Összetartozási bunkóforrás

Az időutazás annyira nagy kihívás, és annyi morális, illetve filozófiai kérdést vet fel, hogy nem véletlenül tartozik a fantasztikus irodalom kedvenc témái közé. Különösen azok az esetek, amikor visszafele haladnak a mű főhősei az időben. A politikai visszautazás már nem annyira kihívás, mert kellő hatalommal végső soron szinte bármi törvényesíthető. A kihívás legfeljebb az átlagemberek számára jelentkezik. Vagy ahogy mostanság szokás emlegetni, a zembereknek.

Orbanánia államában ez lehet, hogy gondot okoz a hétköznapokban. Ahogy esetenként a komolyság megőrzése is. Pedig az utóbbi fontos. Egyrészt azért, mert a Vezér elveinek védelmében felkelő hatalmon nem illik hangosan röhögni. Másrészt azért sem, mert sajnos nagyon úgy tűnik, hogy komoly a dolog. Komoly dolgokon pedig a zemberek ne mosolyogjanak. Mert könnyedén a hatalom oroszlánvermében találhatják magukat. Lett légyen az a verem akár csupán képzetes, az egzisztenciális űr maga. Míg az úr másként nem gondolja. A helyzet ismerős lehet, és a történelemből alighanem számosan tudnának számos példát sorolni. A legutóbbit a rendszerváltás előttről. Amikor is a terjeszteni kívánt új rendnek saját ifjúsági mozgalma, saját ifjúsága, és saját nótái voltak. Akár megrendelésre írt műdalok, akár áthangszerelt, vagy csak felkarolt népdalok formájában.

Az utóbbiak közé tartozott a „Balalajka” címmel ismert orosz népdal is a nyírfácskáról, melyet alighanem szinte minden úttörőcsapat lelkesen énekelt. Amúgy tényleg lelkesen, mivel egy elhangolt gitárral is kísérhető, és végső soron semmi bántó nincs benne. Szövege az internetes Daloskönyv szerint:

Áll egy ifjú nyírfa a réten,
Virágfürtös nyírfa a réten.
Dúli dúli a réten,
Dúli dúli a réten.

Nyírfa ága hej, kifaragva,
Abból lesz a jó balalajka.
Dúli, dúl, balalajka,
Dúli, dúl, balalajka.

Amiért most kifejezett nosztalgiával gondolhatunk a nyírfácskára, mert megszületett a kormányzat által ihletett új dalocska. A barackfácskáról. (Ez a kitétel némileg pontatlan, mint a kommentekből látszik. A kormányzati kiválasztás azonban mindenképpen átpolitizáltá tette a dalt.) Arról a barackfácskáról, melynek árnyékában tükörvilág nyílik, hiszen „talpaink egymásra lépnek”. S ez nem vicc, úgyhogy kéretik nem kuncogni. Mert jönnek a csúnya légionista bácsik, és máris el lehet irányítva a kuncogó az oroszlánok felé. Ellentétben a nyírfácskáról daloló esetével, aki legfeljebb az orosz lányok felé vehette az irányt. De mielőtt tovább lépnénk, álljon itt a „Barackfa” című mű (Zene: Bársony Bálint Szöveg: Fenyvesi Ágnes, Bársony Bálint, Rieger Attila) teljes szövege:

Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol.
Veled álltam egy hatalmas körben, a puha fűben, egy harmatos réten.
A kezeink öszszeérnek, talpaink egymásra lépnek,
szemünkben a boldogság fénye ég.

Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol.
Veled álltam egy hatalmas körben, a puha fűben, egy harmatos réten.
Állj be Te is a körbe! Táncolj, ahogy hajt a véred,
érezd, hogy a föld szíve dobban veled, mert mind egyek vagyunk!

Érik már a barack, áldott föld gyümölcse.

A forrás szintén az internetről származik. Mégpedig a kormányzati oldalról, ahol is az Összetartozás Dalaként hirdetik. Alighanem ezt fogják könnyektől harmatos szemmel énekelni a Trianon miatt búsulók. Közben pedig Orbán Viktor pénzt tesz a zsebükben. Meg csuhajja. Meg hasonlók. Elvégre a minap éppen a „pénztárcánkba pénzt tesz a mi Első Viktorunk” mottójú népdalutánérzés felett vigadtak a népek. Csak azóta a kormánypárti nótakör szintet lépett. Elvégre pénz már került a pénztárcába. Tehát lett pénz Barackfára.

Kihirdetve a népek aprajának és nagyjának, hogy a kormány új címernövénye a barack. Ami azért, lássuk be, érthető. A narancs, ami eddig jó volt, mégis csak egy délszaki növény. A banánt választani meg túl árulkodó lett volna orbanánia új címeréhez. A barack jobb választás. Nem túl mérsékeltövi növény, amit fagyérzékenysége is mutat. Tehát tulajdonképpen délszaki növény, ha akarjuk. Ugyanakkor nálunk is megterem, tehát igazi nemzeti fa. Az őszibarack elég lédús ahhoz, hogy jelképezze a „mindent kifacsarunk belőletek” elvét. A sárgabarack pedig elég jellegzetes pálinka-alapanyag, hogy jelképezze a permanens fülkeforradalom egyik nagy vívmányát. Amellett még sárga is. Tehát a sárgabarack választásával a Fidesz logóját sem kell átfesteni. Ugyanakkor a kajszi őshazája Közép-Ázsia, illetve Kína. Így aztán a piros pöttyei sem véletlenek, és a miniszterelnök által preferált ázsiai visszanyitást is jól szimbolizálja. Azt ugyan még be kéne bizonyítani, hogy egy fakókeselyű hozta lábai közt az első vesszőt, de ami késik, az nem múlik.

Az persze a dalocskától teljesen független, hogy Trianonról, illetve arról a bizonyos békekötésről kinek mi a véleménye. Az pedig Trianontól látszik függetlennek, hogy a kormányzat folytonos nosztalgiával gondol a mozgalmárságra, a központból terjesztett mozgalmi dalokra. Ami egyébként sok szempontból érthető. A tábortüzek hangulata, a közösség élménye valóban szép emlékeket idézhet. Szerelmeket, és barátságokat is. Elég hiba volt a rendszerváltásnak hívott aktus során számos gyermeket is kiönteni a fürdővízzel. Azt azonban jó lenne figyelembe venni, hogy a kiöntött gyermekek feletti búslakodás nem ok a régi képek erőszakkal való visszagyömöszölésére az azóta megváltozott keretek közé.

Habár a jelenlegi kormányzat elég erősen küzd a régi keretek újrafabrikálásáért is. Amibe a párválasztás orientálása is belefér a kormányzati ideológia szerint. Még akkor is, ha az egy még régebbi keretből maradt fadarab. Noha szépen csiszolt. Nem olyan göcsörtös, mint a demokrácia kertjében növő girbe-gurba, kompromisszumok mentén alakuló fáké. Ahogy vadon növő igazi fák esetében is göcsörtös ágak nőnek. Miként egy másik nóta mondja: „te eleven fa gircses görcsös ága”. Mely dalt szintén sokat hallgathattuk annak idején. Igaz, amikor kormányzat-közeli politikusok buziznak, akkor azért el lehet azon gondolkodni a fákról.

No meg arról, hogy bár lecserélhető a nyírfácska barackra, a bunkócskák megmaradnak.

Andrew_s