2015. december 27., vasárnap

Kövér keresi a politikai szüzeket

Forrás: Nemzeti Audiovizuális Archívum
Az év vége fele, talán a mérlegkészítések részeként, megkezdődnek a megvilágosodások. A közelmúltban kipenderült tévés személyiség mögé most nem kisebb politikai figura zárkózott fel, mint a házelnök. Nem kipenederülésben, hanem a kormánypárt jelenén való elmélázásban. Ami azért lehet figyelemre méltó, mert a karácsonyi pohárba nézés utóhatásain kívül néhány morzsára akár rá is bólinthatnánk.

Azzal a kijelentésével például a legteljesebb mértékben egyet lehet érteni, hogy: „Az lenne a jó, hogy ha lenne egy normális, kiegyensúlyozott, politikai vitákban valóságos alternatívákat fölállító ellenzéke a Fidesznek”. Mert egy ilyen ellenék léte tényleg jó lenne. Legfeljebb az ilyenség megítélésében lehetnek nézetkülönbségek. Az eddigi kövéri, mondhatni, hogy komcsiból lett komcsizó vélemények alapján a házelnök aligha gondol ebben az esetben a valós ellenzék megjelenésére. Számára az, ami jelenleg előfordul alighanem teljesen megfelel. A Jobbiktól amúgy is csak tessék-lássék határolódgat el a kormányzat. A jelentősebb kérdésekben szinte soha. Legfeljebb lenyúlnak néhány jelmondatot. A többiek pedig nem igazán képeznek komolyabb erőt. Az a vezérelvű ellenzékiség, amely gyakorlatilag valósan kommunikált program, nélkül vágott vele a választásokba, valószínűleg teljes mértékben megfelel a Fidesz vezérkarának.

Kicsit érthetetlenné téve azt a megállapítását Kövér Lászlónak, hogy „az MSZP-nél a generációváltás minőségcsökkenéssel járt”. Nem, azért, mintha nem látnánk azt a diffúzzá vált masszát, amit jelenleg MSZP-nek hívnak. Azonban kétséges ez a minőségcsökkenés. A jelenlegi MSZP például annyira orbanizmus-konform, hogy a Fidesznek aligha lehetnek kifogásai. Elég lenne Hiller kerítésügyi kijelentésére emlékeztetni ehhez. De a felszín szinte kiegyezés-szerű karcolgatását leszámítva valójában aligha okoznak álmatlan éjszakát a fideszes ideológusoknak. S igazán mesteri húzással bukták a választásokat. Magukkal rántva mindazokat, akik szövetséget kötöttek azzal Bajnai-Mesterházy párossal, amelynek tagjai legfeljebb önmagukat győzték meg a saját retorikájukkal. S amely mögött olyan vezérideológusok álltak, akik vagy a kétségesen ellenzéki Milla törmelékéből, vagy a filozófiai őskorból visszamaradt elefántcsont-tornyokból súgták a monológot.

Egyébként igen, elfogadjuk Kövér úr értékítéletét arra nézve, hogy az MSZP politikai minőségben visszaesett. Azonban gyanítható, hogy ebben nem annyira a fiatalításnak van szerepe, mint az esetleges politikai zsarolásoknak, az olykor gyanítható háttéralkuknak. Amelyet olyan jelenségek vethetnek fel, mint a gyermekszegénység levétele a napirendről. Mert emlékezhetünk arra, hogy ennek feszegetése igenis fogást jelentett a kormányzaton. Ám, miközben soha nem látott népszerűségnek örvendett a legutóbbi ételosztás is, az MSZP és az ellenzék általában is, mintha visszavett volna a kommunikációs lendületből. Hasonlóan ahhoz, ahogy a kezdetben valóban hatékonynak tűnő tüntetéseket is sikerült kifárasztania a szervezőknek. Kövér László elégedetlenkedése az ellenzékkel tehát nem igazán érthető.

Hacsak nem abból a szempontból, hogy most már annyira béna kacsa, ami már a Fidesznek is kínos. Nem azért, mintha a házelnökből előbukkant volna az ős-demokrata, de a jelenlegi „bejegyzett” ellenzék arra is képtelen, hogy legalább kifele demonstrálja a demokrácia látszatát. Eredményesen játszva az „őfelsége ellenzéke és udvari bolondja” című improvizatívnak sem nevezhető színdarab címszerepét. Olyan szinten keltve a totális prostituálódás látszatát, ami már az említett látszat fenntartásához is kevés. Kövér László tehát nagyjából azt reklamálta meg, hogy hol vannak a szüzek. Miután mindenkiből kurvát csináltak. Erővel, felszalámizással, taktikával, politikai nyomásgyakorlással, vagy ami kéznél volt. Nem vitatva persze azt sem, hogy a kialakult helyzet nem csak a demokrácia-máz gyengítését jelenti.

Az ellenzékiség Fidesz-konform alakulása azt is jelenti, hogy remek eszköz a társadalmi feszültségek kormányzatra alig veszélyes levezetésére. A manifeszt ellenzékiség szerepcsökkenése azt jelenti, hogy feszültség kezelése kicsúszhat a totális ellenőrzés béklyójából. Márpedig Kövér László, egykori titokminiszterként is, pontosan tudhatja, hogy nem minden megmozdulás lehet fenékig nyelv a Fidesznek.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook