Orbániai erkölcstan-start

Egy tantárgy bevezetéséhez és oktatásához sok minden szükségeltetik. Szükség van tantermekre, diákokra, iskolákra, és tanárokra. Mármint azon a tananyagon kívül, amit a diák fejébe kell belecsepegtetni. Ezek általánosságok, melyek nyilvánvalóan igazak a hit-, és erkölcstan tanításának bevezetésére is. Mely tantárgyak bevezetésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerint minden készen áll. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy nem készen vagyunk bevezetni, hanem készek vagyunk a jelen közállapotoktól, az vessen magára.

Holott teljesen érthető, hogy az erkölcstan önmagában lehet egy fából faragott vaskarika, amennyiben a tanterveket tekinti valaki egyedül üdvözítőnek. Ahogy különben a vallásos hit megéléséhez is kevés kívülről ismerni a misekönyvet, és szlogeneket idézni a Bibliából. Mindkettőhöz kell az a szocializációs környezet, mely érthetővé, hitelessé teszi a tanultakat, illetve a tananyag átadóját. Mely hitelesség természetesen nem azonos azzal a vaskalapossággal, amit bármilyen önfelkent egylet képes meghirdetni. Miközben a hitelesség egyértelműen igaz a társadalmi körülményekre általában is. Azokkal a körülményekkel, melyeket a gyermek közvetlenül megtapasztal, vagy amelyekkel a szülőkön keresztül szembesül. Ebből a szempontból akkor is lehetnek kétségeink, ha eltekintünk az erkölcs taníthatóságát illető általános kételyektől.

Amikor ugyanis mutyiktól hangos a média, és a másokat emberként is lenéző olyan mondatokat idézhet bárki a hatalomtól, „hogy mindenki annyit ér, amennyit kapar”, akkor legfeljebb az Emmi áll készen a tantárgyi bevezetésekre. Erkölcsileg szinte biztosan. A hétköznapokban természetesen a tanár még megtehet sokat azért, hogy megpróbálja a majdnem lehetetlent. Természetesen számolva azzal, hogy mindenképpen egyfajta kettős mérce fog kialakulni a diákban. Immár az erkölcsiség címkéje alatt fogja megtanulni azt, hogy mi az elvárás, és ehhez képest mit tapasztal a mindennapokban. Később, évek múlva is csak legyintve majd arra, ha valaki a korrupció erkölcstelen voltát fogja emlegetni. Ahogy diplomás munkanélküliként is nyugodtan megpróbálhatja valaki a tanulás fontosságát emlegetni a saját gyermekének. Sok szerencsét hozzá. Hasonló szerencsefaktor alighanem elkél majd a frissen végzett erkölcs-, és etika szakos tanároknak is.

Azért persze jó lenne tudni, hogy a tanításra való készenlét alatt mit ért Balog Zoltán minisztériuma. De alighanem csak a bevezetőben jelzett leltári készenlétet. Lesznek tanárok, és lesznek diákok. Nyilván lesz tanterv is. Alighanem elmesélve, hogy a filozófia nagyjai miként vélekedtek a világ nagy erkölcsi kérdéseiről. Amivel a diák kétségtelenül jobban jár, mint akkor, ha meghallgatja a parlamenti tudósításokat. S jobb, ha a sajtó nagy részétől is inkább tartózkodik. Előállhat tehát egy olyan helyzet, hogy miközben elvárható lehet a mindennapok etikájának ismeretéhez a tájékozottság, annak hiánya csak segítheti az erkölcstan oktatását. Bár, ezt aligha fogja az emberi akkumulátorokért felelős minisztériumi testület leiratban népszerűsíteni a tanároknak. Már csak azért sem, mert magáról, és persze a kormányzati munkáról is kiállítana egyfajta bizonyítványt. Azonban az a lényeg, hogy Hoffmann Rózsa, és csapata készen áll. Számos kérdésre pedig majd csak megszületik a válasz.

Ahogy arra a kérdésre is, hogy akkor a kötelező, a vallást is listázhatóvá tevő, tárgyválasztás diszkriminál-e, vagy sem valójában? Az a minap, tanárképzésben, hangoztatott megfejtés, hogy miért pont a hittan tenné, ha a különböző nyelvek választása sem diszkriminál, nyilvánvalóan butaság. Legfeljebb a tanárképzésben alkalmazott előadó felkészületlenségét jelzi. Amíg ugyanis nyelvi alapon csak igen régen zajlott az emberek, akár gyilkos, megkülönböztetése, vallási, illetve a vallásban is tükröződő származási alapon napjainkban is zajlik. Legyen az akár formális diszkriminálás a világ pár pontján, vagy akár informális. Például, mint amikor valaki Hitler-portrét tetováltat magára. Azt csak remélni lehet, hogy ebből a szempontból a diákok bölcsebbek lesznek a minisztériumoknál. Ahogy remélni lehet azt is, hogy sehol nem fogja annyira végletesen megosztani egy-egy település lakóit, vagy közösségek tagjait az egyes vallásokhoz való kötődés, mint azt a hatalom reméli. Az a hatalom, mely kötelezően tanítandónak tesz valamit, amiről képviselőinek is csak homályos elképzelései vannak. Legyenek azok akár a keresztény emberség, vagy a demokratikus erkölcsi normák. Igaz miért pont a pedagógiáról legyen fogalma egy kormányzatnak, mely már  tizenéves gyermekekkel szemben is csak az erődemonstráció nyelvén ért.

Andrew_s