2013. május 5., vasárnap

(Át)Látszatlan demokráciánk

Az átlátszatlansági törvény megszavazásával többek szerint mérföldkőhöz érkezett a demokrácia alapjainak felcsákányozása. Holott ez már csak a következménye annak a folyamatnak, aminek csendes szemtanújaként vonogatják sokan a vállukat. Annak a folyamatnak, melynek az ezt megelőző korrupciós botrány is csak egy része. Annak a folyamatnak a része, melyben ott található a szélsőjobboldal csendes támogatása a hatalom részéről, illetve a saját emberek kulcspozícióba ültetése.

A saját emberek beültetése persze nem mindig kockázatmentes, de ezt valahogy majd csak kibekkeli Orbán Viktor pártja és kormánya. Még akkor is, ha a Stumpf Istvánnal is megfűszerezetett Alkotmánybíróság nem biztos, hogy első körben átengedi azt a bizonyos alaptörvény-módosítást. Azt, melyet négyes számmal jelölnek. Módosítandó azt a gránitszilárdságú pacsmagot. Azt, amit az Alkotmány helyet alkottak a saját hatalmukat bármi áron féltők. Azonban könnyen lehet, hogy jelentéktelenné válik a taláros, és olykor talányos jogkörű szervezett tevékenysége. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a jelenlegi demokrácia-helyzeten alig változtatna egy Alaptörvény-bíróság létrehozása. Közvetlenül Orbán Viktor személyes talpnyalóiból és vazallusaiból. Valamint azokból, akik vért, verítéket, és mások pénzét nem kímélve támogatják a hatalomban maradását. Akár kirakatember csupán, akár tényleg az a nagy machinátor, akinek hiszi magát.

A szélsőségek támogatásáról annak idején maga az orbáni publicisztika nagy harcosának nagy házigazdája nyilatkozott. Széles Gábor a jobboldal egységének megbontására irányuló törekvésként értékelte januárban a fellépést Bayer Zsolt elhíresült publicisztikájának mondanivalója, mások leállatozása ellen. A rasszista kirohanások pedig nyilvánvaló, szélsőséges retorikai fogások. Miközben maga a miniszterelnök is megengedett magának egy burkolt antiszemitizmust üzenő beszédet a Parlamentben.  Ahogy Pintér Sándor sem sokat tett a gárda ellen a Hősök terén. Széles Gábor, aki a Békemenetek szervezésének terén is ismert arca a politikai közéletnek. Tehát inkább csak kimondta januárban azt, ami más jelekből is nyilvánvaló. A kormányzati pártok, valamint a szélsőségek, illetve a Jobbik erői végső soron jobboldali egységfrontot alkotnak. Márpedig a csendőrnosztalgiát, a neohorthysta szemléletet ápoló oldal trágyahalmán igen komoly demokráciadeficit alakult ki. A magyar történelemben sem először.

Alapvetően azt, hogy a demokrácia léket kapott, nem is feltétlenül az mutatja, hogy a parlamenten átment az alaptörvényi módosító-csomag, a trafiktörvény, vagy a hatalmi korrupció adatait elleplező legújabb jogi hulladék. Az autokratikus, diktatórikusba forduló rendszert sokkal inkább jelzi, hogy ezeket a törvényeket egyáltalán megfogalmazták. Azt a helyzetet jelzi ugyanis, hogy a hatalom képviselői a „bármit megtehetünk” szemléletre rendezkedtek be. Ellenkező esetben legfeljebb valami fasisztoid kocsmai beszélgetésnek, az alvilág vágyálmait fejtegető zugcsevejnek képeznék a tárgyát. Ezt követően, a törvények gyakorlatilag automatikus életbe lépése csak azt jelzi, hogy a hatalmi centrumban tényleg bármit megtehetnek. Ahogy ezt jelzi az is, hogy Kósa Lajos minden gyakorlati kontroll, és minden gyakorlati következmény nélkül adhatja tanújelét az antidemokratikus megmondó-emberségnek. Ahogy a miniszterelnök is minden várható következmény nélkül sugallhat egyfajta védelmi pénzeket a trafik-ügyletek kapcsán.

Mely pénzek beszedése különben teljesen nyilvánvaló célt szolgálnak a kampányt megelőzően. Az, hogy éppen melyik kormányzati politikus próbálja mosdatni a szerecseneket, az szinte független ettől. A csontvázak, miként a CÖF fideszes támogatásának ügye, szép lassan kimásznak azért a szekrényből. Még akkor is, ha a trafik-mutyit védő legújabb Bayer-publicisztika csak a bennfenteseknek, a Magyar Hírlapon regisztráltaknak olvasható. Noha a regisztráció nem megoldhatatlan, és másutt is olvasható a cikk szemelvényesen. Még akkor is kitántorognak a csontvázak, ha a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalának olykor keresztbe is fekszenek. Arra hivatkozva, hogy az adatigénylések olyan mértékű munkát okoznak a, különben szintén közpénzekből eltartott, aparatcsikoknak, amit azok nem tudnak ellátni. Amikor ugyanis védekezésre kényszerül az egyik politikus miatt a másik, akkor könnyedén kiderülhetnek a sorok között a valós tények, és összegek.

Így jártak a Kósa-féle kirohanással is, melyre Bayer csak rálicitált a saját irományában. Miközben nagy erővel próbálják az MSZP-t megdobálni némi sárral, most éppen Hódmezővásárhely vezetése cáfolta részvételüket az emlegetett akcióban. Ugyanakkor nem árt figyelembe venni, hogy az MSZP megtámadása is lehet egyfajta elterelő művelet. Mivel a folyamatos támadások felértékelhetik a pártot az ellenzéki létben, az ellenzék megosztását is szolgálhatja. Miközben azt is jelezheti, hogy nem a támadásokkal ingyen-reklámot is kapó párt az igazi ellenfél a Fidesz értékelése szerint. De ez már egy másik történet, aminek jelentősége legfeljebb akkor lesz, ha a demokrácia megmaradt, rozsdás, és savmarta pillérein még sikerül egy választást lebonyolítani. S persze akkor, ha egy esetleges vereség nyomán a szélsőségesekkel is egységes jobboldal nem a fél ország szétverésével áll majd bosszút. Ahogy Orbán Viktor egykori vereségéért jelenleg is tart a bosszúhadjárat a hatalmi függőség jegyében.

Andrew_s
<![endif]-->

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook