Vincent van Gogh: Csontváz égő cigarettával Forrás: Wikipedia |
Leonyid Iljics Brezsnyev,
60. születésnapja alkalmából, megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A WHO
magyar irodája, a miniszterelnök születésnapja alkalmából kitüntetést
nyújtott át Orbán Viktornak a dohányzás elleni hősies harc jutalmaként.
Igaz ugyan, hogy a hősies harc sokkal inkább a klientúrának juttatott üzletről
látszik üzenni, és az eljövendő kampány pénzmosoda-szerű finanszírozását is
sejtetheti, de a lényeg a harc maga. Egy permanens szabadságharcos számára
mindenképpen. A harc pedig hősöket szülhet. Ezt tudhatják a WHO hazai
irodájánál dolgozók, például Pusztai Zsófia, a WHO magyarországi irodájának
vezetője is.
Bár a döntés nyilvánosságra hozatalát
követően kifejezetten érdekes lehet az a kérdés, hogy a nemzetközi szervezet
nevét viselő hazai iroda vezetője és dolgozói kitől, milyen csatornán keresztül
kapják a fizetésüket. Amely kérdésre a választ az is sürgetheti, hogy a
kitüntetés hírét Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár jelentette
be. A kitüntetés fényét, a trafik-mutyi körüli viharokon kívül, erősen
tompítaná, ha kiderülne, hogy a WHO nevét viselő iroda finanszírozását egy
kormányzati szerven, például egy minisztériumon keresztül oldanák meg.
Függetlenül attól, hogy minisztérium együttműködése
a WHO-val nem új keletű, és akár okszerűnek is tekinthető. S függetlenül attól,
hogy a kitüntetést
magát a Dohányzásmentes Világnap, vagy a kerek születésnap alkalmából
ítélték-e oda. Miközben az egészségüggyel, az egészség megőrzésével kapcsolatos
kitüntetés odaítélése egy olyan, korrupciógyanús, pályázat árnyékában, melynek
kapcsán orvosok
érdekeltségi körébe is kerültek trafikok, mindenképpen szembeötlő.
Mondhatni, nem csak szembeötlő, hanem maga
is mutyi-gyanús. Abból a szempontból mindenképpen, mivel Orbán Viktornak
mindenképpen kellhet egy nemzetközi szervezet nevével fémjelzett megerősítés.
Ebben az esetben ugyanis a trafikok körüli botrányt egy laza csuklómozdulattal
söpörheti le az asztalról. Azzal, hogy egy nemzetközi szervezet is elismeri a
ténykedését a dohányüzlet dohányának elosztása kapcsán. Miközben a WHO részéről
már csak azért is ballépés lehet a nevét adni egy ilyen kitüntetéshez, mert a
legutóbbi hírek
szerint akár iskolák mellett is nyílhatnak trafikok. Ami aligha hozható
össze az ifjúság egészségesebb életvitelre való nevelésével. Különösen akkor,
ha ugyanezek a boltok lehetnek esetleg azok, melyek előlépnek a nemzeti
szeszcsapok helyeivé is. A díjjal tulajdonképpen ellentmondva WHO hazai honlapján olvasható, és ugyancsak
Pusztai Zsófia által jegyzett azon gondolatnak is, hogy „a dohányzás-,
alkohol-, és balesetmegelőzési programjaink és az egészséges táplálkozás és
életmód elősegítése mind olyan területei munkánknak [a WHO-nak], amelyek
közvetlenül vagy közvetetten, de hatással vannak a mindennapi életünkre”.
Nem vitatva persze azt, hogy a dohányzás
helyenkénti tiltása akár valóban korlátozhatja is a nikotinfogyasztók körét.
Azonban a kitüntetési aktusoknál aligha egyes intézkedések izolált vizsgálata
lehet a cél. Az ugyanis, aki a buszmegállótól három lépésre gyújt rá, az
semmivel ne nyel kevesebb füstöt. Ahogy a szórakozóhelyek ajtajában füstölőkre
is igaz ugyan ez a megállapítás. A tiltási intézkedések tehát alapvetően a
látszatintézkedések körébe sorolhatóak. Miközben természetesen tudjuk, hogy az
addiktív szerek esetében a törvényi tiltás igen csekély hatású lehet. A
hozzájutást befolyásoló intézkedések során még a látszatra sem ügyeltek. A
dohányboltok pályáztatási megoldása egyértelműen nem a korlátozás irányába hat.
Sokkal inkább a centrális piacirányítási törekvések irányát látszanak
kijelölni. Ennek kitüntetése azonban nem annyira az egészség védelmére
felesküdött intézmények hatáskörébe látszik tartozni. A szervezett
pénz-átpozícionálás ugyanis nem egészség-, hanem pénzügyi tevékenység. A
központosított nikotin-ellátási doktrina pedig a kereskedelem, az
elosztáspolitika kérdéskörét látszik érinteni.
Lelki szemeinkkel szinte már látni
vélhetjük Pusztai Zsófia következő levelét. Azt, amiben a tévesen odaítélt díj
önkéntes visszaadásáért eseng a nagyobbik kormánypárt vezérének. Hasonlóan
ahhoz, ahogy Balog Zoltán vélte elintézhetőnek a Táncsics-díj ügyét. A díjat
azonban aligha fogja viszontlátni, mivel, mint fentebb írtam, a
miniszterelnöknek kell a nemzetközi névvel ellátott, felelőssége alóli mentesítő
levélke. Már csak születésnapi emlék gyanánt is, ha már sikerült a WHO hazai
irodájában ilyen ügyesen megtalálni az odaítélés idejét. Ráidőzítve arra a
hálaadó imára is, melyet ugyancsak Orbán Viktor születésnapja alkalmából
szervezett az orbanista nőegylet. Besorolva hallgatólagosan a WHO magyar
irodáját vezető hölgyet is azok sorába, akik még a pótszékeket is megtöltötték
a nép nagy vezérének imába foglalása
alkalmából.
Tulajdonképpen a trafikügyi különdíjat is
ott, az Orbán Viktorért hálát adó szentmisén kellett volna átadni. Egy olyan
aktus keretében, melynek keretében az arra érdemesek átvehették volna első
cigarettájukat. Mely első áldozati cigijüket a frissen dohányboltot nyert
trafikosok gyújthatták volna meg. A hamut egy külön erre a célra megszentelt
szelencébe gyűjtve. A szelencét később ünnepélyesen átadhatták volna valamelyik
ügyeletes szóvivőnek megőrzésre. A mise végén az összetartozás barackfájáról
zengve dalt, és ütemes lábdobogással illetve egymás talpát. Majd hosszas
vastapssal ünnepelve meg a nép hős szabadságharcosát. Felhatalmazva a Békemenet
következő fordulóját, hogy szivar-formájú fáklyák alá gyűjtsék a Turul árnyéban
fogant szellemek hű fiait. Úgyhogy igazán szimpla megoldást választottak,
amikor „csak úgy” odaítélték a díjat a születésnapon.
Andrew_s
Ez igaz? Berosálok. Meggondolás tárgyává teszem, ne kapjak-e gutaütést, an Ort und Stelle.
VálaszTörlésNem kéne írni nekik egy kis eligazítást? Mondjuk pár tízezer darabot.
Ami az eligazítást illeti, lehet, hogy nem ártana :-)
TörlésEgyébként, amennyire a hivatalos kormány-, illetve MTI-közleményeknek hinni lehet, igaz.