 |
A Magyar Hírlap megnyitotta azt a csapot, amelyből a
házelnök folyik. Amennyiben egy, a honlapjára
is kikerült interjút közöltek. Ezzel, mielőtt bárki félreértené,
maximálisan egyet lehet érteni. Elvégre, ha Kövér Lászlóból köztársasági
elnököt akarnak faragni, akkor ki kall alakítani egy éppen alkalmas vélt,
aktuális arculatát az ürgének. Mert a raplis házmester szerepköre nem
feltétlenül szimpatikus még a híveknél sem. Kivéve persze azokat, akiket elég
jól megfizetnek a köz pénzén, képviselőként, ahhoz, hogy bármi tessen nekik.
Ez utóbbi független az interjútól. Az azonban már
kevésbé, hogy megtudhatjuk Kövértől, hogy egyrészt az Európai Unió sosem volt
olyan gyenge, mint most, másrészt a tudjukkik, de a Bilderberg-csoport mindenképpen, az a háttérhatalom, ami most éppen irányítja Európát. Közben
persze elejt néhány olyan gondolatot, amelyek alapján vagy halvány fogalma
nincs arról, hogy a világ passzátszeleit mi mozgatja, vagy van fogalma, de
akkor még rosszabb a helyzet. Az utóbbi esetben ugyani szándékosan játssza meg az
ostobát. Előadva a történelem totális ismeretének hiányát, és annak a politikai
képességnek is a hiányát, ami kellene ahhoz, hogy előremutató, és ne
hátranyilazó lépéseket lehessen megtenni. Összességében ennyi. Miközben mégis
érdemes lehet, akár csak illusztrációként kiemelni néhány kövéri intenciót az
interjúból.
Azt mondja a házelnök, hogy: „Első kormányzásunkkor, az évezredfordulón az unió még közel állt ahhoz,
hogy önálló, erős közösség legyen belőle”. Ami azért egy retorikai bravúr,
mert szinte sugallja, hogy a Fidesz első kormányzásának köze volt az EU
állapotához. Ahonnan már csak egy lépés a globális nyócévezés. Ámde! A
Fidesz-nek az akkori EU-hoz legfeljebb annyi köze volt, hogy elkezdte
előkészíteni Magyarország csatlakozását az unióhoz. Mert akkor még nem voltunk
a tagjai. Ahogy mások sem. Tehát egy sokkal kisebb közösségről beszélünk akkortájt.
Egy olyan közösségről, amely hosszú távra tervezve úgy döntött: éppen úgy
megéri integrálni a többi európai országot, ahogy a német országegyesítés is
csak hosszú távon érhette meg a németeknek. Áldozatvállalás tekintetében is
hasonló áldozatokat vállalva a „szegény rokonok” felkarolásával. S nem kell
önérzeteskedni. Euró-milliárdok landoltak az országban az eltelt évek alatt.
Azt pedig aligha számíthatták ki előre Brüsszelben sem, hogy lesz egy ország,
amelynek akkori vezetője nem győzi fényesre nyalni a csatlakozási útvonalat, de
később, 2015-ben az egész közösséget hasba
szúrja a menekültválság kapcsán. Amely migrációs válságot szintén nem
láthatták akkortájt előre. Nem vitatva persze, hogy Kövér László nyilván látta.
Mert ő már csak egy ilyen látó ember.
Mert ellenkező esetben aligha keverte volna bele az első
kormányzásuk korszakának gondolatsora mögé sorakozva az ukrán válságot, majd a
menekültek kezelésének problémáit. Előkészítve a terepet a maga kis összeesküvés-elméletének
azzal, hogy „a közös védelmi politika
helyett az Egyesült Államok haderő-telepítése van napirenden az unió egyes
országaiban”. Amellyel kapcsolatban persze érdemes arra is figyelni, hogy a
közös védelmi politika kialakulásának esélyeit nem növeli, hanem csökkenti,
amikor egy ország, a többiekkel nem koordinálva kezd kerítéseket építeni. Hogy
is van azzal a mosolyogva hátba szúrással? Aztán persze az sem új, hogy az USA
haderői megjelennek Európában. Nekem legalább is úgy rémlik, hogy annak idején,
Taszáron sem a baráti, azeri balta-kommandó fordult meg a dél-szláv válság
idején.
Ugyanakkor kár lenne elvitatni Kövér László
részigazságait. Az például kétségtelenül igaz, hogy a menekültekkel kapcsolatban
„a konfliktus minden gazdasági és
politikai terhét az unió szenvedi el”. De legalább is a jelentősebb részét.
Ahogy az sem zárható ki, hogy jó páran „Washingtonból
az európai bevándorlási áradatot is fülig érő szájjal figyelik”. Ez utóbbi
gondolat azonban egyrészt nem új, másrészt viszont egy olyan aspektust villant
fel, amiről már júliusban írtam:
Ez a gondolatsor azonban csak akkor értelmezhető, ha egy
füst alatt elfogadjuk azt a különben ismert történelmi tendenciát, ami a
társadalmak birodalmasodási
hajlamát mutatja. Ellenkező esetben ugyanis az egységes Európát nem kellene,
hogy zavarja az amerikai hegemonia-törekvés. Illetve Amerika sem birodalmi
allűrök miatt akarja játszani a világ csendőrét. Nem feledve persze el továbbra
sem, hogy ennek a folyamatnak az elfogadása azzal is jár, hogy elfogadjuk a
hasonló orosz törekvések létét is. Párhuzamosan azzal, hogy egy kisebb uniós
mag hatékonyabb lehet ezen az úton. Ebből a szempontból azonban a Fidesz
politikája a legjobb úton viszi az országot egy két birodalmi centrum közé
szorult, körbekerített zsákfalú szerepe felé. Kövér ebből a szempontból vagy
nagyon ostoba, vagy érdekből vaksi, amikor azt mondja: „Az Európai Unió akkor került válságba, amikor az önmaga által
létrehozott bürokrácia egyfajta gólemként önálló életre kelt, önálló
akaratképző erő lett belőle, és a nemzetállamok feje fölé nőtt”. Mert az
teljesen nyilvánvaló, hogy egy egységes parlament, egységes közigazgatás és
egységes jogrend nélkül nem lehet értelmezni a korábban említett folyamatot. Emlékeztetnék:
azt a birodalmasodást, amelynek kövéri elfogadása szükséges ahhoz, hogy az
általa felvetett conteo-t értelmezni lehessen.
Ha a házelnök az egyik oldalon elfogadja az Európai Egyesült Államok
(USE) koncepcióját, de a másik oldalon válság-oknak tekinti azt, amikor ennek
centrális irányítását kialakítják, akkor gond van. Alkalmasint persze,
ugyancsak a történelemből, azt is tudjuk, hogy az USA kialakulása sem volt „sétalovaglás”.
A mindenkire egységes jogrend olyan kitételei, amely egyes helyi oligarchák
kiváltáságát, a nincstelenek bűnbakigényét csorbította, ott is okozott némi
feszültséget. Ezt arrafele egy polgárháború vezette le. Amikor Kövér László
kiáll a helyi kiskirályok, zsákfalú-vajdák, egy adott ország érdekeit a
decibelviharok alá rendelő hordószónokok érdekeinek védelméért, akkor előbb nem
ártana egy történelemkönyvet a kezébe vennie. Aztán tanulni a hibákból. Az USE kialakulását
ugyanis meggátolni valószínűleg nem lehet. De ha lehet, sem biztos, hogy
érdemes. Viszont érdemes lehet ebből jól kijönni, és nem megvárni, míg a világ
elmegy a langyos Turul-dagonyába süppedő ország mellett.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése