2015. december 6., vasárnap

Orbán, Schengen, birodalom, hatalom(ba maradás)

A mikrofonnááálll.... Orbáááán Viktor!
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Aki szerint ünneprontás a Télapó napján politizálni, ne is olvassa tovább. Aki szerint már eleget fecsegtek a miniszterelnök pénteki fecsegéséről, az sem. Aki szerint Schengen ügye már uncsi, pláne ne olvassa tovább. Már csak azért sem, mert sok minden vissza fog köszönni a korábban akár általam elmondottakból is. De talán mégis érdemes lehet újra végiggondolni a kérdéskört.

Orbán Viktor, immár napokkal ezelőtt, pénteken megtartotta a szokásos heti nemzeti-interjút a királyi rádióban. Az interjú teljes leiratát közzétették a kormányzat oldalán. Aki hiányát érzi, elolvashatja a teljes szöveget. Azt, amelyből az utóbbi napokban, jobbára az MTI összefoglalója alapján idéznek. Többek között azt a kitételt, amely azt állítja, hogy Magyarország védte meg egyedül Schengent, és már csak ezért is méltatlan lenne az ország kizárása a szabad mozgás teréből. Egy füst alatt, a kvótákkal kapcsolatban közölve, hogy „Nem mondhatják meg nekünk Brüsszelben, hogy kikkel éljünk együtt”. Mely állítás-páros mellett egy pillanatara azért érdemes megállni, mert elég önellentmondónak tűnik. Az egyik irányból ugyebár nem szabhatják meg kívülről, hogy kik jöjjenek ide, de Orbán azért magának (is) vindikálja a jogot, hogy kívülről beleszóljon abba: mások viszont éljenek együtt a magyarokkal. Ráadásul kvóta nélkül. Számolatlanul. Mindenkivel, akiket a gazdasági exodus kormánya kikényszerít az országból. S mielőtt bárki jönne a „kultúra” varázsigéjével: az ultrák kultúrája aligha olyan, amit túl sokan szeretnének másutt maguknak. De Orbánt aligha a mindent logikus érvekkel alátámasztó vitakultúrája miatt szeretik a hívei. Egy demagóg vezért sem ezért szoktak szeretni a vezér-kultusz jegyében.

De a schengeni rendszer kapcsán persze nem a fenti önellentmondás a legnagyobb szédítés. A szellemi ámokfutásnak alkalmasint az is a része, hogy az szövegel szabad mozgásról, aki őzcsapdával szeretné az egész országot körbevenni. Amely, elég a térképre nézni, nem az unió déli határa. Az emberségessége talán vitatható lett volna, de valójában a menekültek Görögországba való visszazsuppolása pontosabban leírta volna a helyzetet. Ha pedig januártól szeptemberig nem a gyűlöletkeltéssel, közösségi megfélemlítéssel, és ellenségkereséssel foglalkozik a kormányfő, hanem a szerinte januártól várható menekült-hullám fogadásának előkészítésével, az szintén előre mutatóbb lett volna. Az unió és az ország számára egyaránt. Ha egy ezt kezelő akciótervvel házalt volna az unióban ahelyett, hogy pénzért kuncsorogva kerítésre és stadionokra kuporgat, akkor talán még hitelesebb is lenne az unió megmentőjének szerepében tetszelegnie. A morális áruló kétséges dicsfénye helyett. Ugyanakkor, nem először, és aligha utoljára, Orbán Viktornak bizonyos passzátszél-húzási problémái is vannak. Elfeledkezve arról, hogy Magyarország, akár tetszik, akár nem tetszik, nem egy primer erőforrásokban gazdag ország. Ebből kifolyólag mind a beszállítási, mind a kiszállítási oldalon erősen környezetfüggő. A mindenkori magyar vezetésnek tehát lehet esetleg szemléletorientáló hatása, de olyan gazdasági ereje, ami ezt kényszeres módon lenyomná mások torkán, olyan nincs. Nem mostanság nincs. Talán Hunyadi Mátyás óta nincs. Önálló erőként. Lehet persze üvöltve hadonászni a Monarchikus Magyarország térképével kitetováltan, vagy a Turul tojásai felett merengve, de a világ gazdasága ettől kevéssé fogja magát zavartatni. Ahogy néhányan ezt is kiolvasni vélték a pénteki orbániádából.

Márpedig a birodalmak alapvetően erőforrás-centrikusan szerveződnek. Ne, európai, vagy antlantiszi viszonylatban, hanem általában. A birodalmasodás általános társadalmi, közösségi erőforrás-hasznosítási tendencia. Márpedig, ahogy annak idején, jobbára fórum-kommentekben, magam is írtam, és mostanság már mintha mások is mondogatnák: Európa vagy birodalmasodik, vagy súlytalanná válik. Magyarország előtt ebből a szempontból az a két út állhat elő, hogy vagy csatlakozik az európai birodalmasodás maintream folyamatához, vagy egyfajta európai zsákfaluként két birodalmi gócpont közt, a perifériára szorul. Orbán politikája jelenleg az utóbbit vetíti előre. Amitől sokan lehetnek persze roppant elégedettek, de ettől még maga az ország évszázadokra leszakadhat a technológiai és társadalmi fősodorról. Amiből különösen az előbbi lehet roppant kínos egy erőforrás-szegény ország számára. Beszorulva abba a szerepbe, ami a rabszolga-béren alapuló összeszerelő-kultúrát képes „kiajánlani” a partnereknek. akik a termékeket „természetesen” a megszokott áron kínálják. Az orbáni kerítéskultúra, a mindenkivel szembe menő, és a legfeljebb az izolacionista szélsőjobbnak gesztusokat tevő melldöngetés legfeljebb ennek a folyamatnak a mielőbbi kiteljesedését szolgálja. Márpedig a kerítés kerítéseket szül. Részben fizikai, részben politikai kerítéseket.

Mely utóbbiak hiánya különben Orbán Viktor hatalmának is a záloga lehet. Jelenleg ugyanis a rendszerével nem megbékélni akarók, illetve képesek tömegesen távoznak az országból. Ha akár csak formálisan, de kialakul egy belső birodalmi gócpont, amelynek a határai a magyarok számára átjárhatatlanná válnak, akkor mindezek a tömegek itt maradnak. Esetleg kibővülve a hazazsuppolt, jelenleg kint dolgozó tömegekkel. Márpedig Orbán Viktor alighanem pontosan tudja: addig van hatalmon, amíg egy valós ellenzéki szerveződés nem jön létre, amely mögött ezek a tömegek már valós tömegbázist alkothatnak. Ha valami, akkor ez biztosan nem hiányzik a felcsúti kisvasutasnak.

NÉGYSOROS VERS, melyet Villon halálítélete szélére írt
Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.
(Faludy György átköltésében)

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook