Egy gárdának látszó társaság Forrás: mandiner.hu |
Azt nem is lehetne, akárcsak
hozzávetőlegesen normális jogérzékkel, állítani, hogy autósokat megtámadni
bárkinek joga lenne. Hacsak nem érzi magát veszélyeztetve az, aki támad.
Márpedig a 2009-es ügy körülményei közé az a jobbikos rendezvény is hozzá
tartozik, melynek kapcsán megjelentek az autóban a gárdistának kinéző
egyenruhások. Esetleg csak egyenruhásnak látszók. Olyasmik, akiknek az
eskütételekor a belügyi apparátus támogató jelenlétéről biztosította a
megjelenteket a Hősök terén. Ahogy a romákkal összeszólalkozó, és egyenruhában
grasszáló gyöngyöspatai felvonulókkal szemben sem sok bírói ítélet volt
olvasható. Ami sajnos olyan üzenetet is hordoz, hogy a bírósági joggyakorlat
rasszizmus és rasszizmus között különbséget tételez fel. Márpedig annak a
hallgatólagos elfogadása, hogy a magyar nemzetnek, mint közösségnek a cigányság
nem része, elég messzire vezethet.
A történelemből ugyanis ismertek azok a
folyamatok, amikor egy ország formális vagy informális joggyakorlata próbálta
eldönteni azt, hogy ki tagja a nemzetnek, és ki nem. Amikor ugyanis a gárdisták
ellen fellépőket közösség elleni bűncselekményben találták vétkesnek, akkor
óhatatlanul ilyen definíciók kezdhetnek kialakulni. Holott az, aki egyenruhában
bújva feszít sokadmagával bátran kiabálva, vagy vonulva, semmivel nem magyarabb
ettől. Még az sem teljesen biztos, hogy a hazaszeretetük nem kisebb, mint azoknak,
akik ilyen külsőségek nélkül is biztosak honpolgárságukban. Ami azonban biztos,
hogy az igazán megnyugtató bírói gyakorlat a rasszizmusok közti különbségtétel
gyanújának felmerülését is megelőző gyakorlat lenne. Különösen, mivel a
politikában valóban fontos lenne az a moralitás, amit Rétvári Bence
KIM-államtitkár is emlegetett.
Ilyen esetben a zsidózó kiabálásért
börtönt kiszabó ítélet
sem nagyon keltene feltűnést. Bár kétségtelen az, hogy ezzel az erővel igen
sokan kerülhetnének börtönbe. Miközben az utóbbi esetben alig lehet
elhessenteni azokat a gondolatokat, hogy az ítélet a Zsidó Világkongresszusról
a Kempinski Hotelbe hazaérkezőket szidalmazó ifjak ellen valójában demonstratív
súllyal bír. Nem azt demonstrálva, hogy ilyet nem illik tenni, hanem azt, hogy
Orbán Viktor tényleg elítéli a rasszizmust. Mármint a Zsidó Világkongresszuson
elhangzott beszédben,
és a külpolitikában igyekezve piros pontokat gyűjteni. Már csak azért is, mert
ebben az esetben gyorsított eljárásban jártak el a kiabálókkal szemben, míg más
esetekben közel négy év kell egy támadás elítéléséhez. A gárdaszerű
egyenruhákban mászkálókkal kapcsolatban meg eljárás sem mindig indul, és az
antiszemita b-közép ellen is legfeljebb egy zártkapus focimeccsre futja
közösségi szankcióként. De teljesen nyilvánvaló, hogy amikor a miniszterelnök
éppen a zéró-toleranciáról beszél, akkor rossz politikai visszhangja lehet a
kint kiabálóknak. Alighanem nem szóltak nekik időben, hogy itt, és most nem
kellene zsidózni.
Persze, jó lenne, ha valaki a gárdának, a
jobboldali kormánypárt ötös számú tagkönyvesének és sokaknak másoknak is
megmondaná, hogy itt és most nem kellene cigányozni. Itt Pannóniában, és most,
a XXI. században. Miközben nem vitatkozom azon, hogy a hazai jogrend szabályai
mindenkire érvényesek, Ha tehát a politika és a bírói gyakorlat egyértelműen megüzeni
az előbbit, akkor más, kevésbé félrehordó, szemmel lehet majd a cigányok rasszista
megnyilatkozásait sújtó ítéleteket is olvasgatni. Továbbra is fenntartva
azt a véleményt, hogy vascsövekkel autósokra támadni sem kitüntetést érdemlő
cselekedet.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése