2013. április 22., hétfő

A szélsőségetetés joga

Forrás: Blikk
Orbán Viktor az általa rezsicsökkentésnek nevezett kampányfogás kapcsán egy parlamenti felszólalásban nevezte botrányosnak a bíróságok döntését. A Blikk értesülése szerint egy ennél sokkal lényegesebb precedens kapcsán lehetne most elgondolkodni, hogy miként is működik a jogszolgáltatás. Nevezetesen azon, hogy sorozatgyilkosokat ereszthetnek szélnek, mivel a bíróság a részleges bizonyítottság ellenére sem hozott időben ítéletet.

Mi tagadás, szeretném remélni, hogy valaki valamit nagyon félreértett az ügyben, és ilyen nem fordulhat elő. A félreértések elkerülésére pedig leszögezném, hogy nem Orbán Viktor atyai felszólalását hiányolom az ügyben. Az, ha egy miniszterelnök felhatalmazva érzi, érezheti magát, hogy kontroll nélkül maga döntsön a bűnösség kérdésében, továbbra sem lenne üdvözlendő. A kormányfői véleménynek adott esetben a folyamatokért felelős miniszter azonnali felmentése lehetne a kinyilvánítási módja. De Pintér Sándornak, a jelek szerint, bérelt helye van a kormányban. Lehet hó, derülhet ki kényszervallatás, a szélsőségesek kapcsán elbénázott nyilatkozat, a belügyminiszter marad. Még csak fel sem merül a felmentése. Márpedig a tudósítás szerint a sorozatgyilkosok esetében is valami rendszerabúzus történhetett, ha tényleg a szakértői vélemények késedelme miatt kénytelen most a bíróság szabadon engedni az ítéletre várókat.

Azokat, akik nem a hólapátolást mulasztották el, de még csak nem is lámpa nélküli biciklin merészeltek közlekedni, hanem az elsősegély nyújtását mulasztották el. Azt követően, hogy idős embereket vertek meg vascsövekkel. Olyan brutalitással, hogy többen bele is haltak a bántalmazásba. Ilyen esetekben, ha a bűnösség bizonyítható, joggal vár el a közvélemény példamutató ítéletet. Nem a megúszásban példamutatót természetesen. Sokkal inkább olyat, amit az internetes hozzászólások a műanyag lakat rájuk rohadásaként minősít. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben elmarad a mindenkit megnyugtató ítélet, illetve az eljárás érthetetlen módon zajlik, akkor tág tere nyílik a hangulatkeltésnek. Felemlegetve a belügyi apparátus tehetetlenségén kívül az elkövetők, vagy adott esetben bírók származását is. Végső soron tehát a szélsőségesek válnak a haszonélvezőivé az ilyen precedenseknek.

Jól megfigyelhető ez a folyamat az adott hír kapcsán is, mivel a kuruc.info már kifejezetten kihangsúlyozza az elkövetők cigány származását. Ráerősítve az előítéletekre és arra a folyamatra, melynek egyik állomása Bayer Zsolt januári publicisztikája volt. Holott nyilvánvaló, hogy „normálisan” a bűnös nem az, akire az akár okkal felzúdultak tömegének önjelölt vezére rámutat a csonttal. Sokkal inkább a bíróság feladata lenne annak megállapítása. Nem miniszterelnöki elvárásra, hanem mert az a dolguk. Egy okszerű, és bizonyítékokat feltáró nyomozati, illetve szakértői tevékenység nyomán. Ha azonban a közvélemény olyan esetekkel találkozik, amikor a rendőrök agyonvernek valakit a kihallgatás során, ám a bíróság legfeljebb házilag őrizendőnek minősít brutális gyilkosokat, akkor ez aligha erősíti a közbiztonság érzését. Annak a közbiztonságnak az érzetét, amit Pintér Sándor szerint két hét alatt megoldhatónak tartott. S amiért belügyminiszterként igencsak felelős lenne.

Abból a szempontból is, hogy ne legyen szinte intézményesített táptalaja a rasszizmusnak. Mert az ellen az egyik legjobb védekezés az lenne, ha fajra tekintet nélkül biztos lehetne bárki abban, hogy önvédelmi tanfolyam elvégzése nélkül is sétálhat az utcán, és a háza lehet tényleg az ő „birodalma”. Ha biztos lehet abban, hogy az elkövetőket egy hatékony rendőrség gyorsan lefüleli, és a bíróság érdemei szerint honorálja. Amikor lehetőség nyílik ennek hiányában a bűnözőket etnikumhoz kötni, akkor az önmagukat veszélyben érzők érthetően a biztonságot ígérők felé fognak fordulni. S miközben a rendőrség igazoltathat, ellenőrizhet, az előítélet ilyet nem tesz. Amikor etnikai csoportot büntet, akkor nem azt nézi, hogy az illető mit követett el, hanem azt, hogy milyen színű a bőre. Így, közvetve ugyan, de a belügyi apparátus gyengesége hozzájárul a közvélemény fasizálódásához. Ahhoz, hogy idővel a pogromokat is bocsánatosnak fogják tartani. Megteremtve a hallgatólagos támogatást a különböző színű gárdáknak, a csendőr-nosztalgiának, a szélsőjobbnak.

Azt pedig kár lenne hinni, hogy ez a folyamat nem dübörög az országban. Sokkal inkább azon lenne érdemes elgondolkodni, hogy a bíróság, a rendőrség, a szakértői testület kinek tesz szívességet az ilyen helyzetek kialakulásával. Mert nyilvánvaló, hogy a szélsőjobb médiavisszhangzói le fogják csapni ezeket a labdákat. De talán nem kellene feladni olyan labdákat, amiket ilyen szinten lehet lecsapni. Ha Orbán Viktor szerint ez a helyzet nem pártolandó, akkor csak remélni lehet, hogy nem a bírósági döntéshozatalba, hanem a labdaadogató személyébe kíván majd beavatkozni. Ja, bocsánat, abba nem fog. Elvégre akkor kivel fog autókázni, ha még egyszer leesik a hó.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook