Demagógisztáni napló: Diktatúrabeismerés Ákossal?

A kormányszóvivői közlemény: minden másként volt.
Vagy lesz. Vagy mitt'om'én

A jelek szerint a korábban elindult Ákos-ügy lassan olyan lesz, mint a diktatúra-bevezetés iskolapéldájának demonstrációs anyaga. Lázár János korábban csak duzzogott, és több minden lebegve maradt. Mostanra egyre inkább úgy tűnik leesett. Azzal, hogy a kormány, az éppen aktuálisan ismert hírek szerint, illetve részlegesen, de felmondatja a szerződéseket a Magyar Telekommal. Ezzel Orbánia vezetése tulajdonképpen beismerésbe keveredhet. A diktatúrát illetően.

Egy szponzori szerződés ugyanis, normális körülmények között, két független piaci szereplő között létrejött támogatási megállapodás. Így, kívülről szemlélve mindenképpen. Az egyik fél adja a pénzt, a másik fél pedig az ismertségét, és azt az imázst, ami a fizető fél arculatának megfelelően, erősíti. Így érthető volt a Magyar Telekom lépése, ha úgy ítélte meg, hogy Ákos nyilatkozata nem erősíti, hanem rombolja a cég arculatát. Miközben nem igazán volt érthető Lázár János közbeszólása. Mint egy, a hatalom képviseletében fellépő miniszternek. A jelen kormányzati lépés, ha megvalósul, annyiban tiszta képet fog teremteni, hogy helyére tesz pár mozaikkockát Ákossal, az énekes szellemi önállóságával, és véleményalkotási képességével kapcsolatban is.

Már Lázár korábbi kijelentései kapcsán felmerülhetett ugyanis a gyanú, hogy Ákos véleményszabadsága gyakorlatilag nulla. Nem a Magyar Telekommal szemben, hanem önmagával szemben. Ezt mindenképpen megerősítheti a jelen hatalmi gesztus. Ugyanis csak akkor, és csak abban az esetben értelmezhető a teljes kormányzati kiállás, ha Ákos véleményét a kormányzat berkeiben vetették papírra. Amit a nevezett előadó elő is adott az EchoTV-ben. Szöveghűen. Így a Magyar Telekom valójában nem Ákos véleményével ment szembe, hanem a kormányzat hivatalos véleményével. Ákos szerepe ebben a helyzetben aligha volt több tehát egy szalonna-meghajtású magnónál. Miközben a kormányzat a különben független piaci szereplőktől, jelen esetben a Magyar Telekomtól teljes véleményközösséget vár el. Ebben az esetben nem Ákossal, hanem a magyar kormányzattal. Egy olyan kérdésben, mely normálisan a cég önálló arculatával kapcsolatos marketingvélemény-alkotás körébe tartozik. Márpedig ez az a helyzet, amikor a kormányzat akár erővel, a függetlennek tekinthető piaci folyamatok erőszakos befolyásolásával is kikényszeríti a hatalommal való véleményközösséget. Ezt azonban aligha nevezhetné bárki demokráciának. S ez teljesen független attól, hogy Ákos, pontosabban a kormányzat, mások magánéletét érintő véleményével ki mennyire ért magánemberként egyet.

Az persze megint egy másik kérdés lehet, hogy ebben a helyzetben Ákos napjában hányszor imádkozik az összes szentekhez azért, hogy Orbán, de legalább Lázár hatalomba maradjon. Az ugyanis világos, hogy ilyen mértékű elkötelezettség, az önálló gondolkodás látszatának is a feladása aligha kedvez a hátszél nélküli karrierépítésnek. Az előadott zenétől függetlenül. Ami, magánemberként vagy tetszik valakinek vagy nem. Alkalmasint persze a jelen állapotokban Ákos zenéje egyben a kormányhűség fokmérőjévé is válhat. A legócskább dalát is szeretnie KELL annak, aki hithű orbanista. Ellenkező esetben ugyanis nagyon gyorsan magára süttetheti a bélyeget: bármennyire is Fidesz-szavazó, alapvetően egy sötétben bujkáló Ákos-szabotőr. Persze ez az ellenkező előjellel is igaz lehet. De mindig a hatalomhoz való dörgölődzésre nagyobb a kísértés, és itt a legnagyobb a pixisből való kiesés ára. Ezzel, noha Lázár beszélt véleménydiktatúráról vagy miről, valójában még a zenei ízlést befolyásolni szándékozó kormányzati akaratrendszer kiépülését láthatjuk.

Ezért, noha a közeljövőben szinte biztosan sok rosszat fognak mondani a kormányzatra és Ákosra egyaránt, tulajdonképpen köszönettel tartozunk nekik. Köszönettel azért, mert a jelenlegi magyar hatalomgyakorlási struktúrát ennél tisztábban, őszintébben aligha sikerült volna bárkinek is bemutatnia. Márpedig mindenkinek elemi érdeke, hogy tisztában legyen azzal a közéleti helyzettel, ami körülveszi. S ez akkor is igaz, ha a szerződésbontásokra végül nem, vagy csak korlátosan kerül sor. Pusztán az elárul sok mindent, hogy a kormányzat felhatalmazva érzi magát arra, hogy beleugasson az elvileg független piaci szereplők közt kötendő magánszerződésekbe.

Arra természetesen nem is gondolhatunk egy országban, ahol a miniszterelnök szerint nincs korrupció, hogy Ákos több tízmilliós vesztesége érinti ilyen érzékenyen a hatalomban levő pártot. Mert ebben az esetben azt hihetnénk, hogy Ákos valamilyen formában ebből a Fidesz számára is juttat morzsákat. Márpedig egy országban, ahol nincs korrupció, ilyen elő nem fordulhat. Márpedig akkor nem is fordulhat elő. Az is cudar, aki ennek az ellenkezőjét állítja. S ez azokra is igaz, akik esetleg szándékos tőzsdemanipulációt sejtenének az ügy mögé. Az árfolyam-befolyásoltság pusztán a véletlen műve. Oszt jónapot.

Andrew_s