2012. május 9., szerda

Könyvtári összeesküvés?

A korábbi, kicsit hasonló című bejegyzésben megpróbáltam számba venni pár olyan ötletet, ami némi köldöknézéssel előállítható a szakdolgozatok kapcsán. Nem azért, mert ne lenne számos olyan kérdés, ami a hazai közhangulatot sokkal jobban befolyásolhatja. Azonban kétségtelennek tűnik, hogy egyfajta hőmérőjévé válik a politikai közhelyzetnek az, ami a szakdolgozatok körül kialakulóban van. De akár megmosolyogtató is lehet. Vagy inkább lehetne akkor, ha nem érintené közvetlenül, vagy közvetve mindennapjainkat.

Az egyik, végzett jogászok számára alighanem furcsa megállapítást Selmeczi Gabriella, a FIDESZ szóvivője erőlteti be a közbeszédbe. Nevezetesen azt, hogy Gyurcsány és pártja bizonyítsa be a plágium hiányát. Ami olyan jogelveket sért, mint az ártatlanság vélelme. Mintegy válaszul, a korábbi elemzés kapcsán, Orbán Viktor dolgozatával kapcsolatban is megfogalmazhatóak lennének olyan kérdések, melyeket elég nehéz lenne bizonyítani, de az ártatlanság vélelmének kiiktatásával Selmeczi Gabriella, vagy az érintett miniszterelnök is nehéz helyzetbe kerülne a bizonyítással. Pusztán gondolatkísérletként, és, bizonyítékok híján, a vád szándéka nélkül például az is felmerülhetne, hogy 

  1. A teljes dolgozatra jelest adó bírálata a tanszékvezetőnek vajon tényleg a számos formai hibából vérző dolgozathoz tartozik-e?
  2. Amennyiben igen, akkor azt valóban a tanszékvezető adta-e, vagy csak aláírta azt, melyet egy más dolgozó, például a konzulens írt valójában a tanszékvezető felkérésére?
  3. A dolgozat maga tényleg Orbán Viktor munkája-e, vagy valamiféle tanszéki vázlat, egy olyan munkapéldány, amit az utolsó pillanatban lefűzött, és fedőlappal ellátott?
  4.  Amennyiben igen, akkor ki írta, és honnan származik?

Még egyszer kiemelve, hogy ezek csak demonstrációt szolgálnak, megpróbálhatunk egyben válaszolni is a kérdésekre. Az 1. pontban megfogalmazott kérdés már csak azért is komolytalannak tekinthető, mert a bírálaton jól olvasható a dolgozat címe, és az azt jegyző diák. Az is nyilvánvaló továbbá, hogy például a 4. kérdés erősen függ a 3. pontra adandó választól. Tehát a valós kérdések köre a jelzettek közül igazából kettőre szűkül. Melyek közül igazából csak az egyik lehet igazán kellemetlen.

A 2. pont jelentőségét ugyanis csak annak a fényében érdemes értékelni, hogy Gyurcsány Ferenc esetében több netes fórumon is zokon vették azt, miszerint az ő bírálója is a konzulense volt. Ha tehát Orbán Viktor esetében is ez bizonyulna be valami csoda folytán, akkor kínos magyarázkodás vehetné kezdetét. Még akkor is, ha egyébként igen csekély jelentősége lehet önmagában ennek a kérdésnek. Az azonban már nehezebben lenne magyarázható, ha kiderülne, hogy a netre kikerült, és szakdolgozatnak jelzett fénymásolat valójában csak egy munkapéldányról szól. Talán nem is annyira a miniszterelnöknek, hanem az egyetemnek lehetne kínos. Ahogy már az is némi sóhivatal-jeleget kölcsönöz a bírálat születési helyének, hogy jelesre minősítették a dolgozatot. Mert a védést a formai trehányság nyilvánvalóan nem gátolhatta volna, de azért az a minősítés kissé furcsa lehet. Az is nyilvánvaló azonban, hogy ha egy tanszéken összeállított vázlat esetleg, akkor a „lebukáshoz” csak a szerző és a beadó egységes akarata mentén vezethetne az út. Ilyen „lebukás” nélkül elég nehéz lenne igazolni ezt az állítást. Végül ismét kiemelendő, hogy csak az illusztrációt szolgálja. Arra például, hogy cáfolat éppen ilyen nehezen lehet igazolható esetleg.

Andrew_s

4 megjegyzés:

  1. Tisztelt Simay Endre István Úr!
    Mind a négy bejegyzését érdeklődéssel olvastam. Orbán Viktor szakdolgozatát már a közlése napján átolvastam és a két 2-es oldalon kívül a következők tűntek fel:
    Orbánnak két éve volt a szakdolgozat elkészítésére, a közölt anyag eléggé összecsapott, trehány munkára utal. Az ELTE szakdolgozatokra vonatkozó szabályozását nem ismerem, de 1975-ben már megkövetelték a beadott szakdolgozatok beköttetését. Milton kapcsos összefűzést csak valamilyen munkaanyagnál tudok elképzelni. Az első öt lapon a kapocs helye nem látszik. A hivatkozott szövegrész sok esetben nincs megjelölve. A hivatkozások nem azonosíthatók. A szövegben több esetben többes szám első személyben fogalmaz a szerző, ami esetleg csoportmunkára utal. A szakdolgozatot nem a Facebook-ra, hanem egy olyan címre tették fel, ahol nem lehet véleményezni.
    Érdekesnek tartom azt, hogy ha hiteles ez a szakdolgozat, akkor ez Orbán Viktor harmadik szakdolgozata, mert Orbán Viktor Vadai Ágnesnek írt válaszleveléhez mellékelt Orbán Viktor tevékenységről készített jelentésben (készült 1987. augusztus 5.) az szerepel, hogy a megfigyelt
    „Diplomamunkáit előbb a szegénység és a szocializmus összefüggéseiből, majd az 1956-os munkástanácsok tevékenységének új szemszögből való értékeléséből irja – sikertelenül”
    http://orbanviktor.hu/attachment/0016/15745_vadai_agnes_irasbeli_valasz_2012.04.05..pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201204
    Vajon mi lehet az igazság?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tisztelt tucsiroli!

      Köszönöm az észrevételeket, és a kiegészítéseket.
      Amit hozzáfűznék még.
      Magam nem az ELTE-n védtem, de a lyukasztva - fűzéses technika nekem kicsit furcsának tűnt szakdolgozathoz. Ezt követően feltűnt, hogy a bírálati lap nem része a dolgozatnak (nincs hozzáfűzve), de része a PDF-nek. Mindkettő másolat, mely másolatot az egyetem hitelesített, miután Szijjártó Péter intézkedett a dolgozat előkerítése érdekében.
      Beleolvasva feltűnt a duplázott 2. oldal, ami azért is furcsa, mivel a lyukasztva - fűzéses technika lapcserét is lehetővé tesz.
      Ezután kezdtem szigorúan formai alapon mintegy újrabírálni a dolgozatot, és annak alapján jutottam arra a következtetésre, hogy vagy az ELTE egy sóhivatal volt akkortájt, vagy valami fura anomália van a jeles osztályzat és a dolgozat között. Olyan formai jegyek alapján vizsgálva, melyhez elegendő a feltett szakdolgozat az ellenőrzéshez.
      A védés időpontja azért is érdekes lehet különben, mert akkortájt a végzést követő két év után nem lehetett már beadni (akkortájt védtem a kertészetin, és ott az volt a szokás). Tehát a végzés évében jelentkezett be Orbán Viktor diplomát alkotni, és, ha úgy tetszik, az utolsó pillanatban adott le valamit. Feltételezhetően azért, mert a MÉM Vezetőképzőjében másként nem kapott volna állást. Mely vezetőképző különben nem igazán volt MSZMP-független intézmény. Az, hogy a védéskor szerepet kaphatott-e némi nyomásgyakorlás a párt, illetve a KISZ részéről, aligha fogjuk megtudni egyhamar. Mert senkinek nem érdeke igazolni a gyanút, míg a cáfolat az ártatlanság vélelme okán alanyi jogú.
      Ahogy különben a fenti és a tovább felállítható teóriákkal is az a gond, hogy értelemszerűen a dolgozat írójának, illetve beadójának, konzulensének kellene feljelentenie önmagát. Ez nyilvánvaló okokból nem esélyes. Az azonban nem túl életszerű, hogy az, akinek két dolgozata jégre fut, sebtében összerak egy harmadikat, és arra jelest is kap. Különösen, ha az a harmadik igazából alig meríti ki egy olyan papírlapkészlet követelményeit, melyet egy házi védésre sem fogadtak volna be.

      Törlés
    2. A http://endresy.blogspot.com/2012/05/konyvtari-rekonstrukcio.html megjegyzéseihez hozzáfűzött ellentmondás magyarázata lehet tucsiroli mehjegyzése is. Ha elfogadjuk a feltételezést, hogy Orbán Viktor korábban két elvetélt szakdolgozatkísérlet után harmadikként adta be az internetre később kikerült verziót, akkor igencsak szoríthatta az idő. Ebben az esetben valóban ötödévesként járulhatott Fellegihez segítségért, aki sebtében kicsit hibásan adta ki a visszadátumozott igazolást.
      Az a forgatókönyv is emberileg érthető lenne, hogy ezt követően Fellegi a fiókból kikapta egyik esetleg megfeneklett munkáját, és odaadta Orbán Viktornak, hogy akár azt is beadhatja. Ez magyarázhatná a dolgozat elnagyoltságát is akár, hiszen ebben az esetben csak egy vázlatról beszélnénk. Az is nyilvánvaló lenne, hogy ha ez külső nyomásra (piros-telefon) történt, akkor a későbbiekben is inkább agyonhallgatták, és jelessel átnyomták a diákot, mintsem kínos maygarázkodásba kezdtek volna. Még az sem kizárt, hogy ebben az esetben Orbán Viktor a dolgozattal mindjárt a bírálatot is leadhatta volna a jelölt, amit csak alá kellett volna írnia a tanszékvezetőnek. Ezek azonban ugyanúgy bizonyíthatatlan feltételezések, és korántsem állítások. Beleilleszkedve abba az illusztrációs sorba, hogy bizonyos dolgok bizonyítása nehéz lenne, ha a szakítanánk az ártatlanság vélelmével.

      Törlés
  2. Függetlenül az író személyétől:

    A Milton-kapocs nem mindenütt volt kizáró tényező, több intézetben még az 1980-as évek végén is természetes volt.

    Csakhogy: kötelezően nemzetiszín szalag volt mellettük átfűzve, csomózva. A csomót pedig papír körrel átragasztva, melyen az intézmény pecsétje jól olvashatóan látszik. Két aláirás is kellett a hitelesítéshez, de azt már nem tudom, kiknek állt jogában.
    A szakdolgozatok ilyen jellegű hitelesítése a beadás után történt.

    Nagyjából úgy nézett ki, mint a filmekben a középkori oklevelek alján fityegő pecsét.

    Az első oldal fénymásolatán a nemzetiszín szalagnak nagyon jól kellene látszania, ha a dolgozat eredeti és hiteles.

    (fletwwod_mac)

    VálaszTörlés