Akik az ételosztásnak álcázott klubfoglalkozásra jöttek Fotó: hvg.hu / Fülöp Máté |
A Karácsony megmutatta, hogy a KDNP felvilágosító
programja egy fabatkát sem ér. Az elmúlt egy év alatt nemhogy csökkent volna, de a
jelek szerint még növekedett is azoknak a száma, akik az olyan hibás
életviteli szokás rabjai, amit Harrach Péter 2014. decemberében „éhezésnek”
nevezett. Mert más aligha indokolhatná, hogy a Blaha Lujza téren hosszú
sorban kígyóztak az emberek az ételosztáskor.
Mely hosszú sorok az utóbbi években visszatérő
jelenségnek bizonyulnak. 2013.
Karácsonyán annak ellenére megjelentek az ételért sorban álló szegények, hogy
nem sokkal előtte Selmeczi kartársnő a baloldal átverésének titulálta az
élelmiszerek áfájával kapcsolatos felvetést, és már megindult a kormányzat
propagandája a szegénység létének tagadására. Ahogy Erdő Péter is szinte már
mikroszkóppal kereste a segítendőket. 2013-ban. Aztán később is. Annak ellenére,
hogy idén már a pápa is próbált segíteni ebben. De hiába. Esztergom piszok
messze tud lenni a Vatikánhoz. Ha közben át kellene kelni orbanisztán szellemi
kerítésének a korlátain. Úgyhogy maradjunk is az ételosztásnál. Ahol a sorban
állók nyilván nem szegények. Elvégre a kormányzat azt mondta: szinte már
nincsenek is szegények. Tehát nincsenek. Akkor meg nyilván nem állhatnak sorban
ételért sem.
Maradnak tehát az alternatív magyarázatok. Mert itt van
például a Karácsony. Olyan ünnep, amelyen számosan szembesülhetnek azzal, hogy
magányosak. Márpedig ilyenkor egy ételosztás aranyat ér. Ezt mindenki
beláthatja! A magányos embernek ilyenkor nem kell más tennie, mint felvennie valami
elnyűtt gúnyát és elindulni a Blaha felé. A gyakorlottabbak, például némi
szénpor segítségével, törődöttebbre is maszkírozhatják a vonásaikat. Az elnyűtt
gúnya különben azért lényeges, mert a társaságba beleolvadva nyilván könnyebben
oldódik a magány. S igazán nem illik ilyenkor a szekrényben tízesével lógó százezres
öltönyökkel, aranyórákkal villogni. Egyen-nyűttség, és irány, mint írtam az
ételosztás. Ami tulajdonképpen nem is ételosztás, hanem egy sajátos
klubfoglalkozás. A kormányzat, illetve Harrach Péter személyes ajánlásával.
Itt a sorban állva, aztán jót beszélgetnek a megjelentek,
és az idő is jobban telik eközben. Így azok is biztosan megoldásra lelhetnek,
akik már 2014-ben egyenesen odáig fajultak, hogy pusztán unalmukban
éheztek. Mert az teljesen nyilvánvaló, hogy alig hónapokkal a választások
előtt más oka nem lehetett az ételosztásokon kígyózó soroknak. Egyébként éppen
azért hajlok arra, hogy nem lehetett más oka a sorban állásnak, mert tényleg alig
pár hónappal voltunk a választások előtt, és a választások eredményeit
ismerjük. Természetesen a választások eredményei mással is magyarázható. De
ebben az esetben azt kellene felételezni, hogy a többség alapvetően remekül
elvan úgy, ahogy van. Úgy, hogy a szegények, mint univerzálisan felrúgható bűnbakok
széles réteget képviselnek a társadalomban. Amelynek más tagjai, a naponta
megtapasztalható példák dacára, azzal áltatják magukat: ők sosem kerülhetnek
erre a sorsra. Pedig! De! Ellenben az a fasisztoid demagógia, amellyel a
kormányzat él, láthatóan működik. Különösen akkor, ha a kereszténység nevében
lovas-parádézó talpnyaló klerikális lobbi-platformja is azt hirdeti: éhezni
rossz szokás, szegénynek lenni az önhiba csúcsa, és senki sincs az út
szélére tiporva.
Legyünk azért persze annyira igazságosak, hogy a KDNP
Szigethalmi Szervezete idén, 2015-ben
is szervezett ételosztást a rászorulóknak. Ahogy Szegeden
is előfordult ilyen renitens megnyilvánulás. S talán még másutt is.
Tulajdonképpen a kormányzati kommunikáció globális hazugságait leplezve le a lokális
igazságokhoz való helyi alkalmazkodás kicsiny szigeteiként. Legfeljebb azért
aggódhatunk, hogy a jobboldalon még megmaradt, a realitásokat a kormányzati
demagógia elé helyezni képes aktivisták ne a sorban állva találják magukat
legközelebb. Leváltva, kirúgva, karakter-legyilkolva. S nem az ellenzék
részéről. Mert könnyen előfordulhat: végletes sértődést okoznak annak az ország-vezetésnek,
amely szerint nincs szegénység, és az éhezés legfeljebb valami különös hobby. Lehet,
hogy a rászorultságot elismerő jobboldali ételosztóknak jobb, ah máris
fogalmazzák a közleményt: ők alapvetően csak a magányosoknak szervezett
klubfoglalkozást álcázták ekképpen.
Ahogy a Blaha Lujza téren kígyózó tömeg, mint írtam,
szintén nem lehetett más. Aki az ellenkezőjét állítja, netán a kormánypártok
képviselőinek, ad abszurdum, Erdő Péternek a jelenlétét hiányolnák az ételt
osztogatók közt, azok a tudjukkik ügynökei. Esetleg piréz kémek. Mert biztos
ott voltak, csak álruhában.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése