2015. december 5., szombat

Sajtóetika: A járvány-hírért áldozott hitelesség


A biológiai fegyvert sokszor emlegetik a szegények atombombájaként. Nem is teljesen alaptalanul. A biológiai hadviseléssel kapcsolatos hírkeltés azonban valószínűleg fokozottabb figyelmet, a hírek interpretálójától némi utánanézést is igényelhetne. Ellenkező esetben a média klikkvadásza könnyen a farkast kiáltó pásztorfiú szerepében találhatja magát. Még akkor is, ha az általa közölt hírnek valós alapja is lehet.

Mert itt van az egyik legutóbbi nagy hír. Az interpretálói cím alapján „Húsevő parazitákat uszított az emberekre az Iszlám Állam”, és a Globoport-on, Pap Gergely írását egy sebes arcú szomorú szemű kisfiú vezeti fel. A hír forrásának feltüntetése valószínűleg elkerülte a figyelmemet. Ha megtalálható cikkben, ezennel elnézést kérek ezért a felületességért. De addig is maradjunk ennél az írásnál. Nem azért, mert biztos lennék abban: magam vagyok minden idők legnagyobb sajtószakértője. Az írás, az illusztrációk, illetve a címválasztás nyomán azonban szinte az állatorvosi tünetpaletta szemléltethető. Ha már címválasztás: A cím sugalmazása magának a cikknek az alapján hamis. A cím azt sugallja, hogy az ISIS gyakorlatilag ott áll a húsevő paraziták mellett, és korbáccsal uszítja az emberekre. De legalább is saját kezűleg tenyészti a kórt okozókat, és így szórja a népekre. Miközben a cikkből kiderül, hogy erről szó nincs. Szó van viszont arról, hogy elrettentésül közszemlére, és temetetlenül, hagyják a hullákat. A betegséget, leishamniasist pedig rovarok terjesztik.

Ettől persze nem kell az ISIS-t felmenteni az ügyben, ha hihető, hogy nő a megbetegedések száma. Például azért is, mert a fertőzöttek nem jutnak gyógyszerhez. Azonban, mert aligha lehet minden parazita mellé, és minden poloska mellé is rendőrt állítani, gyanítható, hogy ez a helyzet a dzsihadistáknak sem éppen a szíve csücske. Különösen akkor, ha hihetünk annak az áprilisi, a Mirror-on megjelent, hírnek, ami alapján az ISIS katonái sem ússzák meg a fertőzést. Ahogy annak idején a végvári csaták nyomán fellángoló tífusz- és kolera-járványok, vagy lokális kis-epidémiák sem igazán válogattak ostromlók és ostromlottak között. Mert a háborús járványok nem újak a történelemben. Ahogy a betegek, betegségben elhaltak biológiai fegyverként való alkalmazása sem. Már akkor, ha a ragaszkodunk az ISIS biofegyver-használati szándékához. Miközben azért érdemes figyelembe venni a spontán járványok korábban emlegetett szelektivitáshiányát is. Ahogy az I. világháborút tulajdonképpen megnyerő influenzajárvány is minden oldalon rengeteg áldozatot szedett.

Valószínű tehát, hogy az ISIS egy vélt, vagy inkább pillanatnyi haszonélvezője a spontán alakuló epidémiának. De különben nem uszít egy protozoát sem korbáccsal. Még akkor sem, ha temetetlen holtak tényleg hozzájárulhatnak a járványveszély kialakulásához. Nem feledve persze, hogy a demonstratív céllal közszemlére hagyott hullák taktikája szintén nem az Iszlám Állam szabadalma. Számos és számtalan helyen, helyzetben hagytak szándékosan kitett halottakat a történelem során. Európában is szép hagyomány volt a köztéri akasztás, majd az akasztottak hosszabb ideig való otthagyása. A demonstratív karóba-húzásokról, a ketrecben éhen halasztottakról és a többiekről nem téve említést. A demonstráló erő kapcsán azonban inkább kanyarodjunk vissza az említett cikkhez.

Mégpedig mindjárt a szomorú szemű kisfiúhoz. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a kisfiú ma már tinédzser. Már akkor, ha Afganisztánban megkapta, mintegy öt évvel ezelőtt a szükséges kezelést. Ha mégsem, akkor nyugodjék békében. Ahogy a háborúk és betegségek minden vétlen, ártatlan áldozata. A Globoport-on közölt kép ugyanis már 2010-ben feltűnt egy, a 2009-es kabuli járványhelyzetet ismertető közleményben. A fiú akkor volt tíz éves. Alkalmasint már az a 2010-es közlemény is kiemeli, hogy a kezelés nehéz és igen költséges. Figyelmeztetve arra, hogy komoly szívás lesz a helyzet vége. Amennyiben tehát Szíriában kialakul járványveszély, akkor érdemes figyelembe venni esetleg azt is, hogy a primer térségi fertőzések nem most estek le a Holdról. Évek óta ismert a veszély. Ami ellen nem tudom, hogy mit tettek helyben. Tényleg nem. De ez a háttér-információ a Globoport írásában sem igazán érhető tetten. Az információ forrásaként megjelölt Dilqash Isa, járványra figyelmeztető, Twitter-bejegyzésére több portál is hivatkozik. Azonban, a képet illetően, például a Metro is, a Twitter-bejegyzés képernyőképét közölve. Nem csak egy kiragadott részletet.

A forrásjelölés hiányának átka különben a mostani hírhez közölt másik képet is fejbe csapja. A kép ugyanis szintén már áprilistól kering az interneten. Ráadásul az egyik része a Wikipedia-ról is ismert. Ahol, noha ezt a betegséget illusztrálja, ám egy amerikai áldozat képét mutatja. Ami természetesen továbbra sem von le semmit a betegség súlyosságának mértékéből. S abból sem, hogy az ISIS által felélesztett történelmi, és Európában sem ismeretlen hagyományok kedveznek a járványoknak.

Hogy akkor mi a gond? Leginkább az, hogy a környezet, az előzmények be nem mutatása nélkül féllábú, információhiányos, hitelességében csak részleges benyomást keltő marad a közlemény. A források közlésének elmaradása, például a képeknél, ugyancsak hitelességi kétségeket támaszthat. Minden tévedést a szerző nyakába varrva. Miközben egy hírközlés egyik legfontosabb értéke kellene, hogy legyen a hitelesség. Mármint akkor, ha a média, akár úgy általában is, komolyan akarja venni magát. S szeretné, ha komolyan vennék. A források elmaradásának (sajtó)etikai kérdéseit pedig mindenki válaszolja meg magának.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook