2015. december 3., csütörtök

Demagógisztáni napló: Korrupciós relativitáselmélet

A korrupció egy érdekes forgalom. Főleg, mert legtöbbször ugyebár az, ami sosem az emlegetővel történik. Ugyanakkor azzal védekezni a korrupciós vádak ellen, hogy a másik is simlis, igencsak snassz. Olyan, mintha a bolti tolvaj azzal védekezne: mások is lopnak, tehát neki alanyi mentesség jár. Pedig alanyi mentesség csak annak jár, aki a korrupciót jogszabályban biztosítja. Magának. Esetleg a rokonoknak. Közbeszerzésileg.

Vádaskodni pedig Fideszileg vádaskodnak. Védekezésként. Mondván: az ellenzék úgy, de úgy tele van korrupciós ügyekkel, hogy már ki is alig látszanak. Az ütközőpont a jelek szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) állami kézi-felügyelet alá helyezése lett. Amit az Együtt is megkifogásolt. Mint olyan akciót, ami a korrupciós ügyek elkendőzésére igencsak alkalmas. Holott a bevezetőben emlegetett családrobbantási törvény legalább olyan furcsa. Különösen egy olyan párt részéről kezdeményezve, amelynek szinte minden megnyilatkozásában ott van a nemzeti trikolórba csavart család. Annyira, hogy annak idején még az asszony nyaklevesét is bocsánatos bűnnek tartották, ha nem fekszik rendesen, és nem szül eleget. S akkor most hoznak egy törvényt, ami egy tál villamos lencséért odaadja ezt az egész nemzeti-családos elvet. Csalárdul. Még csak nem is húsz-harminc ezüsttért. Potom pár milliócskás közbeszerzésekért.

Hiába! Orbán Viktor kezd teljesen meghasonulni. Abban a fránya pálinkában, amiről elhíresült a vejével készült ötvenliteres kép, lehet valami. Valami, amitől annyira megutálta szegény fiút, hogy kitagadta az ismeretségi körből. Ráadásul annyira, de annyira megutálta, hogy ezt a kitagadást törvénybe is foglalták. Talán azért, mert azzal az orbánvitori férfiassággal, mellyel kapcsolatban egy éve is lehettek kétségek, mégis csak lehet valami. Talán ezért is gondolták immár törvényileg is biztosítani az Orbán-vej közbeszerzési bevételét. Addig is, míg más nem válik kedvezményezettjévé. Meg különben is. A vadászkastélyok adományozásának kora lejárt. Marad a kikötő, és a törvényi pótláb. Aminek nyilván semmi köze nem lesz a korrupcióhoz. Elvégre Orbán Viktornak immár paragrafusokba fektetett papírja lesz arról, hogy ha a vejének nem szorít egy meleg zugot a pálinkafőző mellett, akkor immár köze sincs hozzá. Azért csak drukkolni lehet, hogy szegény Ráhelnek sosem kell olyanokat hallania a kedves papától, a kulcslyukon, mint amiket egy másik fura vezető mondott:
...legyen tied, nekünk
Nem lányunk és ne is jöjjön soha
Többé szemünk elé.
(William Shakespeare: Lear király)

Mondjuk, az sem lenne korrupció. Ahogy most a Fidesz szerint lassan már semmi sem az, amit az ország vezető pártjai csinálnak. Ha pedig az ellenzéknek ez nem tetszik, akkor nézzen magába. Holott ez tényleg annyira, de annyira óvodás védekezés. Mert tegyük fel, az ellenzék „Gyurcsánytól a szocialistákon át a Jobbikig” tényleg tele van korrupciós ügyekkel. Még talán be is bizonyítják. Legfeljebb hoznak rá törvényt. De annak fejtegetésével, hogy „Pistike is bepisilt”, vajon a saját gatyó szárazra változik? S attól, hogy a törvényt hoznak arra, hogy a fideszes húgyos-gatya száraz, attól száraz is lesz? S attól, ha olyan valaki teszi ezt szóvá, akinek szintén pisis?

Ugyan kérem. tegyük fel... Hiszen az ítéletig ez legfeljebb a Fidesz vádaskodása... Szóval, tegyük fel, hogy a Fidesz állítása igaz. Ez mennyiben is menti fel a kormányhoz közeli szereplőket? Esetleg ezzel készülnek a kormányváltásra? Hátha megúszható, ha másra is sikerül kenni a sárból? Lehet, hogy nem is annyira pisi az a pelus, mint amennyire valami egészen mással van tele? S azért ez a vagdalkozós pánik?

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook