Közvéleményt mindenkinek

A rendre megjelenő közvélemény-kutatási eredmények rendre vitákat gerjesztenek. Az, akinek a kedvenc pártja jön ki győztesként, az megveregeti a saját, és nem kevésbé kedvenc politikusa vállát. Miközben vehemensen száll szembe azzal, aki szerint a nyilvánossá tett eredmények torzak, netán szándékosan torzítottak. A közvéleményt felmérők pedig lelkesen közlik, hogy állnak a vizsgálatok elébe, és bármikor prezentálni képesek az alapadatokat. A viták fellángolnak, majd parkoló-pályára kerülnek.

Eközben mintha háttérbe szorulna két klasszikus mondás, melyek egyik a statisztikák hitelességét érinti általában, és Churchill-nek tulajdonítják. A másik immár szintén klasszikus szerint nem a közvélemény-kutatásokat, hanem a választásokat kell megnyerni. Mely utóbbi nyugodtan tekinthető egyfajta vigasznak az éppen vesztesnek kihozottak számára. Bár igazságtartalma aligha vitatható, ha egy demokratikus, és tiszta választás körülményeit hitelezzük meg. Ugyanakkor a kettő eredőjében természetesen ott pislákolnak azok a helyzetek, amikor mindenki az ellenzékiségére emlékszik, miközben a kormánypártok nagyobbika jön ki győztesnek. Netán senkit sem ismer, akit megkérdezett volna bármelyik népstatisztikai intézmény arról, hogy mit is szeretne. Érthetővé téve a kérdést, hogy érdemes-e foglalkozni a publikált eredményekkel egyáltalán?

Pedig érdemes foglalkozni velük, és nem csak azért, mert a hatalom képviselőinek egyfajta önigazolásként szolgálhatnak a statisztikai adatok. Noha ezt a hatást sem érdemes lebecsülni, mivel hatalmas retorikai és populista tartalékot jelentenek akkor, amikor egy intézkedést kell a nép támogatásával megindokolni. Sokkal jelentősebb lehet az a hatás, ami ténylegesen jelentkezhet az emberek mindennapi reakcióiban. Már akkor, ha hitelt adnak az adott adatoknak. Joggal lehet ugyanis arra a hatásra számítani, amit a győzteshez húzásként lehetne legjobban jellemezni. Az emberek nem szeretnek a vesztes oldalhoz tartozni. Így, a többségi támogatottság sugallása akár tényleges többséggé, tényleges támogatottsággá konvertálható. Arra tehát az előbbiek választ adnak, hogy miért lehet érdemes manipulálni az adatokat. A szűk keresztmetszet a hitelesség lehet. Az, hogy elhihetők-e az adatok?

Az egyértelmű kérdés erre az, hogy a kihozott statisztikai végeredmény nyugodtan elhihető. Ezzel nagy hibát senki nem követ el. Aki ugyanis csak felületesen ismeri a statisztikai számítások menetét, vagy akár csak olvasott a kutatási csalásokról, az pontosan tudhatja,hogy ezek a végeredmények az igen gondos elemzéseket is kiállnák. S a kiindulási adatokból szinte biztosan reprodukálhatók. Ha ugyanis valaki hamisítani akar, akkor nyilvánvaló, hogy a kiindulási adatokat érdemes manipulálni. Az is nyilvánvaló, hogy ehhez nem is kell sok beavatott ember. A telefonon megkérdezett ugyanis nem tudja ellenőrizni, hogy a vonal túloldalán hova teszik a pipát. Így jóhiszeműen válaszolhat bármit, és megkérdezésekor jóhiszeműen állíthatja, hogy őt biza megkérdezték. Ez a megoldás ráadásul csak akkor lehetne lebuktatható, ha mindenki, akit megkérdeztek, egyöntetűen újra nyilatkozna. Illetve akkor sem, mivel nyugodtan állítható, hogy a telefonban mást mondtak. Ezért is lehet teljesen egyet érteni az egykori angol politikussal a statisztikai hiedelmekkel kapcsolatban

Zárszóként csak annyi állítható, hogy természetesen csak a véletlen következménye, ha a korábbiakat valaki is magára veszi. Pusztán jelezni szerettem volna, hogy technikailag nem kizárt a manipuláció lehetősége, és lehet találni olyan kommunikációs okot, ami megokolhatja egy torzított adathalmaz előállítását. De nem szeretném, ha bárki azt vonná le ebből, hogy bármelyik, netán mindegyik közvélemény-kutatást torzítottnak tartanám. Elvégre sem okom, sem jogom kétségbe vonni mások munkájának eredményét, és azok hitvilágát sem, akik támaszkodnak a publikált lázgörbékre.

Andrew_s