Roma és nem roma rasszizmusaink

Egy gárdának látszó társaság
Forrás: mandiner.hu

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) honlapján részletes állásfoglalás olvasható a romák rasszizmusát elítélő bírói határozatról. Az ítélet idei, az eset közel négy éves. S tulajdonképpen akár üdvözölhetnénk is a bíróság szorgos munkáját, mivel egy másik ügyben nem sikerült négy év alatt sem ítéletet mondani. Hazaengedve néhány, gyilkossággal gyanúsítható vascsőhasználót. Azt különben a TASZ sem állítja, hogy autóban ülőkre rátámadni illendő. Csak az ítélet súlyosságával és jogi környezetével kapcsolatban fogalmaztak meg fenntartásokat.

Azt nem is lehetne, akárcsak hozzávetőlegesen normális jogérzékkel, állítani, hogy autósokat megtámadni bárkinek joga lenne. Hacsak nem érzi magát veszélyeztetve az, aki támad. Márpedig a 2009-es ügy körülményei közé az a jobbikos rendezvény is hozzá tartozik, melynek kapcsán megjelentek az autóban a gárdistának kinéző egyenruhások. Esetleg csak egyenruhásnak látszók. Olyasmik, akiknek az eskütételekor a belügyi apparátus támogató jelenlétéről biztosította a megjelenteket a Hősök terén. Ahogy a romákkal összeszólalkozó, és egyenruhában grasszáló gyöngyöspatai felvonulókkal szemben sem sok bírói ítélet volt olvasható. Ami sajnos olyan üzenetet is hordoz, hogy a bírósági joggyakorlat rasszizmus és rasszizmus között különbséget tételez fel. Márpedig annak a hallgatólagos elfogadása, hogy a magyar nemzetnek, mint közösségnek a cigányság nem része, elég messzire vezethet.

A történelemből ugyanis ismertek azok a folyamatok, amikor egy ország formális vagy informális joggyakorlata próbálta eldönteni azt, hogy ki tagja a nemzetnek, és ki nem. Amikor ugyanis a gárdisták ellen fellépőket közösség elleni bűncselekményben találták vétkesnek, akkor óhatatlanul ilyen definíciók kezdhetnek kialakulni. Holott az, aki egyenruhában bújva feszít sokadmagával bátran kiabálva, vagy vonulva, semmivel nem magyarabb ettől. Még az sem teljesen biztos, hogy a hazaszeretetük nem kisebb, mint azoknak, akik ilyen külsőségek nélkül is biztosak honpolgárságukban. Ami azonban biztos, hogy az igazán megnyugtató bírói gyakorlat a rasszizmusok közti különbségtétel gyanújának felmerülését is megelőző gyakorlat lenne. Különösen, mivel a politikában valóban fontos lenne az a moralitás, amit Rétvári Bence KIM-államtitkár is emlegetett.

Ilyen esetben a zsidózó kiabálásért börtönt kiszabó ítélet sem nagyon keltene feltűnést. Bár kétségtelen az, hogy ezzel az erővel igen sokan kerülhetnének börtönbe. Miközben az utóbbi esetben alig lehet elhessenteni azokat a gondolatokat, hogy az ítélet a Zsidó Világkongresszusról a Kempinski Hotelbe hazaérkezőket szidalmazó ifjak ellen valójában demonstratív súllyal bír. Nem azt demonstrálva, hogy ilyet nem illik tenni, hanem azt, hogy Orbán Viktor tényleg elítéli a rasszizmust. Mármint a Zsidó Világkongresszuson elhangzott beszédben, és a külpolitikában igyekezve piros pontokat gyűjteni. Már csak azért is, mert ebben az esetben gyorsított eljárásban jártak el a kiabálókkal szemben, míg más esetekben közel négy év kell egy támadás elítéléséhez. A gárdaszerű egyenruhákban mászkálókkal kapcsolatban meg eljárás sem mindig indul, és az antiszemita b-közép ellen is legfeljebb egy zártkapus focimeccsre futja közösségi szankcióként. De teljesen nyilvánvaló, hogy amikor a miniszterelnök éppen a zéró-toleranciáról beszél, akkor rossz politikai visszhangja lehet a kint kiabálóknak. Alighanem nem szóltak nekik időben, hogy itt, és most nem kellene zsidózni.

Persze, jó lenne, ha valaki a gárdának, a jobboldali kormánypárt ötös számú tagkönyvesének és sokaknak másoknak is megmondaná, hogy itt és most nem kellene cigányozni. Itt Pannóniában, és most, a XXI. században. Miközben nem vitatkozom azon, hogy a hazai jogrend szabályai mindenkire érvényesek, Ha tehát a politika és a bírói gyakorlat egyértelműen megüzeni az előbbit, akkor más, kevésbé félrehordó, szemmel lehet majd a cigányok rasszista megnyilatkozásait sújtó ítéleteket is olvasgatni. Továbbra is fenntartva azt a véleményt, hogy vascsövekkel autósokra támadni sem kitüntetést érdemlő cselekedet.

Andrew_s