Halmozottan hátrányos kiemelés

A papa árnyékában
Foto: MTI

A trafik-mutyi egyik áldozata könnyen lehet, hogy nem más lesz, mint a kormányfő leánya. Nyilvánvalóan nem közvetlen, hanem származékos áldozatként. Ráadásul még csak az sem biztos, hogy megérdemelten válik áldozattá. Pusztán mert nyerni mert egy szaktárgyinak is tekinthető versenyen a hatalmi korrupció árnyékában.

Orbán Ráhel nyert a szakdolgozatával a Magyar Turizmus Zrt. által kiírt pályázaton. Ezzel önmagában talán semmi baj nem is lenne, ha korábban például a leányzó nem keveredik bele a föld-mutyiba azzal, hogy vőlegénye is a haszonélvezők közé keveredett. Ettől természetesen akár remekbe szabott szakdolgozat is lehet az övé, melyet tulajdonképpen bárki elolvashat. Mielőtt erről szakmailag mondana bárki bármit, javasolt is az elolvasása. Már csak azért is, mert egy dolog a politikai indulat, és megint más egy szakdolgozat bírálata. Még akkor is, ha a szakdolgozatok nem egyszer váltak neuralgikus ponttá a politikusok életútjának vizsgálatakor. Ahogy Orbán Viktor szakdolgozatával kapcsolatban is több kérdés maradt megválaszolatlanul. Azonban ez nyilván nem befolyásolja a leányának szakmai hozzáértését.

Ahogy tulajdonképpen az is legfeljebb csak morális kérdés, hogy egy szakmai pályázat eredmény-táblájának összeállításakor szerencsés-e a konzulens jelenléte bírálóként. Márpedig Orbán Ráhelt, úgy tűnik, a saját témavezetője díjazta. Ez azért már szinte kellemetlen is lehet, mivel korántsem olyan biztos a papa dinasztikus kormányzása, mint amennyire azt a kormányfő szeretné. S nincs az a pénz, ami egyszer el ne tudna fogyni. Így aztán előfordulhat az a kellemetlenség, hogy valakinek mégis csak a saját tehetsége kerül bele a mérleg erre szolgáló serpenyőjébe. Ebben az esetben pedig kellemetlen lehet, ha valaki zseninek hiszi magát a korábbi visszajelzések során, és ez egy tényleges megméretésnél mégsem bizonyul reálisnak. Ezért például pedagógiai okokból is szorítok azért, hogy Orbán Ráhel a valós teljesítményére kapjon elismerést és bírálatot. Arra dolgozatára támaszkodva is, melynek felvezető szövegében ott olvasható, hogy: “Én, Orbán Ráhel teljes felelősségem tudatában kijelentem, hogy jelen szakdolgozatomban szereplő minden szövegrész, ábra – az előírt szabályoknak megfelelően hivatkozott részek kivételével – eredeti és kizárólag saját munkám eredménye, más dokumentumra vagy közreműködőre nem támaszkodik.”

De még ebben az esetben is teljesülhet az, amit a felvezetésben írtam. Az, hogy mégis Orbán Viktor leánya lehet a kormányzati mutyi-politika egyik áldozata. Az ugyanis, érthetően, csak az egyik tényező, hogy szakmailag mennyire megalapozottan kap valaki egy szakdolgozati minősítést. Ahogy az is, hogy, a bíráló személyétől függetlenül, mennyire megalapozottan kap valaki elismerést egy pályázaton. Tegyük fel ugyanis, hogy mindent egybevetve a „Könnyűzenei fesztiválok szervezeti folyamatának és versenyképességének elemzése” című szakdolgozat mindent tartalmaz, amit a témában tudni érdemes. Azonban ekkor még mindig ott van az a kérdés, hogy ki fogja ezt elhinni? Ki fogja elhinni, hogy Orbán Ráhel nem a papának szívességet tenni igyekvő csinovnyikok jóindulatából kapott elismerést? Ki fogja elhinni, hogy adott esetben nem valami informális nyomásgyakorlás eredményezte a pályázati sikert? Egyáltalán, ki fog hinni Orbán Ráhelnek? Nem emberileg, hanem szakmailag. Így aztán lehet, hogy tulajdonképpen jobban járt volna, ha nem nyer. Talán akkor is, ha be sem nevez arra a bizonyos megmérettetésre.

Ami nyilvánvalóan megint visszaás hatású, mivel miért kellene félnie egy miniszterelnök lányának egy pályázaton való induláskor? Tulajdonképpen, és demokratikus viszonyok között nem is kellene félnie. Még akkor sem, ha nyilván akkor is lennének olyanok, akik némi részrehajlást tételeznének fel. Akár irigységből is. Ellenben olyan viszonyok között, amikor a demokrácia alapjait csákányozzák fel, és egyetemeket tesznek függővé a hatalmi játékoktól, ez már korántsem ilyen egyszerű. Amikor pedig akár törvényileg szabályozzák, hogy kinek lehet alanyi jogon igaza az országban, akkor kifejezetten nem egyszerű. Pontosabban nagyon egyszerű. A csinovnyik számára teljesen világos, hogy a kormányfő lányának nyernie kell. Függetlenül attól, hogy ezt ténylegesen elvárják-e tőle, vagy sem. Ahogy a trafikpályázaton is nyernie kellett annak, akit a hatalom nyertesnek szemelt ki.

Ettől fogva pedig, miközben gratulálni lenne illendő, tulajdonképpen sajnálom Orbán Ráhelt. Nem szakmailag, és nem anyagilag. Emberileg, pedagógiailag szánni való áldozatává lett egy hatalomfüggő rendszert mozgató kormányzatnak. Akár rászolgált a díjra, akár nem. Sőt! Ha rászolgált volna, akkor még szánni valóbb a leányzó. A földpályázatokon, vagy bármi más módon esetleg összeszedett milliók dacára. Emberileg halmozottan hátrányos helyzetbe került. A születés okán, és jogán.

Andrew_s