenne a jobb. Holott az utóbbi
megoldás nagyjából azt jelentené, hogy az utcára se menjen ki senki, csak érett
személyiséggel. Elvégre ott is megszólíthatja valaki, és még az autó is
elütheti. Pedig sokkal egyszerűbb megtanítani a gyermeknek, hogy piros lámpa
esetén nem lépünk le a busz elé, és idegenekkel nem megyünk el fagyizni. Mert
esetleg más megnyalásáról is szó lesz a végén. Olyasmiről, melytől hithű KDNP
politikus olyan nagy ívben fordul el utálkozva, mint az abortuszkérdés
szociológiájától. Sokkal egyszerűbbé téve azt a megoldást, hogy tagadni és
tiltani mindent, ami nem fér bele az évszázados keretekbe. Nem feledve
természetesen a probléma egyik másik nézőpontját sem.
Azt, hogy az érett személyiség érettségének
a megállapítása is kérdésessé válhat. Kérdés ugyanis az, hogy aki maga nincs
tisztában egy adott helyzet veszélyeivel, az alkalmas-e a másik ember
minősítésére a kérdésben. Például az a jó szándékú amazóniai bennszülött, aki teljesen
érett személyiség az erdőben, az könnyen éretlennek tűnhet egy nagyvárosban. S
persze ez fordítva is igaz, mivel a jaguár ugrását nem jelzi piros lámpa. Így
aztán nehéz megállni azt a gonosz felvetést, hogy vajon az internet veszélyeit
emlegető politikusok mennyire ismerik ezeket a veszélyeket a saját
tapasztalatok alapján. Felvetve azt a kérdést is, hogy vajon látogattak-e meg
egyáltalán egy pornóoldalt, mielőtt annak problémáiról beszélnek? Vagy csak
láttak olyat, aki olvasott már a témába vágó tanulmányról. Holott a saját érett
személyiségük egyik igazolása lehetne, hogy végignézték, majd megbeszélték a
családjukkal, és emelt fővel otthagyták. Lévén, hogy azért ezek az oldalak nem
olyan gyors hatásúak, mint a heroin. Mármint valóban érett, és leginkább erre
felkészült személyiség esetében. S ez a felkészültség az, ami inkább számon kérhető
lehet. Az a felkészültség, amihez igenis segítség kell a gyermeknek. Nem
tiltás, hanem segítség. Például a tanárától. Attól a tanártól, aki nem
körmösökben, tiltásokban és intőkben látja a nevelés csúcsát.
A HVG tudósításában
szereplő másik előadó, Radetzky András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
oktatója ebből a szempontból szinte marginális problémát vetett fel. Az
internet penetrációjáról szóló adatokkal ugyanis nem igazán lehet vitatkozni. A
közösségteremtő erejével sem. Elegendő ehhez azt a pánikot szemlélni, ami az
interneten szerveződött diákmozgalmakat kísérte a KDNP-t is magába olvasztó
kormányzati hatalom részéről. Talán ennek is köszönhető az a kritika, hogy az
internetes veszélyek egyike az, ha „a radikális szabadelvű globalizáció
asszimilálja a kultúrát”. Kicsit arra hajazva, hogy jött a Borg, és
asszimilálta a szerencsétleneket. Holott az üzenet ennél nyilvánvalóbb. Csak
azt a kultúrát ismeri el a felszólaló, amit ő ismer, és megért. Minden más az
ördög műve. Nem ismeri el az emberiség közös kulturális kincsét, ami
nyilvánvalóan globalizált. S nem is ismeri nagyon a globalizációs jelenségeket.
A kulturális globalizáció ugyanis birodalmi szinten megfigyelhető volt már a Római
Birodalomban is. A jelen esetben csak arról van szó, hogy a repülőgép és az
internet felváltotta a postagalambot, és társzekeret. Ezen persze lehet
fanyalogni, de az együtt élés megtanulása a jelenséggel mégis csak egyszerűbb
lenne.
Nem vitatva, hogy elzárkózva kiátkozás
sokkal egyszerűbb. Sokkal konzervatívabb, és sokkal langyosabb is. Meg jobban
is hangzik. Tulajdonképpen akár fára is egyszerűbb lenne visszamászni. Még a
munkanélküliséggel sem kellene foglalkozni, és a napi testnevelés is meg lenne.
Mert aki nem fut elég gyorsan, azt megenné a szomszédban lakó nagy sárga cica.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése